Csergő Hugó
| Csergő Hugó | |
 | |
| Született | Hőnig Hugó 1877. január 18.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1945. január 1. (67 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Weiszmann Rozália |
| Szülei | Hőnig Vilmos Schlanger Cecília |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1895–1898) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csergő Hugó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csergő Hugó, születési nevén Hőnig Hugó (Budapest, 1877. január 28.[2] – Sachsenhausen, 1945. január 1.)[3] költő, író, újságíró.
Élete
[szerkesztés]Hőnig Vilmos és Schlanger Cecília (1852–1938) fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1887 és 1894 között a Budapesti V. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte.[4] 1895 és 1898 között a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult, s államtudományi doktorátust szerzett, majd újságíró lett. Előbb a Fővárosi Lapok, majd a Pesti Napló munkatársa, azután 1905-ben Vázsonyi Vilmos lapja, a Polgár szerkesztője volt. Végül a Pesti Hírlap munkatársa lett. Irodalmi munkássága elismeréseként 1907-ben elnyerte a főváros 2000 koronás Ferenc József-díját. Sokáig munkatársa volt Kiss József lapjának, a Hétnek. 1911-ben Budapesten feleségül vette Weiszmann Rozáliát, Fodor Aranka opera-énekesnő nővérét.[5] 1914-ben megszervezte és 1921-ig vezette a főváros népjóléti osztályát. Később a Pesti Izraelita Hitközség főjegyzőjeként működött.
Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) kultúrtanácsának 1939. novemberi alapításakor elnökhelyettesnek választották.[6] A német megszállás idején a Központi Zsidó Tanács egyik tanácsadója, Stern Samu elnök titkára volt.[7] A holokauszt áldozata lett.
Nagy számmal vannak versei, novellái, színdarabokat is írt. A szépirodalom minden ágában ért el sikereket. Balassa Józseffel közösen összeszedte és sajtó alá rendezte Vázsonyi Vilmos írásait (két kötet, 1927). Szerkesztette a Száz év zsidó magyar költői című antológiát (Bp., é. n.).
Munkái
[szerkesztés]- Versek (1904)
- Az utolsó felvonás (elbeszélések; Budapest, 1900)
- A lovag úr (színmű, bemutatta a Vígszínház; Budapest, 1906)
- Harminc év (versek; Budapest, 1908)
- Levelek, amiket meg nem írunk (regény; Budapest, 1910)
- A mi szívünk asszonya (1916)
- A budapesti nyomor vörös könyve (Budapest, 1919)
- Az első hajnal (színmű, bemutatta a Renaissance Színház; Budapest, 1923)
- Csergő Hugó munkái 1897–1927 (I-II. kötet; Budapest, 1928)
- Őszi szonáta (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület, Budapest, 1943)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02747.htm, Csergő Hugó, 2017. október 9.
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 124/1877. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 29.)
- ↑ Csergő Hugó. Magyar Életrajzi Index. [2020. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 3.)
- ↑ Iskolai értesítők, Budapest - V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium
- ↑ Házassági bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári akv. 1536/1911. folyószáma alatt familysearch.org (Hozzáférés: 2017.08.29.)
- ↑ [1]Hegedűs D. Géza kiállítási megnyitóbeszéde, 2013-03-24. Archiválva 2013. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014-07-07)
- ↑ Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, 2. kiadás, Budapest: Belvárosi Kvk., 460., 965. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2014. július 8.
Források
[szerkesztés]- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 180. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
További információk
[szerkesztés]- Szini Gyula: Az első hajnal (Csergő Hugó drámája a Renaissanceban) Nyugat 1923. 24. szám.
- Alexandre Dumas A kaméliás hölgy Csergő Hugó fordítása Magyar Elektronikus Könyvtár
