Colensói csata
Colensói csata | |||
A harctér, a fontosabb elemek megszámozva. Az egyes számnál Louis Botha búr tábornok van, a hármas Colenso község, a kilences a brit tábort és a tízes a Tugela folyót jelöli. | |||
Konfliktus | Második búr háború | ||
Időpont | 1899. december 15. | ||
Helyszín | Colenso, a mai Dél-afrikai Köztársaság | ||
Eredmény | Búr győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
d. sz. 28° 44′ 03″, k. h. 29° 49′ 21″28.734167°S 29.822500°EKoordináták: d. sz. 28° 44′ 03″, k. h. 29° 49′ 21″28.734167°S 29.822500°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Colensói csata témájú médiaállományokat. |
A colensói csatát a második búr háború elején, 1899. december 15-én vívta Colenso városnál brit csapatok (Redvers Buller parancsnoksága alatt) valamint két búr állam, a Transvaal Köztársaság és a Oranje Szabadállam csapatai (Louis Botha tábornok vezetésével).
Előzmények
[szerkesztés]Október 1-jén a britek hadat üzentek a búroknak, ami nagy visszhangot váltott ki világszerte. Az európai országok döntő része a búrok pártján állt és folyamatosan ostorozták a támadásért az Egyesült Királyságot. A britek többszörös túlerőben voltak, így a búroknak nem sok esélyük volt ellenük.
Az előkészületek és a csata
[szerkesztés]Redvers Buller 18 000 emberrel december elején indult el Natal tartományból, az ország belsejébe, a búrok ellen. A búrok, mivel sokkal kevesebb harcra fogható emberük volt, cselhez folyamodtak, és kihasználták a terepválasztás előnyét. Colensó közelében a Tugela folyónál ásták be magukat, erődítményeket építettek és azt remekül álcázták. A britek elkövették azt a hatalmas hibát, hogy mindenféle felderítés és biztosítás nélkül meneteltek a búrok feltételezett pozíciója felé.
A csata napján az egyik dombra kisebb erőket küldtek, de mikor azok lövésire nem jött válasz azt gondolták nincs ott ellenség. A csapatban maradt ezredek lementek a folyó völgyébe és megpróbáltak átgázolni rajta. A biztos fedezékben lévő búrok ekkor nyitottak tüzet. Iszonyú vérfürdő kezdődött ekkor, a britek hullottak a folyóba aminek a végén a félelemtől fejvesztve szétfutottak, magukkal rántva az átkelésre készülő csapatokat is. A túl közel került brit lövegek nem voltak képesek rendesen manőverezi és így súlyos veszteségeket szenvedtek. Gyakorlatilag az összes tüzér és lövegkezelő meghalt vagy súlyosan megsebesült. Emiatt a hadianyag egy jelentős része a búrok kezébe került. A messzebb állomásozó angol katonák a csapdába szorult ezredeknek ugyan segítséget nyújtottak, de rövid harc után azok is visszavonultak. Délelőtt tizenegy órára már véget is ért a csata. A britek vesztesége több mint 1300 főre rúgott a foglyokkal együtt (Frederick Roberts angol tábornok fia is elesett a csatában). A búrok ezzel szemben csekély veszteséget szenvedtek, körülbelül 51 halottat és sebesültet.
Következmények
[szerkesztés]Redvers Buller főparancsnoki helyzete megingott, de az egy hónappal később bekövetkezett Spion Kop-i csata idején elszenvedett hatalmas vereség miatt már komolyabb fenyegetéseket kapott. Ezek miatt kénytelen volt lemondani és helyére Herbert Kitchener, egy rátermett és magabiztos tábornok került aki végül lassan, de legyőzte a búrokat.
Források
[szerkesztés]- Oscar Welden: Csaták Könyve, Alexandra Könyvkiadó, ISBN 963-367-833-1
Kpacsolódó szócikkek
[szerkesztés]