Csernobil–2
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/17/Gate_outside_Abandoned_Soviet_Over-the-Horizon_Radar_Array_-_Chernobyl_Exclusion_Zone_-_Northern_Ukraine_-_01_%2827099694805%29.jpg/300px-Gate_outside_Abandoned_Soviet_Over-the-Horizon_Radar_Array_-_Chernobyl_Exclusion_Zone_-_Northern_Ukraine_-_01_%2827099694805%29.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/90/Woodpecker_array.jpg/300px-Woodpecker_array.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/de/%D0%97%D0%93%D0%A0%D0%9B%D0%A1_%22%D0%94%D1%83%D0%B3%D0%B0%22%2C_%D0%BE%D0%B1%27%D1%94%D0%BA%D1%82_%D0%A7%D0%BE%D1%80%D0%BD%D0%BE%D0%B1%D0%B8%D0%BB%D1%8C_2._%D0%9F%D0%B0%D0%BD%D0%BE%D1%80%D0%B0%D0%BC%D0%B0_%D0%BF%D1%80%D0%B8%D0%B9%D0%BC%D0%B0%D0%BB%D1%8C%D0%BD%D0%B8%D1%85_%D0%B0%D0%BD%D1%82%D0%B5%D0%BD.jpg/300px-%D0%97%D0%93%D0%A0%D0%9B%D0%A1_%22%D0%94%D1%83%D0%B3%D0%B0%22%2C_%D0%BE%D0%B1%27%D1%94%D0%BA%D1%82_%D0%A7%D0%BE%D1%80%D0%BD%D0%BE%D0%B1%D0%B8%D0%BB%D1%8C_2._%D0%9F%D0%B0%D0%BD%D0%BE%D1%80%D0%B0%D0%BC%D0%B0_%D0%BF%D1%80%D0%B8%D0%B9%D0%BC%D0%B0%D0%BB%D1%8C%D0%BD%D0%B8%D1%85_%D0%B0%D0%BD%D1%82%D0%B5%D0%BD.jpg)
Csernobil–2 (oroszul: Чернобыль–2) az ukrajnai Csernobil körüli 30 km-es zóna területén elhelyezkedő katonai bázis, amely az egykori szovjet korai rakéta-előrejelző rendszerhez tartozó Duga–2 (NATO-kódja: Steel Yard) típusú horizonton túli rakétafelderítő rádiólokátornak (GRAU-kódja: 5N32, később 32D6-ra változtatták) ad helyet. A Mikolajiv mellett felépített első, kísérleti rendszert, a Duga–1-et követően a Csernobil és Homjel körzetébe telepített és 1976-ban üzembe helyezett Duga–2 volt az első éles üzemben működő szovjet horizonton túli radar. Alapvető feladata az Egyesült Államok területén történő rakétaindítások felderítése volt. A rendszer az ionoszférában való hullámterjedés megváltozását figyelte, melyet a rakétaindítások befolyásoltak. Csernobil–2 bázison a rendszer vevőantennái helyezkednek el, az adót a Csernyihivi területen, a belarusz–ukrán határ közelében található Ljubecs–1 bázison építették fel. Csernobil–2-n és Ljubecs–1-en egy nagyobb és egy kisebb rácsantenna található, ezek a rendszer a két hullámhosszú üzemmódját biztosítják. A Ljubecs–1-en elhelyezkedő adó teljesítménye kb. 8 MW (megawatt). A rendszert sikeresen tesztelték előbb közeli rakétaindításokkal, majd a Csendes-óceánon történt indításokkal is. Nehézséget az akkori szovjet számítógépek számítási kapacitása okozott, ami a jelek feldolgozásához feltétlenül szükséges volt.
Az adás frekvenciája 4 és 30 MHz között változott, a legnagyobb használható frekvencia függvényében, amit az ionoszféra aktuális állapota határoz meg. Hajnalban például jellemzően a 14 és 22 MHz közötti sávot használták. Az adó teljesítményére különböző becslések vannak 2 és 40 MW között. A kisugárzott jel pulzusmodulált volt, ami a transzatlanti repülésben használt vészfrekvenciákat zavarta, ezért bizonyos konkrét frekvenciákat később kihagytak.
A radar megközelíthető a Lelev és Kopacsi között húzódó főútról lekanyarodva. Régebben a térképek használaton kívüli úttörőtáborként jelölték.[1]
Az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset után a rendszert üzemen kívül helyezték, ám a mai napig katonai őrizet alatt áll. A két ernyője közül a nagyobbik 150 méter, kisebbik 90 méter magas és együtt mintegy 900 m szélesek,[2] tiszta, napfényes időben a tőle alig 10 km-re északkeletre fekvő Pripjaty városából is láthatóak.[3] Az antenna földrajzi koordinátái: é. sz. 51° 18′ 15″, k. h. 30° 03′ 53″
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2008. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 8.)
- ↑ Archivált másolat. [2008. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 8.)
- ↑ Archivált másolat. [2008. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 8.)