Cseh Áron
| Cseh Áron | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Született | 1972. július 26. (52 éves)[1] Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Cseh Gusztáv |
| Foglalkozása | diplomata |
| Tisztsége | főkonzul (2003–2008, Magyarország kolozsvári főkonzulátusa) |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cseh Áron témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cseh Áron (teljes nevén: Cseh Áron Gusztáv Kolozsvár, 1972. július 26.[2] –) magyar diplomata, főkonzul.
Pályafutása
[szerkesztés]Erdélyi művészcsaládba született, édesapja Cseh Gusztáv és nagyapja, Cseh Gusztáv is erdélyi grafikusművész volt. Ott is élt 1988-ig, majd édesapja halála után néhány évvel áttelepültek Magyarországra. Debrecenben, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, majd Budapesten az ELTE-n szerzett diplomát először 1998-ban jogból, majd 2001-ben politológiából.
1998 óta dolgozik a Külügyminisztériumban, fiatalon, 27 évesen kapta első megbízását: 2000-ben Magyarország kolozsvári főkonzulátusa munkatársa lett első beosztott konzulként még Alföldi László főkonzul vezetése alatt. 2003-ban nevezték ki főkonzullá, 2008-ig, öt éven át vezette a főkonzulátust, összesen nyolc évet töltött diplomataként Kolozsváron.[3]
Az ő főkonzuli időszaka alatt zajlott a 2004-es magyarországi népszavazás a kettős állampolgárságért, aminek hatása sokáig érződött, ebben az időszakban nyitották a csíkszeredai főkonzulátust, és kiküldetésének félidejéig a magyarellenességéről hírhedt Gheorghe Funar volt a város polgármestere.[4]
Hazatérését követően a külügy Kelet-Európa és Közép-Ázsia Főosztályán dolgozott 2015-ig, amikor Magyarország ungvári főkonzulátusára nevezték ki beosztott konzulnak Buhajla József főkonzul vezetése alatt.[3]
Nős, két gyermeke van.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/interju-dr-cseh-aron-ungvari-konzullal/
- ↑ Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda 2009. Budapest: MTI. 2008. 206. o.
- ↑ a b Bocskor Zita: Interjú dr. Cseh Áron ungvári konzullal. Kárpátalja.ma (2018. december 1.) (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ Rostás Csaba: Diplomataként otthonról haza. Krónika (2008. július 4.) (Hozzáférés: 2019. május 26.)