Ugrás a tartalomhoz

Dövényi Nagy Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dövényi Nagy Lajos
Élete
Született1906. december 12.
Szihalom
Elhunyt1964. december (58 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza

Dövényi Nagy Lajos (Szihalom, 1906. december 12.Budapest, 1964. december) író, újságíró, rádióbemondó.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei Dövényi Nagy Lajos és Kakuk Erzsébet. 1929–1934 között az Eger című politikai napilap segédszerkesztője, 1930-1931 között a Magyarság tudósítója. 1934. június 25-én Egerben házasságot kötött Fellner Olga Máriával.[1] 1934-1938 között Milotay István lapjának, az Új Magyarságnak belső munkatársa, 1939-1944 között a jobboldali Esti Újság segédszerkesztője, 1943-1945 között Az Ország című nemzetpolitikai hetilap szerkesztője. Főleg történelmi tárgyú karcolatokat és elbeszéléseket írt jobboldali napi- és hetilapokba.

1938-tól a Magyar Rádió bemondója és tudósítója. Tudósított például az 1938-as budapesti Eucharisztikus világkongresszusról, valamint az első és második bécsi döntés révén visszatért országrészekre való bevonulásról. Marschalkó Lajos Tiszaeszlár – a magyar fajvédelem hőskora című tanulmánya alapján Patkós Györggyel egy dokumentumfilm forgatókönyvét írta meg a tiszaeszlárirituális gyilkosságról”.

1939-től az Új Magyarság közölte folytatásokban Bolyongás Kazár földön című cikksorozatát, 1941-től pedig a Rajniss Ferenc alapította és szerkesztette Magyar Futárban jelent meg több elbeszélése, és a Tarnopolból indult el… című regénye, mely egy galíciai ortodox zsidó család fiúgyermekének, Brandstein Judának élettörténete a 19. század végétől az 1930-as évek derekáig. Bozóky Alajos és Vájta Ferenc politikai hetilapja, Az Ország is közölt tőle tárcákat, s ugyanitt jelent meg a cári Oroszország végnapjait, a Szovjet-Oroszország politikai viszonyait leleplező, könyv alakban szintén kiadatlan regénysorozata, a Kaganovicsok. (Már megjelent kiadásban, Gede Testvérek gondozásában.) Tárcáival és elbeszéléseivel éppoly népszerűségre tett szert, mint regényeivel. Hortobágyi Jenő Keresztény Magyar Közéleti Almanachja így méltatta 1940-ben: „Mint író, egyik legzamatosabb magyarságú és nagy közkedveltségnek örvendő szereplője a magyar írótársadalomnak.”

Könyveit az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendelete bezúzásra ítélte. Aki nem szolgáltatta be könyveit, „kihágást” követett el: „nyolcezer pengőig terjedő” pénzbüntetésben és „háború idején hat hónapig terjedő elzárás”-ban részesült. 1945-ben vidéken bujkált, de elfogták. A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT), a második világháború alatti tevékenységéért és írásaiért 1945. október 13-án kötél általi halálra ítélte. Az indoklás szerint „háborús főbűnös” volt. Kegyelmi kérését a NOT elutasította, majd 1945. november 28-án megerősítette a halálos ítéletet. Veres Péter közbenjárására azonban 1946. január 7-én „államelnöki kegyelemben” részesült, így életfogytiglani börtönre, kényszermunkára módosult a halálbüntetés.

Személye és életműve az akkori baloldali sajtó állandó támadási célpontjának számított. Szirmai Rezső Fasiszta lelkek című beszélgetésgyűjteményében (1946) „mészárlásra uszító, elvakult, őrjöngő eszmék” terjesztőjeként, Klár Zoltán, a Társadalmunk című marxista szemle főszerkesztője „emberbőrbe bújt vadállat”-ként és „Szálasi íródeákja”-ként emlegette, Stern Samu pedig kijelentette: „Ez az alak több hívet szerzett a magyarországi antiszemitizmusnak, mint Hitler!”.

1956-ban a forradalom alatt kiszabadult a Markó utcai fegyházból. 1957-ben önként jelentkezett a bíróságon. 1963-ban kiengedték a börtönből. 1964 decemberében gégerákban hunyt el Budapesten, a zsidó szeretetkórházban.

Művei

[szerkesztés]
  • Felhőszakadás, 1934
  • Ősztől őszig, 1940
  • Tarnopolból indult el, 1941; Gede, Budapest, 2001, ISBN 9639298190
  • Párbaj a tengeren, 1941
  • Szigettől Zágonig, 1941
  • Vérben és vasban, 1941
  • A váraljai csoda, 1942
  • Állóvíz, Stádium, Budapest, 1942
  • És üzen az élet, 1942
  • Tessedik, a kalászosok mestere, Mezőgazdasági Művelődési Társaság, Budapest, 1942
  • Vérrel folyó Kubán vize, 1942
  • A halál kalandora, 1943
  • A pekingi titok, 1943
  • A végzet beleszól, 1943
  • Emberek a fergetegben, 1943
  • Hatvan nap boldogság, 1943
  • Hárman a végzet ellen, 1943
  • Végzetes játék, 1943
  • A múmia titka, 1944

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Major Róbert: 25 év ellenforradalmi sajtó, 1919–1944, Budapest, 1945

További információk

[szerkesztés]