Clastodermataceae
Clastodermataceae | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
Típusnemzetség | ||||||||||
Clastoderma A. Blytt 1880 | ||||||||||
Nemzetségek | ||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Clastodermataceae témájú kategóriát. |
A Clastodermataceae (ICN, ICZN szerinti névváltozat: Clastodermatidae) a Clastodermatales egyetlen csoportja, melyet korábban az Echinostelialesbe soroltak.[1] 1971-ben írták le C. J. Alexopoulos és T. E. Brooks. Korábban 2 nemzetsége a Barbeyella és a Clastoderma volt,[2][3] de mivel előbbi egyetlen faja, a Barbeyella minutissima sötét spórái ellenére az átlátszó spórájú Echinostelium arboreum testvérfaja,[4] míg utóbbi önálló csoportot alkot, Leontyev et al. 2019-ben a Barbeyellát az Echinosteliaceae taxonba helyezték át, míg a Clastoderma számára fennmaradt a Clastodermataceae csoport, és Leontyev et al. rendszintű taxont hoztak létre számára Clastodermatales néven.[1]
Történet
[szerkesztés]A Clastodermát 1880-ban írta le Axel Gudbrand Blytt,[1] a Clastodermataceae csoportot 1971-ben írták le C. J. Alexopoulos és T. E. Brooks.[2] A Barbeyellát 1914-ben írta le Charles Meylan.[1] 2019-ben Leontyev et al. önálló Clastodermatales (= Clastodermatida) kládot hoztak számára létre, ezt és az Echinostelialest pedig az Echinosteliidia főrendbe sorolták.[1] Laboratóriumban először 1961-ben tenyésztette Mary Annunciata McManus.[5]
2020-ban fedezték fel Knight és Lado a Clastoderma confusumot, melyet korábban Cribraria-fajnak hittek.[6]
Morfológia
[szerkesztés]A Clastoderma hálóját kapillítiumán keresztül hozza létre, szemben a Cribrariával, mely azt perídiumán keresztül hozza létre. Kolumellája általában van,[1] de a Clastoderma confusumban hiányzik,[6] a C. debaryanumban rövid,[5] és kapillítiumba megy át, a Clastoderma confusumban a legtöbb Columellidia-fajjal szemben nincs. Spórái feketék.[6]
Perídiuma fényes és ideiglenes, a Clastoderma confusumban csillag alakú gallér marad meg belőle.[6] Csomói nem differenciáltak.[6] Sporokarpiumai csoportosak.[6] Nem meszesül, tönkje Clark és Haskins besorolása szerint feltehetően 3. típusú, üreges, és szemcsés anyaggal teli; homogén felső része kezdeti epihipotallikus tönkre utal, míg alsó része az Echinostelialeshez hasonlóan átmeneti lehet, kapillítiuma mindig van, és kevéssé elágazó, spórái halványbarnák, pigmentjük melanin. Lemezes kiemelkedései a Barbeyella tölcsérszerű végeivel szemben elkülönülnek a perídiumtól.[1] Sporangiumán tönk van.[7]
Plazmódiumában 3 rosttípus különböztethető meg: az első fonalas, és a Physarum polycephalum sejtplazmafonalaira hasonlít, a második mintegy 5 nm átmérőjű és távolságú, az elsőhöz hasonló sűrűségű és helyű, de szabályos elrendezésű, a harmadik a Pelomyxa mitózisorsójának mikrotubulusaira hasonlít.[8] A sporangium tönkje mintegy 2 mm-es, és egy orsó alakú kiemelkedés hosszú alsó és rövid felső részre osztja.[5]
Élőhely
[szerkesztés]Gyakran savas környezetben él.[6] Nyugat-Japánban 10–25% épületlefedettségű területen a Clastoderma debaryanum, 25–50% lefedettségűn a Clastoderma confusum a leggyakoribb élő Metasequoia glyptostroboidesen, azonban előbbi 1% feletti, utóbbi 1–75% épületlefedettségű területen él.[9] Emellett a nemzetség megtalálható Kínában is.[10] A C. debaryanum közepesen legyengült Cryptomeria japonicában gyakoribb, mint súlyosan vagy enyhén legyengültben, egészséges fában ritka, míg a C. confusum egészséges fában a leggyakoribb, és súlyosan legyengültben a legritkább.[11] Az Amerikai Egyesült Államok keleti felén kevéssé ritka.[12]
Életciklus
[szerkesztés]Spórája csírázáskor egy protoplasztot hoz létre, mely mixamőba maradhat, vagy rajzósejtté alakulhat.[5] Ha rajzósejtté alakul, egy másik rajzósejttel egyesülve zigótát képezhet,[5] mely egy kis gömbölyű, általában fehér[13] protoplazmódiummá nő.[7][5] A plazmódium sose alkot érhálózatot, benne a sejtplazma szabálytalanul áramlik, éréskor 1 sporangiumot hoz létre. A tönk magasságának 80%-a körül zselészerű gömb jelenik meg, mely megszáradáskor ráncossá válik. Perídiuma korán leválik, csupán néhány, a kapillítiumág perifériás csúcsához rögzített lemezt és egy perídiumgallért hagy maga után.[5]
Sporulációkor tönkje szerves anyagból – például a plazmódium bekebelezte gombaspórákból, algákból vagy baktériumokból – és gömbölyű CaCO3 szemcsékből áll.[14] A Clastoderma debaryanum életciklusában rajzósejt-egyesülés ismert.
