Ugrás a tartalomhoz

Désiré-Magloire Bourneville

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Désiré-Magloire Bourneville
Született1840. október 20.
Garencières, Eure megye
Elhunyt1909. május 28. (68 évesen)
Párizs
Állampolgárságafrancia[1]
Nemzetiségefrancia francia
Foglalkozásaideggyógyász
pszichiáter
gyógypedagógus
Tisztsége
  • municipal councillor of Paris
  • Member of parliament for the Seine (1883–1889)
SírhelyePère-Lachaise Cemetery - Division 87
A Wikimédia Commons tartalmaz Désiré-Magloire Bourneville témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Désiré-Magloire Bourneville (Garencières, Eure megye, 1840. október 20.Párizs, 1909. május 28.) francia orvos, pszichiáter, gyógypedagógus, az oligofrénpedagógia egyik neves művelője. Egy ritka betegség, a sclerosis tuberosa (Pringle–Bourneville-kór) felfedezője.

Életpályája

[szerkesztés]

Több ismert francia pszichiáter és neurológus (pl. Jean-Martin Charcot /1825-1893/) tanítványa volt. Már fiatalon megjelentek első munkái epilepsziásokról (1861), idiótákról (1864). A porosz–francia háborúban és a párizsi kommün idején önkéntes orvosi szolgálatot vállalt a harcok helyszínein, nem engedte, hogy sebesült betegei az ellenséges indulatok áldozatává váljanak.

Mint szakíró rendkívül termékeny volt, mintegy 300 munkát publikált, főként folyóiratokban. 1873-ban maga is orvosi folyóiratot alapított Le Progrès Medical címen. E mellett tanítómesterei műveinek kiadásában is tevékenyen közreműködött.

Mint pszichiáter ismerte meg a párizsi elmegyógyintézetekben értelmi fogyatékosok számára működő iskolákat, osztályokat és fordult figyelme gyógyító-nevelésügyük felé. 1879-ben meghívást kapott Bicêtre-be, az elmegyógyintézetbe. Az ott Édouard Séguin által 1848-ig vezetett értelmi fogyatékosok iskolájában Séguin távozása után fokozatosan mellőzték a nagy előd hagyatékát, a szakmai munka elszürkült, sőt a gyermekeket és felnőtteket ismét együtt tartották, és büntették, bántalmazták őket.

Bourneville felelevenítette és könyvsorozatban kiadta (1891-től) valamennyi „orvosi-pedagógiai” úttörő előd munkásságát, és a hagyatékok őrzésére múzeumot is alapított. Bourneville az intézményt átszervezte, bővítette. A mintaszerűen felszerelt, 500 személy befogadására alkalmas új épületben 3 csoportfokozat működött:

  • 1. az első csoportba járni, szükségleteiket jelezni nem tudó fogyatékosok is kerültek. Utánzás útján enni, mozogni, járni, elemi szükségleteik jelzésére tanították őket.
  • 2. a „kis-iskolások” csoportjában az érzékszervek és mozgás gyakorlása révén a környezetet megismerni és beszélni tanultak.
  • 3. a „nagyiskolások” csoportjában táncolni, énekelni, zenélni, valamint elemi ismeretekre és különböző munkamozzanatokra tanítottak.

Ifjúkorban az intézményben maradók sokféle műhelyben dolgozhattak, keresetükkel és szabad idejükkel önállóan rendelkezhettek. Bourneville munkásságát a századfordulón a súlyos és középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok számára intézetet alapítók (pl. Németországban és Oroszországban) különösen nagyra értékelték. Az enyhén értelmi fogyatékosok számára ő is kisegítő iskola felállítását szorgalmazta.

Fontosabb munkái

[szerkesztés]
  • De l'inégalité du poids entre les hémisphères cérébraux chez les épileptiques. Paris, 1861
  • De la condition de la bouche des idiots. Paris, 1864
  • Recherches cliniques et thérapeutiques sur l'épilepsie, l'hystérie et l'idiotie. Paris, 1880
  • Manuel pratique de la garde-malade et de l'infirmière / publié par le Bourneville. 6. éd. Paris : Progrès Médical, 1897 (Egy példányát a PTE könyvállományában őrzik, Farkas László budapesti sebész főorvos /1846-1922/ hagyatékából származik)

Források

[szerkesztés]
  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 13.)

További információk

[szerkesztés]
  • Zamszkij, H. Sz.: Isztorija voszpitanyija umsztvenno otsztalih gyetyej. Moszvka, 1966
  • Heese, G.–Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1969. 427-428.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]