Cotnari
| Kotnár (Cotnari) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Moldva |
| Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Iași |
| Rang | községközpont |
| Községközpont | Cotnari |
| Beosztott falvak | Lista
|
| Polgármester | Vasile Crețu |
| Irányítószám | 707120 |
| SIRUTA-kód | 96478 |
| Népesség | |
| Népesség | 1386 fő (2021. dec. 1.) +/- |
| Község népessége | 5843 fő (2021. dec. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 56,44 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 145 m |
| Terület | 103,53 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 20′ 31″, k. h. 26° 58′ 12″47.341856°N 26.970074°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 31″, k. h. 26° 58′ 12″47.341856°N 26.970074°E | |
 | |
| Kotnár weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kotnár témájú médiaállományokat. | |
Cotnari község Romániában, Iași megyében. Nevezetes a kövér-nek (Grasa de Cotnari) nevezett desszertboráról, amelyet a hagyomány szerint Mátyás király lakodalma idején telepítettek ide,[2] mivel a király tokaji venyigéket ajándékozott hűbéresének, III. István moldvai fejedelemnek.[3] 2008-ban a romániai piacon a cotnari bor a második helyen állt, 8,8% piaci részaránnyal.[4]
Fekvése
[szerkesztés]Jászvásártól északnyugatra, Târgu Frumos és Hârlău között, a Bahlui patak jobb oldalán fekszik.
Történelem
[szerkesztés]Alapításáról nincsenek pontos adatok; egyes források szerint a 15. század elején, huszita szászok létesítették. Első írásos említése 1448-ból maradt fenn. A 15.-16. században Moldva fontos városa volt.[5]
1561-ben Iacob Heraclides fejedelem latin tannyelvű kollégiumot alapított, amelyet Johannes Sommer vezetett.[6] Az iskola lutheránus lelkészképzőként 1588-ig működött, amikor IV. (Sánta) Péter átengedte a jezsuitáknak, akik itt képezték ki a moldvai magyar és német települések papjait.[7]
1606-os adatok szerint lakossága csaknem teljesen katolikus volt. Lakosai szászok és magyarok voltak, öt templomukat említik, melyből három kőből, kettő fából épült. Lőrinc nevű papja szász volt.
1622-ben egy moldvai katolikus pap írt katolikus lakóiról, kiknek 3 templomuk volt itt.
1636-ban a ferences Remondi Emánuel írt a községről, aki a bákói püspök Zamoyski János kísérője volt. Ő 60 házat talált a településen.
1661-ben Kolosevich Balázs helyettes apostoli vikárius egy katolikus templomot és három kápolnát talált itt, a templom közelében pedig szépen faragott keresztelőkút állt leírása szerint. A település szász hívei gyermekeiket leszámítva 199-en voltak.
Említést tett szőlőjükről is.
Népesség
[szerkesztés]A 17. században a község még majdnem teljesen katolikus volt, a magyar és szász lakosság öt templommal rendelkezett.[8]
2002-ben 7948 lakososából 7909 román, 37 cigány és 2 magyar volt. A népesség 93,36%-a görögkeleti, 5,24%-a római katolikus vallású.[9]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Fejedelmi-lak romjai - a 17. századból való
- Katolikus templom romjai - A 15. században gótikus stílusban épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ Csávossy György. „Az erdélyi szőlő- és borgazdaság az idő tükrében”. Korunk 2008 (9). (Hozzáférés: 2008. november 14.)[halott link]
- ↑ Beke György. „Föld és lélek”. Ökotáj 1998 (18-19.). (Hozzáférés: 2008. november 14.)
- ↑ Irházi János: Kiforralták, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. november 14.)[halott link]
- ↑ Magyar katolikus lexikon. [2008. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 15.)
- ↑ Chimet, Iordan. „A kisebbségek problematikája”. Korunk 1997 (1). (Hozzáférés: 2008. november 14.)
- ↑ Oțetea, Andrei. A reneszánsz és a reformáció. Budapest: Gondolat Kiadó, 237. o.. ISBN 963-280-046-X
- ↑ A moldvai magyarság történeti számadatai (pdf). (Hozzáférés: 2008. november 14.)[halott link]
- ↑ Etnodemográfiai adatbázis. Magyar Tudományos Akadémia, Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet
Források
[szerkesztés]- Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin. Moldvai utazások. Panoráma (1978). ISBN 963-243-099-9
További információk
[szerkesztés]
