Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred

A 13. "Jász-Kun" Huszárezred a Habsburg Birodalom haderejének részét képező lovasságnak volt a huszárezrede. Az 1867-es kiegyezést követően az úgynevezett Közös Hadsereg egysége volt, mely katonai alakulatként tevékenykedett az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.

Története

A Jász-Kun Huszárosztály felállítása 1859. május 10-én kezdődött meg Jászberényben. Az osztály létszáma rövid idő alatt elérte a hadrendben szereplő 19 tisztet, 484 fő legénységet és 374 lovat. 1859. május 15-én első osztály parancsnokává galánthai gróf Eszterházy Sándor ezredest nevezték ki. Az osztály ruházata: fekete zsinórzatú sötétkék atillából, fekete prémmel szegélyezett ugyanilyen mentéből és sötétkék nadrágból állt. A többi osztályok sötétzöld atillát és vörös nadrágot viseltek. Fövegként rendszeresítették a fekete kerek úgy nevezett „honi kalap”-ot rózsával, a rendfokozatot jelző paszománnyal és fehér kakastollal. A későbbi tábori sapka szintén kék színű volt, eltérően a többi önkéntes osztályok piros sapkájától.

I. Ferenc József magyar király megengedte, hogy a „jász-kunok” magukkal vihessék azt a díszlobogót az eljövendő csatákba, amelyet Erzsébet királyné adományozott nekik az 1857. évi körútja alkalmával, valamint azokat a kardjaikat viseljék, amelyekkel az uralkodó, ugyancsak 1857. évi körútja alkalmával ajándékozta meg őket.

A nagyszámú jelentkezés miatt a hadvezetés 1859. május 16-án elrendelte, hogy egy másik osztályt is fel kell állítani. Az új osztály parancsnoka Raimondi Sándor őrnagy lett. Majd a május 28-án született rendelettel a két osztályt Jász-kunok Önkéntes Huszárezrede néven egy ezredben össze vonták. Az első ezred parancsnoka gróf Eszterházy Sándor ezredes lett. Az I. osztály parancsnokává gróf Nemes János őrnagyot nevezték ki. 1859. augusztus 17-én az ezredet a sorezredek közé sorolták. Új megnevezése Császári és Királyi 13. Jász-Kun Önkéntes Huszárezred lett.

Az ezred mindkét osztályával Welsben állomásozott, ahová az I. osztályt még 1859. június 27-én helyezték át. Az aradi és kecskeméti hasonló önkéntes huszárosztályok beolvadtak az ezredbe. 1860-ban a lovasság újjászervezése folytán az ezred, mint Jász-kun 13. önkéntes huszárezred, négy osztályból állt. Minden osztályhoz két század tartozott. A III. és IV. osztály felállításához az 5., 8., 9. és 12. huszárezredek addigi IV. osztályait használták fel. Ez évben állították fel az ezredzenekart is, amely 13 trombitásból és 28 egyéb zenészből állt. A sötétkék egyenruha megmaradt, csak zsinórzata lett fekete-sárga és megmaradt a rojtos végű, fekete színű magyar nyakkendő is, amelyet az ezred 1862-ig viselt. A kerek "honikalap"-ot sötétkék leffentyűvel, zsinórzattal és tollal ellátott fekete báránybőr kucsma váltotta fel. 1862-ben feloszlott a IV. osztály és az ezred ezentúl két osztályba sorolt hat századra tagozódott, neve ezentúl Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred volt. A kiegészítés most már rendes sorozás útján történt.

1861-ben az ezredet hadilétszámra emelték és Itáliába helyezték át. Az ezredtörzs Padovában állomásozott, az 1. osztály századai Pordenonéban. A II. osztály századai San Vilo körül voltak elhelyezve.

Szárd–francia–osztrák háború

Az 1866. évben az ezred rész vett az itáliai hadjáratban. A königgrätzi csatavesztés miatt az osztrák déli hadsereg csapatait az északi harctérre irányították és az V. hadtest utóvédje lett. 1866. július 11-én a déli hadsereg parancsot kapott, hogy minden nélkülözhető csapatot irányítson északnak, így az ezred gyalogmenetben Villachra vonult és július 24-én, majd négy-négy vonaton a Bécs melletti Vöslauba szállították. A közben megkötött pozsonyi béke folytán a 13. huszárezredet a még délen maradt csapatok megerősítésére újra a Pulz lovasdandárhoz osztották be és gyalogmenetben elindult Villach felé. Közben békét kötöttek az olaszokkal és az ezred augusztus 12-én Friesachba érkezvén utasítást kapott, hogy a további parancsokat ott várja be.

