Csikvár József
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Csikvár József | |
Született | 1932. március 18. Vízvár |
Elhunyt | 2010. szeptember (78 évesen) Kaposvár |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Hóman Mária |
Szülei | Csikvár István Pinterics Katalin |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (1951–1955, táncoktatás) |
Sírhelye | Keleti temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csikvár József (Vízvár, 1932. március 18. – Kaposvár, 2010.) magyar népművelő, koreográfus, néptáncpedagógus, tánc- és illemtanár.[1]
Élete
[szerkesztés]1932-ben született a Somogy vármegyei Vízváron Csikvár István asztalos és Pinterics Katalin táncos fiaként. Az elemi iskola elvégzése után a Csurgói Mezőgazdasági Technikumban folytatta tanulmányait. A néptáncmozgalommal kollégiumi nevelője és gimnáziumi testnevelő tanára, Együd Árpád ismertette meg.[1]
Az 1950-es Országos Kultúrverseny döntőjének zsűrijében Roboz Ágnes koreográfus felfigyelt tehetségére, s meghívta őt a Színház- és Filmművészeti Főiskola tánc-szakára.[1]
A Népművészeti Intézet néprajzi osztályának munkatársa, Pesovár Ernő 1952-ben meghívta őt a táncgyűjtők munkaközösségébe. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy és Vas megyékben, valamint a főváros peremkerületeiben járta a hagyományos néptáncokat ismerő közösségeket, s gyűjtötte a táncokat, zenéket.[1]
A főiskola néptáncpedagógiai szakának elvégzése utánb 1955 júniusában került Kaposvárra, ahol a Somogy Megyei Népművelési Osztályánál helyezkedett el. A megyei művészeti élet szervezését, irányítását, műkösésének elősegítését kapta feladatul.[1]
1956-tól évenként megszervezte a különféle művészeti csoportok vezetőinek képzését és továbbképzését.[1]
1957-ben megszervezte a néptáncoktatók és népi együttes vezetők képzését, mely hosszú éveken át zajlott Balatonszemesen.[1]
1962-ben alapította meg a "Balatonföldvári Folklórfesztivált".[1]
1979-ben létrehozta a kaposvári "Dudaiskolát", elsősorban a dunántúli néptánc, népzene, és kézműves tevékenységek oktatására.[1]
Társalapítója az 1980-tól évente megrendezésre kerülő "Hajlik a meggyfa" gyermek- és ifjúsági népzenei és népdaléneklési versenynek. Közreműködött a hónapok tevékenységrendszerére épülő általános iskolai "népismereti" tananyagrendszer kidolgozásában. A kaposvári Somogy Táncegyüttesnek, a barcsi Boróka Táncegyüttesnek, s a szennai Zselic Hagyományőrző Népi Együttesnek alapító koreográfusa volt.[1]
1979-től nyugdíjazásáig népművelője, főmunkatársa, majd művészeti osztályvezetője volt a Somogy Megyei Művelődési Központnak. Ez idő alatt SMK népművészeti kiadványainak sorozatszerkesztője volt, melyek a népzene valamint a tárgyi népművészet területét érintették. Gondos gazdaként ápolta a kapcsolatot a Somogy megyében élő és a hagyományőrzés területén tevékenykedő alkotókkal. Kiállításokat, szakmai fórumomat, bemutatkozási lehetőségeket rendezett számukra, mellyel biztosította a közösségek hosszú távú fennmaradását. Nagy figyelmet fordított a néptánc területén az oktatás, nevelés, utánpótlás, képzés folyamataira. Ennek érdekében a 80-as években beindította az Együd Árpád Gyermek-és Ifjúsági Néptáncversenyt, mely a mai napig évről-évre megrendezésre kerül. Szakmai zsűriben betöltött szerepekor építő jellegű kritikái, határozott művészeti segítséget és iránymutatást adtak a csoportvezetőknek. 1985-ben az óvónők és tanítók számára a népi műveltség egészének átadására „Népismereti Iskolát" szervezett.[1]
1992-ben vonult nyugdíjba az SMK osztályvezetőjeként, főmunkatársaként.[1]
2010-ben hunyt el Kaposvárott, 78 éves korában.[1]
Életművét 2017-ben kulturális örökségnek minősítették, s bekerült Somogy Megyei Értéktárba.[1]