Christoph Schwarz
Christoph Schwarz | |
Portrészobra Münchenben | |
Született | München |
Elhunyt | München |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | udvari festő |
A Wikimédia Commons tartalmaz Christoph Schwarz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Christoph Schwarz (vagy Schwartz) (München, c. 1548. — München, 1592. április 15.) német festő. Az itáliai manierista stílus úttörője a XV. századi Dél-Németország területén.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Egy müncheni aranyműves családjában született. Cristoph Schwartz mestere Melchior Bocksberger regensburgi freskó festő volt. Schwarz Augsburgban is folytatott tanulmányokat. 1569-ben nyerte el mesterlevelét München város vezetésétől. 1570-ben Veronába, majd Velencébe utazott, ott tanulmányozta a velencei festők műveit, főleg Raffaello Sanzio és Jacopo Tintoretto művei hatottak rá.
1573-ban tért haza szülővárosába, 1574-től már ő volt az udvari festő. Legtöbb munkáját V. Vilmos bajor herceg udvara és jezsuita építkezései számára készítette, de dolgozott a Fugger családnak is. Fő műve a Lucifer bukása[4] (1587) c. freskója, mely a müncheni Szent Mihály templom (Michaelskirche) főoltárképe. Szülőföldjén és tágabb hazájában kedvelték azokat a manierista vonásokat, melyeket képein alkalmazott, a mozgalmasságot főként. Stílusváltás időszakába esett munkássága a reneszánsz és a barokk közt, a német gótika késői uralma miatt majdhogynem a gótikából váltott a manierizmusba.
Galéria
[szerkesztés]-
Lucifer bukása (főoltárkép)
-
Lucifer bukása a Szt. Mihály templomban, Münchenben
-
Római katonák verik Krisztust a főpap előtt (Schwarz rézmetszete nyomán metszette Jan Saleder; 1589)
-
Izsák feláldozása (rajz szürke papíron ceruzával)
Források
[szerkesztés]- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2021. július 8.)
- ↑ Schwarz, Christoph, Christoph Schwarz
- ↑ Szent Mihály legyőzi az ördögöt címen is ismert.
- Művészeti lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Christoph Schwartz lásd 252. p.