Cikkjelölt:Apponyi Antal György

Apponyi Antal György
Született	1751. december 4
Elhunyt	1817. május 17
Nemzetisége	magyar
Sablon • Wikidata • Segítség

Apponyi Antal György gróf (1751. december 4. – 1817. május 17.) nagybirtokos arisztokrata.

Életpályája

Apponyi Antal György gróf 1751. december 4-én született, a bécsi Theresianumban nevelkedett. 1774-ben galíciai, 1778-ban fiumei kormányszéki tanácsos, 1779–84 között helytartósági tanácsos. 1780-tól Tolna vármegye főispánja, az Apponyi könyvtár alapítója.

Mint kora egyik legműveltebb főura 1774-ben Bécsben ő rakta le az Apponyi-könyvtár alapjait, melyet fia, Antal később, 1827-ben Pozsonyban állíttatott fel, mivel az Apponyi család a könyvtárat az 1850-es években közkönyvtárrá kívánta alakítani. Apponyi Antal György 1817 május 17-én, életének 66. évében hunyt el.

Az Apponyi-könyvtár utóélete

Apponyi Antal György (1751–1817) alapított Bécsben 1774-ben. Antal György a mi neves bibliofilünk dédnagyapja, Tolna vármegye főispánja korának egyik legműveltebb magyar főura volt. Az ő első fia volt Apponyi Antal (1782–1852), a monarchia követe volt, kinek legfontosabb európai állomáshelyei Londonban és Párizsban voltak. Fia Apponyi Antal a híres könyvtárat 1827-ben Pozsonyba telepíttette át, abból a célból, hogy később közgyűjteménnyé alakítsa. Ekkor került az erre a célra épített, a pozsonyi megyeház mögötti épület homlokzatára a híres felirat: "Litteris in patria augendis" - a haza műveltségének emelésére

A könyvtárterem

Apponyi Antal György híres bécsi könyvtárát Antal nevű fia György és József nevű testvéreitől hatalmas összegért, 70 000 forintért váltotta meg testvéreitől. Apponyi Antal halála előtt nem sokkal, az 1840-es évek végén – a már rendezett kb. 20 000 kötetes bibliotékát – közgyűjteménnyé kívánta átalakítani. Ám a pozsonyi városi tanács megtagadta tőle a segítséget, nem kívánva hozzájárulni egy könyvtárosi álláshoz, amire Gruber Károly Antalnak a család régi könyvtárosának 1840-ben történt halála miatt szükség lett volna. Gruber Károly Antal korábban a Széchényi Könyvtár scriptora volt, majd 1811-től, először Bécsben, majd Pozsonyban volt a család könyvtárosa.

Így a testvérektől is megváltott különleges értékekkel bíró könyvtár a Nyitra bal partján fekvő Kis-Apponyba, a család egyik régi birtokára került. A mostani gyűjtemény legértékesebb (s talán legrégebbi) tagjának egy 1505-ös, bázeli Szókratész-kiadást tartanak, mely valószínűleg Szókratész Szkolasztikosz, 4-5. század körül élt bizánci történetíró egyháztörténete. (Bár a legnagyobb régi könyves adatbázis – Heritage Printed Book – nem tud 1505-ös kiadásról.)

A híres könyvtárat rejtő Kis-Apponyi kastélyt az Apponyi család 1936-ig lakta, Apponyi Henrik (1885–1836), Apponyi Lajos fia volt az utolsó lakója. A híres vadász Oxfordban végzett, könyve jelent meg pl. az indiai és himalájai útjairól. Nagyvilági életet élő Henrik nemcsak az utazásairól, hanem a vendégeiről is híres volt: járt nála Josephine Baker egzotikus táncosnő, s Thomas Cardeza amerikai üzletember is, aki 1912 áprilisában néhány napot töltött az apponyi kastélyban édesanyjával, mielőtt felszállt volna a New Yorkba induló Titanicra. Túlélve a katasztrófát, 1936-ban mégApponyi Henrik temetésén is részt vett. A könyvtárat rejtő kastélyt Henrik halála után egy szlovák földbirtokos szerezte meg, majd 1948-ban az épületet államosították a hozzá tartozó földbirtokokkal, gazdasággal együtt. A park és az épületek ezután pusztulásnak indultak, a könyvtár könyveit pedig a Szlovák Nemzeti Könyvtárba szállították, ott őrizték az épületek 2007 és 2011 közötti felújításáig, amikor ismét visszaállították az apponyi Apponyi-könyvtárat.

A fiatal Apponyi Sándor bibliofil szenvedélyének alakításában feltételezhetően szerepet játszhatott az is, hogy új könyvtárat kívánt alapítani Antal nagyapja által az Amádéktól (egyes források szerint a 18. század végén) vásárolt lengyeli kastélyában, ahová apja Rudolf (1812–1876) halála után vonult vissza. Rá két évre megnősült, nejével Esterházy Alexandrával a felújított, és időközben kialakított 22 holdas parkkal rendelkező kastélyba költözött. Apponyi Sándor a kastélyban rendezte be híres bibliotékáját, ami végrendelete értelmében (mivel örökös nélkül halt meg) 1925-ben a Nemzeti Könyvtárba került.

A gyűjtemény darabjai idegen könyvtárakban

A későbbiekben, egyes források szerint először még a pozsonyi költözés előtt 1818-ban Bécsben, majd az 1892-es londoni aukción a gyűjteményből több értékes darab is eladásra került, majd ezután a könyvtár ritkaságaiból 1939-ben Prágában is kerültek könyvek kalapács alá, mint például ilyen ritkaságnak számító könyv lehetett a Cambridge-i Egyetemi Könyvtár 12. századi pergamenkódexe (Rabanus Maurus: De laudibus sanctae crucis) is, melyet még Apponyi Antal vásárolhatott a 19. század eleje körül, feltehetően még követsége idején, s mely később Apponyi Lajoshoz (1849–1909), a bibliofil Sándor unokaöccséhez került. Nevezett kódexet a cambridge-i könyvtár még az 1892-es londoni (Sotheby's) aukción szerezhette meg. Ugyancsak ezen az aukción egy 15. századi pontifikálét vásárolt meg az oxfordi Bodleian Könyvtár is, az eladó itt is Lajos volt. A harmadik angol gyűjteményben a cambridge-i Fitzwilliam Múzeum tudomása szerint az ott őrzött, 1470 körül készült Petrarca-kódexet még Apponyi Antal vásárolta Bécsben, s ez a kötet később unokájához (a katalógusban fiaként tüntetik fel, rosszul) a már említett Apponyi Lajoshoz került. A kódexet Samuel Sandars (1837–1894) neves angol bibliofil vásárolta meg ezen a Sotheby's aukción, majd rögtön el is ajándékozta a Fitzwilliam Múzeumnak. Cambridge-ben még két ősnyomtatványt őriznek, melyek ugyanúgy ebből az aukcióból származnak, és ugyancsak Apponyi Lajos tulajdonából kerültek az egyetem könyvtárába.

Források

• Magyar Életrajzi Lexikon
• https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2011/10/12/apponyi_konyvtar

[[Kategória:Magyarok]] [[Kategória:1751-ben született személyek]] [[Kategória:1817-ben elhunyt személyek]]