DRG 877 sorozat
| DRG 877 sorozat | |
 | |
| DRG 877 a/b „Repülő Hamburgi” | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | WUMAG |
| Gyártásban | 1932 |
| Selejtezés | 1957 |
| Darabszám | 1 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 2'Bo'2' |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1000 mm |
| Futókerék-átmérő | 900 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 2×604 kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 160 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 41 920 mm |
| Magasság | 4080 mm |
| Szélesség | 2830 mm |
| Forgócsaptávolság | 16 900 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 3500 mm |
| Teljes tengelytávolság | 37 250 mm |
| Üres tömeg | 77,4 t |
| Hajtás | marokcsapágyas |
| Erőátvitel | villamos |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | Maybach |
| Szerkezete | 12 hengeres Dízelmotor G05 |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | 102 db |
| Hasznos tömeg | 85,0 t |
 A Wikimédia Commons tartalmaz DRG 877 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A DRG 877, becenevén a Repülő Hamburgi (angolul Flying Hamburger, németül Fliegender Hamburger), egy német dízelmotorvonat volt.
Története
[szerkesztés]A DRG 877 volt Németország és a világ akkori leggyorsabb dízel-villamos motorvonata. Berlin és Hamburg között közlekedett. Akkoriban ez volt a leggyorsabb vasúti kapcsolat a világon. A rendszeres forgalom 1933-ban indult meg.
Műszaki jellemzése
[szerkesztés]A Repülő Hamburgi egy két részes dízelmotorvonat volt, mindkét részében volt vezetőállás és utastér. A Deutsche Reichsbahn rendelte a WUMAG gyártól. Újdonság volt az áramvonalas törzs, melyet egy szélcsatornában terveztek, valamint a könnyű szerkezet, és a dízel-elektromos meghajtás.
Mindkét kocsinak volt egy-egy 12 hengeres Maybach dízelmotorja, közvetlenül kapcsolt egyenáram-generátorral. Az elektromos motor egy marokcsapágyas vontatómotor volt. A két dízelmotornak egyenként 604 kW volt a teljesítménye.
A vonat Knorr légfékkel és elektromágneses vasúti fékkel rendelkezett. Maximális sebessége 160 km/h volt, az ehhez tartozó fékút pedig 800 méter.
A vonatnak 98 ülése volt mindkét kocsiban. A Repülő Hamburgi volt a prototípusa a DRG SVT 137 motorvonatoknak, amiket Hamburgnak, Lipcsének, Kölnnek és Berlinnek neveztek.
A motorvonatnak különleges krémszínű és ibolyaszínű festése volt.
Ennek a tervnek a sikere arra késztette Henschelt, hogy kifejlessze az áramvonalas és gőzzel hajtott Henschelt-Wegmann vonatot 1935-ben, ami hasonló tulajdonságokkal rendelkezett. A Henschel motorvonat Berlin és Drezda között közlekedett.
1933. május 15-étől a DRG 877 motorvonat rendszeresen közlekedett Berlin (Lehrter Bahnhof) és Hamburg között. A 286 kilométeres távolság megtételéhez 138 percre volt szüksége, ez 124 km/h átlagsebességet jelentett.
A második világháború alatt a dízelmotorvonatok nem közlekedtek. 1945 után elkobozta őket a francia megszálló hadsereg, és 1949-ig használták Franciaországban. Miután újra Németországba kerültek, a Deutsche Bahn egészen 1957-ig használta őket, de pirosra festett külsővel és új pályaszámmal (VT 04 000).
Képek
[szerkesztés]-
Vasútmodellben -
Irodalom
[szerkesztés]- Heinz R. Kurz (Hrsg.): Fliegende Züge. Vom „Fliegenden Hamburger“ zum „Fliegenden Kölner“. Eisenbahn-Kurier-Verlag, Freiburg im Breisgau 1986, ISBN 3-88255-237-9.
- W. Waldbahn: Die neueren Reichsbahntriebwagen nehmen den Konkurrenzkampf mit dem Auto auf!: Oesterreichische Illustrirte Zeitung / Österreichs Illustrierte Zeitung. Modernes Familienblatt / Wiener Illustrierte Zeitung. Modernes Familienblatt, Jahrgang 1933, S. II–III (Online bei ANNO)