Genetika
[szerkesztés]Egyetlen genetikailag leírt faja a Clastoderma debaryanum, a nemzetség monofíliája vitatott.[1] 5 egyszeri uridininzertáció történik cox1 génje mRNS-ében, citidin-, dinukleotid-inzertációja vagy nukleotidcseréje nincs.[15]
Tenyészthetőség
[szerkesztés]Gyűjtéssel és nedves kamrás kultúrákkal is tenyészthető.[16]
Filogenetika
[szerkesztés]Egyetlen ismert nemzetsége a Clastoderma. Korábban a Barbeyellát is ide sorolták, de arról Fiore-Donno et al. 2012-ben kimutatták, hogy az Echinosteliumban ágazik el, Leontyev et al. 2019-ben pedig áthelyezték az Echinosteliaceae csoportba.[4][1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j Leontyev DV, Schnittler M, Stephenson SL, Novozhilov YK, Shchepin ON (2019). „Towards a phylogenetic classification of the Myxomycetes”. Phytotaxa 399 (3), 209–238. o. DOI:10.11646/phytotaxa.399.3.5. ISSN 1179-3163.
- ↑ a b Alexopoulos CJ, Brooks TE (1971). „Taxonomic studies in the Myxomycetes III. Clastodermataceae: A new family of the Echinosteliales”. Mycologia 63 (4), 925–928. o. DOI:10.2307/3758063. JSTOR 3758063.
- ↑ Kirk PM, Cannon PF, Minter DW, Stalpers JA. Dictionary of the Fungi, 10th, Wallingford, UK: CAB International, 760. o. (2008). ISBN 9780851998268
- ↑ a b Fiore-Donno AM, Kamono A, Meyer M, Schnittler M, Fukui M, Cavalier-Smith T (2012. április 18.). „18S rDNA phylogeny of Lamproderma and allied genera (Stemonitales, Myxomycetes, Amoebozoa)”. PLoS One 7 (4), e35359. o. DOI:10.1371/journal.pone.0035359. PMID 22530009. PMC 3329430. (Hozzáférés: 2024. december 14.)
- ↑ a b c d e f g McManus MA (1961. november 1.). „Laboratory cultivation of Clastoderma debaryanum”. Am J Bot 48 (10), 884–888. o. DOI:10.1002/j.1537-2197.1961.tb11726.x.
- ↑ a b c d e f g Knight KJ, Lado C. „Clastoderma confusum (Myxomycetes: Amoebozoa), a remarkable new species of slime mould from Western Australia”. Nuytsia 31, 35–40. o. (Hozzáférés: 2024. december 14.)
- ↑ a b Everhart SE, Keller HW. „Life history strategies of corticolous myxomycetes: the life cycle, plasmodial types, fruiting bodies, and taxonomic orders”. Fungal Divers 29 (1), 1–16. o. (Hozzáférés: 2024. december 14.)
- ↑ McManus MA, Roth LE (1965. május). „Fibrillar differentiation in myxomycete plasmodia”. J Cell Biol 25 (2), 305–318. o. DOI:10.1083/jcb.25.2.305. PMID 14287182. PMC 2106654.
- ↑ Takahashi K (2024. május 2.). „Myxomycetes on the bark of living Metasequoia glyptostroboides trees and their distribution along a rural-urban gradient”. Mycoscience 65 (3), 123–132. o. DOI:10.47371/mycosci.2024.02.003. PMID 39233759. PMC 11369307.
- ↑ Li M, Wang G, Gao Y, Dou M, Wang Z, Yan S, Chen S (2021. augusztus 25.). „Distribution and diversity of myxomycetes in Tiantangzhai National Forest Park, China”. PeerJ 9. DOI:10.7717/peerj.12059. PMID 34527444. PMC 8401731.
- ↑ Takahashi K, Fukasawa Y (2022. március 20.). „Association between corticolous myxomycetes and tree vitality in Cryptomeria japonica”. Mycoscience 63 (2), 45–52. o. DOI:10.47371/mycosci.2022.01.001. PMID 37092009. PMC 9999084.
- ↑ Stephenson SL, Stauffacher RW, Rojas C (2020. január 5.). „Myxomycetes collected in the eastern United States and patterns of relative biodiversity”. Mycology 11 (4), 287–296. o. DOI:10.1080/21501203.2019.1710302. PMID 33329924. PMC 7723017.
- ↑ Nannenga-Bremekamp NE. „An annotated list of myxomycetes found in the Netherlands, mostly in the vicinity of Doorwerth”. Acta Bot Neerland 10 (1), 80–98. o. DOI:10.1111/j.1438-8677.1961.tb00039.x.
- ↑ Zhang JZ, Liu LN, Fiore-Donno AM, Xu T (2007. december 1.). „Ultrastructural characters of a Physarum melleum on living leaves of Dendrobium candidum in China”. J Zhejiang Univ Sci B 8 (12), 896–899. o. DOI:10.1631/jzus.2007.B0896. PMID 18257124. PMC 2100162.
- ↑ Bundschuh R (2004. november 22.). „Computational prediction of RNA editing sites”. Bioinformatics 20 (17), 3214–3220. o. DOI:10.1093/bioinformatics/bth387. PMID 15231535. (Hozzáférés: 2024. december 14.)
- ↑ Bordelon AP, Keller HW, Scarborough AR (2024. április 16.). „An inexpensive moist chamber culture technique for finding microbiota on live tree bark”. Appl Plant Sci 12 (2). DOI:10.1002/aps3.11578. PMID 38638615. PMC 11022227.