Császári hadsereg
| Császári hadsereg / Kaiserliche Armee | |
 | |
| Osztrák katonai lobogók 1806-ból (balra) és 1816-ból (jobbra) | |
| Dátum | kb. 1440. (1452.) – – 1806. augusztus 6. |
| Ország | .svg) |
| Típus | fegyveres erők |
| Feladat | a Német-római Birodalom szuverenitásának és területi épségének védelme |
| Méret | 51 000-130 000 fő[* 1] |
A császári hadsereg (németül: Kaiserliche Armee, latinul: exercitus imperatoris), máskor császári csapatok (németül: Kaiserliche Truppen), röviden császáriak (németül: Kaiserliche), 1745-től[1] római császári-királyi (németül: römisch-kaiserlich-königlich), vagy röviden császári-királyi (németül: kaiserlich-königlich), a mindenkori német-római császár katonáit tömörítő haderő a kora újkorban. A császári csapatok (Kaiserlichen) szinte mindig az „Ausztria-házból” származó Habsburg-házi császárok alárendeltségébe tartoztak, elsőként III. Frigyes német-római császár uralkodása alatt, a császár személyéhez köthetőek, ezért a 18. században rendre „osztrákként” emlegették őket, bár a csapatokat nem csak az Osztrák Főhercegség (Erzherzogtum Österreich) tartományaiból, hanem az egész Német-római Birodalomból toborozták.
A császári hadsereget meg kell különböztetni az úgynevezett birodalmi hadseregtől (németül: Reichsarmee, Reichsheer, vagy Reichsarmatur, latinul: exercitus imperii), amelyet csak a Reichstag[2] beleegyezésével lehetett toborozni és hadműveletekben bevetni, a Német-római Birodalom tíz körzetéből (Reichskreis). A birodalmi hadsereg részben ellensúlyozta a császár hadseregét, részben pedig kiegészítette, külszolgálat esetén.[* 2]
A német-római császár hadserege számos hadjáratban vett részt fennállásának közel négyszáz éve alatt, melyek közül kiemelkedik a tizenöt, majd a harmincéves háború, a Habsburg–török háború, a pfalzi, a spanyol, a lengyel és az osztrák örökösödési háború. Részt vettek a Svéd Királyság elleni koalíciós háborúkban (1655–1660, 1674–1679), a Szent Liga háborújában, a Habsburg–török háborúban és az orosz–osztrák–török háborúban is. A több átszervezésen átesett haderő végül a napóleoni háborúk idején, a harmadik koalíciós háborúban, az 1805 decemberi austerlitz-i csatában szenvedett olyan mértékű vereséget, mely hatására maga II. Ferenc német-római császár is lemondásra kényszerült 1806 augusztusában, mellyel birodalma és hadereje is megszűnt létezni.
Az új haderő az újjászerveződő Ausztria (Kaisertum Österreich) császári-királyi hadserege lett (németül: Kaiserlich-Königliche Armee), amely a napóleoni La Grande Armée hadtest-alapszervezetén és új gyalogharcászati eljárásokon alapult. Ez az új haderő jelentős szerepet vállalt Napóleon császárságának megdöntésében, majd az 1848–1849-es magyar szabadságharc leverésén át az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésig és az Osztrák–Magyar Monarchia (k. u. k.) haderejének létrejöttéig látta el az osztrák császár birodalmának fegyveres védelmét.
A császári hadsereg egyenruházatának egységesítéséig ezredeinek nem voltak egységes ezredzászlói és ezredszimbólumai. Minden alakulat saját, egyedi kialakítású zászlót és szimbólumokat vitt magával a felvonulási területekre.[* 3][3]
Története
[szerkesztés]A korai újkorban a császári hadsereg bevetésre került csaknem az összes Birodalmat érintő konfliktusban.
- Az első Habsburg–török háború (1529–33)
- Első jelentősebb összetűzésbe az Oszmán Birodalom seregeivel kerültek szembe, amikor Szulejmán szultán hadat üzent a Habsburg Birodalomnak (a Német-római Birodalom egyik körzetének) és I. Ferdinánd császár Magyar Királyságának.
