Ugrás a tartalomhoz

Csáky László (országbíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csáky László
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1649 októbere – 1655 januárja vagy júniusa
ElődPálffy Pál
UtódNádasdy Ferenc

Született1602[1]
nem ismert
Elhunyt1655 (52-53 évesen)[2]

SzüleiWesselényi Anna
Csáky István
Foglalkozás
  • politikus
  • arisztokrata

Gróf körösszeghi és adorjáni Csáky László (?, 1602 – ?, 1655) magyar nemes, országbíró, különböző közjogi tisztségek, főméltóságok birtokosa, a nagy hatalmú Csáky család tagja.

Élete

[szerkesztés]

Apja Csáky István generális (1570–1605), anyja Wesselényi Anna (1584–1649), fivére Csáky István tárnokmester (1603–1662).[3] 1638-ban kolostort alapított a pálosok részére Pápán.[4]

Részt vett a törökellenes harcokban. 1643-tól 1649-ig főajtónállómester, 1645-től 1655-ig Zólyom, 1646-tól 1655-ig Komárom főispánja. Léva, Tata és Pápa örökös kapitánya, királyi tanácsos és kamarás. 1649-ben III. Ferdinánd magyar király országbíróvá nevezte, mely tisztségét haláláig megtartotta.[4]

Léva birtokának szerzője.

„Csáky szalmája”

[szerkesztés]

A jólelkű főúr a róla szóló történet szerint (Szirmay Antal jegyezte fel) megengedte a jobbágyainak, hogy lévai uradalmának egyik szérűjéből ki-ki tetszés szerint vihessen szalmát és polyvát. A jobbágyok azonban visszaéltek a jóságával, és elhordták az egészet, illetve a tartozásaikat sem fizették be. Baróti Szabó Dávid szerint később Léva vidéke az Esterházy-családhoz került, de a helyi jobbágyok nem szoktak le korábbi szokásaikról. Erre a tiszttartóktól rendre intettek: „Nem Csáky szalmája ez!”. Így alakult ki a kifejezés.[5]

A történetet mások fiához, Csáky László (17. sz.) tatai főkapitányhoz, komáromi főispánhoz kötik az eseményt.[6]

Fényűzése

[szerkesztés]

Csáky egyébként is híres volt fényűző életéről, dús asztaláról és gazdag vendégségeiről. Egyes források szerint két uradalmát (a lévait és a tatait) ellakmározta. Később ezért állítólag szakácsa, amikor húst vágott, mindig ezt mondta neki: „Lévát, Tatát felvagdaltuk”, ezért közmondássá lett: „Skárlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata schust”. Erdélyi János úgy tudta, hogy ez utóbbi mondás egy főpaphoz köthető, amikor az országbíró falvainál jelent meg.[5]

Családja

[szerkesztés]

Felesége Batthyány Magdolna (? – 1664) volt. Házasságukból 4 gyermek született:[3]

  • László, Komárom vármegye főispánja
  • Pál, Zólyom vármegye főispánja (? – 1655)
  • Borbála (? – 1668)
  • Péter, Komárom vármegye főispánja (? – 1671)
  • Zsigmond

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://kaiserhof.geschichte.lmu.de/12074, 2018. június 28.
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. augusztus 26., PIM127655
  3. a b http://w.genealogy.euweb.cz/hung/csaky1.html
  4. a b Markó, i. m., 262. o.
  5. a b Tóth Béla, i. m., 46. o.
  6. A Pallas nagy lexikona, Csáky

Források

[szerkesztés]