Ugrás a tartalomhoz

Church Street-i robbantás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Church Street-i robbantás
Ország Dél-afrikai Köztársaság
HelyszínPretoria
CélpontDél-afriaki légierő
Időpont1983. május 20.
Típusrobbantásos merénylet
Fegyverekpokolgép
Áldozatok19 halott
217 sebesült
Sérültek217
ElkövetőkUmkhonto we Sizwe
Térkép
Church Street (Dél-afrikai Köztársaság)
Church Street
Church Street
Pozíció a Dél-afrikai Köztársaság térképén
d. sz. 25° 44′ 47″, k. h. 28° 11′ 26″25.746389°S 28.190556°EKoordináták: d. sz. 25° 44′ 47″, k. h. 28° 11′ 26″25.746389°S 28.190556°E

A Church Street-i robbantást az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) fegyveres szárnya, az Umkhonto we Sizwe követte el 1983. május 20-án a Dél-afrikai Köztársaság fővárosában, Pretoriában. Az akcióban 19 ember meghalt, 217 megsebesült.[1][2] Ez volt az ANC legnagyobb ilyen jellegű akciója az apartheid elleni harcban.

A robbanóanyagot egy parkoló Alfa Romeo gépkocsiban rejtették el, a célpont a dél-afrikai légierő központja volt. A pokolgépet úgy időzítették, hogy sokan legyenek az utcákon, de tíz perccel korábban robbant a tervezettnél, így az ANC két tagját – Freddie Shangwét és Ezekial Masekót – is megölte. Az Umkhonto we Sizwe parancsnoka Aboobaker Ismail volt, az akciót Oliver Tambo, az ANC elnöke hagyta jóvá.

A robbantás célja egy lesothói rajtaütés megtorlása volt. A határon átcsapó dél-afrikai katonák az ANC 42 támogatóját ölték meg 1982 decemberében. Szintén bosszút akartak állni Joe Slovo ANC-aktivista és feleségének mozambiki meggyilkolásáért.

Az Igazság és Megbékélés Bizottsága 1997-1998-ban tárgyalta az ügyet. Az ANC képviselője azt állította, hogy legitim katonai célpontot támadták, és a halottak közül 11 a légierő tagja volt. A rendőrségi vizsgálat csak hetet sorolt közéjük. Az áldozatok képviselői vitatták, hogy legitim katonai célpont elleni támadás lett volna a robbantás, ugyanis az áldozatok többsége az adminisztratív stábhoz tartozott.[3]

Aboobaker Ismail amnesztiát kért. A bizottság nem tudta tisztázni, hogy az áldozatok közül hányan tartoztak a légierőhöz, illetve hányan voltak civilek. A testület úgy találta, hogy a sebesültek közül legalább 84-en tartoztak a légierőhöz, emiatt megadta az amnesztiát.

Jegyzetek

[szerkesztés]