- A második Habsburg–török háború (1540–47)
- A harmadik Habsburg–török háború (1550–58)
- A negyedik Habsburg–török háború (1560–64)
- Az ötödik Habsburg–török háború (1566–1568)
- A tizenöt éves, vagy hosszú háború (1591/93–1606)
- A harmincéves háború (1618–1648)
- A második északi háború (1655–1660)
- A Habsburg–török háború (1663–1664)
- A harmadik északi háború (1674–1679)
- A pfalzi örökösödési, vagy kilencéves háború (1688–1697)
- A Szent Liga háborúja (1683–1699)
- A spanyol örökösödési háború (1701–1714)
- A Habsburg–török háború (1716–1718)
- A lengyel örökösödési háború (1732–1738)
- Orosz–osztrák–török háború (1735–1737–1739)
- Az osztrák örökösödési háború (1740–1748)
- A hétéves háború (1756–1763)
- A Habsburg–török háború (1788–1791)
- Az első koalíciós háború (1792–1797)
- A második koalíciós háború (1799–1802)
- A harmadik koalíciós háború (1805)
Szervezeti felépítése
[szerkesztés]
- Parancsnokai
- A császári csapatok összesen tizenhat német-római császár parancsnoksága alá tartoztak.
- Vezérkari főnökök
Alakulatai és fegyverzetük
[szerkesztés]Lovasság
[szerkesztés]- Nehézlovasság
- Középnehéz lovasság
- Könnyűlovasság
Gyalogság
[szerkesztés]Sorgyalogság
[szerkesztés]Gránátos alakulatok
[szerkesztés]Vadászalakulatok
[szerkesztés]Tüzérség
[szerkesztés]- Ágyúk
- Tarackok
- Mozsarak
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A császári hadsereg létszámát a birodalmi hadsereggel időszakosan kiegészítették, de a császáriak hadilétszáma korszakonként eltérően, növekvő tendenciát mutatott. Így fordult elő, hogy a spanyol örökösödési háborúban a 126 000 fős császári hadsereg mellé további 134 090 fős birodalmi hadsereget ki tudott állítani a Német-római Birodalom.
- ↑ A Reichsarmee-t elsősorban a birodalom belső rendjének fenntartásáért hívták, hívhatták össze, Reichskrieg, vagy Reichsexekutionskrieg esetén. Egy 1681-es összeírás szerint a Reichsarmee névleges ereje tizenkétezer fős lovasságból és huszonnyolcezer fős gyalogságból állt (lásd a német Reichsarmee cikket).
- ↑ A csapatzászló, németül Leibfahne, vagy Leibstandarte és a csapatszimbólumok megszerzése fontos feladata volt az ütközetek során a szembenálló hadfeleknek. Helye általában az alakulattörzs (hadtest-, ezred-, vagy zászlóaljtörzs) közelében volt található. Általánosan elmondható, hogy az osztrák ezredzászlók alapszíne a világos bézs, vagy karamell szín volt, egyik oldalán a birodalmi kétfejű sassal és a császár birodalmát alkotó tagországok címerpajzsaival, a másik oldalon szentet, Madonnát ábrázoló kép, a széleket fekete–arany színű sárkányfog sáv díszítette (a fekete–arany a Német-római Birodalom alapszínei voltak a heraldika és a vexillológia (zászlótan) szerint). Alakja, mérete, kialakítása számos változatban volt jelen, Mária Terézia uralkodási korszakából vannak egységesítési törekvések (porosz mintára). Hordozója a Fähnrich, azaz a zászlós.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az osztrák örökösödési háború idején, ebben az évben halt meg az osztrák császár legfőbb riválisa, Károly Albert bajor választófejedelem és német-római császár, majd fia, III. Miksa választófejedelem a füsseni különbékében rendelkezett a Pragmatica sanctio elfogadásáról és Mária Terézia férje, lotaringiai Ferenc István herceg német-római császárrá koronázásáról.
- ↑ A Reichstag ebben a szövegkörnyezetben a Német-római Birodalom fejedelmi gyűlését jelöli, amely 754. és 1806. között időszakosan ülésezett.
- ↑ Rövid összefoglaló az osztrák M. 1859 Leibfahne csapatzászlóról és elődeiről (szerző: Osztrák Hadtörténeti Múzeum/Heeresgeschichtliches Museum, HGM).
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserliche Armee (HRR) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Reichsarmee című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.