A háború befejezése után az ezredet Galíciába küldték. Az ezredtörzs állomáshelye Brzezany volt, a századokat a környéken helyezték el.

Boldog békeidők

1868-ban, a lovasság újabb átszervezése folytán az egyenruha megváltozott és az ezredlobogókat bevonták. Az ezred a jászberényi plébánia-templomban helyezte el lobogóját. Az atillát és kucsmatollat eltörölték. A menetöltözet ezentúl sötétkék atillából és zubbonyból valamint buzérvörös nadrágból állt. Új szabású sötétbarna köpenyt és buzérvörös tábori sapkát rendszeresítettek. Az ezredzenekart feloszlatták. Az általános védkötelezettség rendszeresítése alapján 1868-ban létesítették az egyévi önkéntesi szolgálatot és a tartalékos tiszti intézményt. 1869-ben a lovasezredek hátultöltő karabélyt kaptak, de csak századonként 100 darabot, a többiek számára áttört kosarú kardot rendszeresítettek.

1871. május 4. és 12. között gyalogmenetben vonult az ezred új állomáshelyére Székesfehérvárra. Itt az ezredet a Császári és Királyi 10. Huszárezreddel együtt egy dandárba osztották be.

1874-ben az ezredtörzs Temesvárra, a századok pedig a környék községeibe kerültek. Ugyanebben az évben cserélték le a kucsmát, fekete lószőrforgós sötétkék csákóval. 1877-ben rendszeresítették az ezred trombita hívójelét. 1878-ban vasutak és távíróvonalak robbantásához utászszerszámokkal felszerelték a lovasságot. 1880-ban a pótszázadot Budapestről Temesvárra helyezték át. 1881-ben az 5. század a boszniai Plevljebe és Višegradra került állomásra. Ugyanebben az évben a századoknál műszaki szolgálatban kiképzett legénységet szakaszba vonták össze, mely az ezredtörzshöz került alárendeltségbe. A köpenycsuklya helyett széles lehajtó gallért (a tisztek részére bársonyból) rendszeresítettek. 1882-ben a Dalmáciában kitört lázadás leverésénél az 5. század is részt vett. 1883-ban az eddigi úgynevezett kiegészítő keret a "pótkeret" elnevezést kapta. 1885-ben a 3. század három szakaszát Szarajevóba helyezték át, egy szakasza Plevljen maradt.

1891. október 11-én Jenő főherceg lett az ezred parancsnok. A menetöltözethez ismét az atillát rendszeresítették, a legénység sötétkék zubbonyát eltörölték. Ugyanebben az évben állították fel a távíró járőrt, ezenkívül bevezették a Mannlicher-rendszerű karabélyokat. A tölténytáska új alakot kapott, ezenkívül 20 töltényt a legénység tarisznyájában kellett elhelyezni. 1893-ban a hadgyakorlatok után az ezred új állomáshelyére Kecskemétre és környékére menetelt. Jenő főherceg tábornokká lépvén elő, megvált az ezredtől. 1894-ben hatrétegű lópokrócot rendszeresítettek a lovasságnál. 1898-ban az önként továbbszolgáló altisztek félfinom posztóból készült ruházatot és a bal karon viselendő keskeny arany paszományt kaptak. Ugyanakkor bevezették a bőrből készült kötőféket, melynek végén karabélykapocs volt. 1899-ben az eddig 1890 rendszerű karabélyokat, 1895-ös rendszerűekre cserélték le. 1900-ban Vilmos porosz herceget a német birodalom trónörökösét ezredtulajdonossá nevezték ki.

