Czakó Ambró Lajos

Czakó Ambró Lajos
Született	1887. január 13. Cegléd
Elhunyt	1974. szeptember 24. (87 évesen) Kanada, Ontario, Owen Sound
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	lelkész, művészettörténész, pedagógus
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1909)
Sablon • Wikidata • Segítség

Czakó Ambró Lajos (1908-ig: Czucz) (Cegléd, 1887. január 13. – Kanada, Ontario, Owen Sound, 1974. szeptember 24.) ciszterci, majd református lelkész, vallás- és művészetfilozófus, publicista, egyetemi tanár.

Életrajz

1902-ben belépett a ciszterci rendbe, 1909-ben a budapesti egyetemen matematika-fizika szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1910-ben pappá szentelték.

Tanári pályáját a zirci cisztercita gimnáziumban kezdte. 1910-1916-ban az egri, székesfehérvári és bajai ciszterci gimnáziumában tanított. A vallás lélektana című művét (1915) modernista alapfelfogása miatt egyházilag elítélték, ezért 1916-ban kilépett a rendből és áttért a református vallásra. 1917-ben a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán református lelkészi oklevelet szerzett.

1916-1918-ban Budapesten polgári iskolai tanár, 1918. november és 1919. márciusa között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, a Tanácsköztársaság idején a Polgári Iskolai Tanárképző Intézet és a Közoktatásügyi Népbiztosság agitátorképző iskolájának tanára.

1920-ban tanári állásától megfosztották, 1921-ben a magyar október szellemében megindította a keresztény kurzust haladó szellemben bíráló Független Szemle című időszaki folyóiratot. Lapját 1923-ban betiltották. Röplapok formájában (Kultúrproblémák, Március, Szabad Sajtó) még háromszor megjelent, de ezt is betiltották, őt pedig perbe fogták, ezért Nagy-Britanniába menekült, ahol 1924-ben a birminghami Selly Oak College tanára lett.

1925-ben néhány hónapig ismét Magyarországon tartózkodott, ekkor S. Kutter svájci lelkész Sie müssen... című művének magyarra fordításáért másfél évi börtönre ítélték, de a büntetés elől Bécsbe menekült, innen 1928-ban Kanadába ment, az ország legnagyobb egyházának (United Church) meghívására, és a legszegényebb magyar gyülekezet papja lett Torontóban. 1938-ban megindította a Tárogató című magyar nyelvű antifasiszta lapot.

A második világháború alatt részt vett a Károlyihoz közel álló Kanadai Magyar Tanács szervezésében. 1950-ben visszatért a katolikus hitre és papként is dolgozott. 1967-ig Halifaxben Saint Mary's University (Kanada) a művészettörténet tanára. Itt tanított 80 éves koráig.

Fő művei

• Abelard Ethikája. Tanulmány. (Budapest, 1909)
• A vallás lélektana (Pécs, 1915)
• A katholikus papság lélektana: valláspszichológiai tanulmány a róm. kath. papságról (Budapest, 1916)
• A protestantizmus szelleme (Budapest, 1917)
• Az értékelés filozófiája (Budapest, 1918)
• A vallás a kommunista társadalmakban (Budapest, 1919)
• A vallásfilozófia alapvonalai (Budapest, 1921)
• A vallási fejlődés útjai (Budapest, 1922)
• Kereszténység és modern élet (Kolozsvár, 1926)
• Jegyzetek Madách Imre: Az ember tragédiájához; Christian Press, Winnipeg, 1945

Források

• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Donáth Péter: Imre Sándor memoárja az 1918–1919. évi forradalmakat követő felelősségre vonásokról: Benedek Marcell, Dénes Lajos, Somogyi Béla és Czakó Ambró ügyéről. MÚLTUNK - POLITIKATÖRTÉNETI FOLYÓIRAT 67 : 3 pp. 74-110. , 37 p. (2022) http://www.multunk.hu/.../uploads/2022/12/donathp_22_3.pdf