1904-ben az ezred ismét Galíciába került még pedig: az ezredtörzs a II. osztály Jaroszlauba, az 1. század Zolyniba, a 2. és 3. század Doliny-Zukowra. 1900-ban az ezredtörzset Lancutra a 6. századot Kolbuszowra helyezték át, a 2. és 3. század Doliny-Zukowon maradt. 1908-ban kapott a legénység első ízben aratási szabadságot. 1909-ben a forgópisztolyokat bevonták és Steyer-rendszerű ismétlő-pisztolyokkal szerelték fel őket. 1912. tavaszán az ezred gyalogmenetben új állomáshelyére vonult. Az ezredtörzs és a II. osztály Székesfehérvárra, az I. osztály Tolnára került. Ugyanezen év őszén, a balkáni háború miatt az ezredet hadilétszámra emelték. 1913-ban visszaállították a békelétszámot és csökkentették a készültséget. 1913. május 1-én nagybányai Horthy István ezredes lett az ezredparancsnok. Korábban Horthy ezredes többször is szolgált a 13. huszárezrednél.

Első világháború

A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetették be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására. Az 1914-ben lezajlott győztes limanovai csatában az ezred hősiesen harcolt A túlerőben lévő támadó orosz seregeket visszaverték. Súlyos veszteségeket szerzett az ezred a csata során.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 13. Huszárezred néven szolgált. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be szívesen ezt a parancsot és továbbra is "Jász-Kun-Huszárezrednek" titulálták az ezredet.

Hadkiegészítő körzetek

Az ezredet a következő területekről egészítették ki:

1860-1867 Buda, Szeged, Eger, Szolnok, Székesfehérvár
1867-1873 Kecskemét, Eger, Buda
1874-1889, majd a IV. hadtest körzete Budapest

Békehelyőrségek

1860 Wels
1864-1866 Padova
1866 Berezsani
1871 Székesfehérvár
1874 Temesvár
1886 Budapest
1893 Kecskemét

Ezred tulajdonos

1861 Lichtenstein Frigyes herceg lovassági tábornok
1895 galánthai Galgóczy Tibor altábornagy
1900 Vilmos herceg a Német birodalom és Poroszország trónörököse

Ezred-parancsnokok

1859 galánthai gróf Eszterházy Sándor ezredes
1860 Zahn János ezredes.
1862 gróf Szapári László ezredes
1868 suchodoli Suchodolowski Ferenc ezredes
1871 Pisterer Rudolf ezredes
1874 walliaim-i Siebenock Gusztáv alezredes (mb. parancsnok)
1875 bunyai Szivó János ezredes
1880 bártfai Szabó József ezredes
1882 Gyömörey Antal ezredes
1886 gróf Geldern Károly alezredes
1887 Illyés Miklós ezredes
1890 kisdemetcri Gaudernák József alezredes
1891 Jenő főherceg ezredes
1893 galánthai Bessenyey Ferenc ezredes
1895 Tschurl Ferenc alezredes
1897 Feigl Ede alezredes
1903 Prévost Nándor alezredes
1908 altorjai báró Apor Sámuel ezredes
1913 nagybányai Horthy István ezredes
1914 Tömöry Géza őrnagy
1915 prónai és blatniczai Ρrónay Gyula ezredes
1915 szirmai és szirma-besenyői Szirmay József alezredes
1918 báró Jordis-Lohausen Ágost ezredes

Megszüntetése

1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.

1914. júliusi alárendeltségi állapot

IV. Hadtest – 10. Lovassági Hadosztály – 4. Lovasdandár

Nemzetiség: 97% magyar – 3% egyéb

Ezred parancsnok: vitéz nagybányai Horthy István ezredes

Ezred vezénylő nyelv: magyar

Egyenruha: sötétkék atilla fehér gombokkal és sötétkék csákó takaróval

Szervezete

A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.

1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.

Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:

az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály

Kapcsolódó szócikkek

Császári és Királyi Huszárok

Források

Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999
Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000
Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs 1898–1905
Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs 1967
B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs 1999
Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München 1974
Dernyey (Szlavnich) György: A Cs. és Kir. Jász-Kun 13. Huszárezred története, 1859-1918. Madách Nyomda, Budapest 1941.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az k.u.k. Husarenregiment „Wilhelm Kronprinz des Deutschen Reiches und Kronprinz von Preußen“ Nr. 13 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.