Ugrás a tartalomhoz

Chlorokybus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Chlorokybaceae szócikkből átirányítva)
Chlorokybus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Streptophyta
Osztály: Chlorokybophyceae
Irisarri et al. 2021[1]
Rend: Chlorokybales
Irisarri et al. 2021[1]
Család: Chlorokybaceae
Irisarri et al. 2021[1]
Nemzetség: Chlorokybus
Geitler 1942[1]
Típusfaj
Chlorokybus atmophyticus
Geitler 1942[1]
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Chlorokybus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chlorokybus témájú kategóriát.

A Chlorokybus bazális szarcinoid többsejtű nemzetség a Streptophyta kládban. A Chlorokybophyceae egyetlen ismert tagjának,[2][3] a Chlorokybalesnek egyetlen ismert tagjának,[4] a Chlorokybaceae egyetlen ismert tagja.[5]

Történet

[szerkesztés]

Geitler írta le a nemzetséget 1942-ben a Chlorokybus atmophyticusszal együtt.[1]

Eredetileg a második legbazálisabb csoportként helyezték el a Mesostigmatophyceae után, később kiderült, hogy utóbbi testvércsoportjába tartozik,[6] és a Mesostigmatophyceae és a Chlorokybus később váltak külön, mint a Mesostigmatophyceae és a Chlorokybophyceae csoportja a Streptophyta többi kládjától.[7]

A nemzetség osztályát 2004-ben hozták létre Lewis és McCourt,[8] míg a Chlorokybalest és a Chlorokybaceaet Rogers et al. hozták létre latin nyelvű diagnózis nélkül, Geitler 1942-es diagnózisára hivatkozva. Formálisan csak 2021-ben írták le Irisarri et al.[1]

2019-től a Mesostigmatophyceae testvércsoportjába helyezik a Streptophyta bazális kládjaként,[8] azonban korábban tekintették ezek csoportját a Chlorophyta és a Streptophyta együttese testvércsoportjának is.[9]

2021-ben az addig monotipikus nemzetség 4 további faját írták le 8 izolátum alapján, ezek a Chlorokybus melkonianii, a Chlorokybus bremerii, a Chlorokybus riethii és a Chlorokybus cerffii.[1]

Morfológia

[szerkesztés]

A Chlorokybus 2–8 sejtű szarcinoid köbös csoportokat alkotó mikroalga. Sejtenként 1 parietális kloroplasztisza van központi pirenoiddal, melyet keményítőszemcsék vesznek körül, valamint egy keményítő nélküli pirenoidja (más néven pszeudopirenoid) a plasztisz szélén. Éretten a sejteket körülvevő nyálkaréteget termelnek. Sejtjei gömbölyűek vagy ellipszoid alakúak.[1]

A sejtek hossza 10–20 μm, szélességük 7–18 μm.[1]

Ostorain szőrök vannak, gyökereiken többrétegű szerkezet.[8]

Pikkelyei négyszögletűek.[1]

Összetéveszthető a Streptosarcina szarcinoid állapotával, azonban hajtása képes elágazó fonalakat is alkotni, és nem veszi körül nyálka.[10]

Élőhely

[szerkesztés]

Nedves talajon és sziklákon nő,[1] ritka,[11] niche-e kicsi.[12]

Szaporodás

[szerkesztés]

Ivartalanul autospóra-termeléssel szaporodik fragmoplasztszerűen, vagy a sejthalmazok felbomlásával. Sejtenként 1 autospóra keletkezik.[1] Autospórái kétostorú zoospórákká alakulhatnak, melyek akár 32 sejtű csoportokat is alkothatnak. A zoospórák új helyre úsznak, majd megállnak, visszahúzzák ostorukat, és új vegetatív sejtet termelnek.[1]

Nem figyeltek meg ivaros szaporodást a nemzetségben.[3]

Genetika

[szerkesztés]

Teljes ismert életciklusa során haploid.[1]

A Chlorokybus atmophyticus auxinválasz-faktora (ARF) „legősibb” ismert ARF-homológ, és már az sok később megjelent ARF-okkal közös jellemzővel rendelkezik, például képes oligomerizációra, a TOPLESS korepresszorral való kölcsönhatásra, és specifikusan köt auxinválasz-elemeket dimert alkotva. Ezenkívül a C osztálybeli ARF-okkal közös, de az A és B osztálybeliektől eltérő jellemzője DNS-kötő specificitása. A filogenetikai bizonyítékok és e közös jellemzők alapján az ősi ARF a C osztályhoz hasonló volt, az auxinjelzés egy korábbi hormonfüggetlen transzkripciószabályzásból és hormonérzékelő komplexből eredhet.[13]

A C. atmophyticus-ARF ezenkívül működő B3ARF és PB1 doménekkel is rendelkezik, és feltehetően a „proto-ARF”-hoz legközelebb áll.[13]

A nemzetség ismert fajai közt a Chlorokybus melkonianii és két másik faj nem rendelkezik SYRGA motívumú RHO GTPázzal.[14]

Taxonómia

[szerkesztés]

Belső

[szerkesztés]

A Chlorokybus atmophyticust korábban az egyetlen fajának gondolták.[11] Egy 2021-es tanulmány azonban kimutatta, hogy legalább 4 másik morfológiailag megkülönböztethetetlen faja van mély genomikai különbségekkel, vagyis mintegy 76 millió évvel ezelőtt jelent meg. A Chlorokybus megtalálható Eurázsiában, Közép- és Dél-Amerikában.[1]

A nemzetségben a fajok az alábbi kladogram szerint rokonok:[1]

Chlorokybus

C. cerffii




C. riethii




C. bremeri




C. atmophyticus



C. melkonianii






Külső

[szerkesztés]

A Chlorokybus önálló osztályba, rendbe és családba került. A Chlorokybophyceae a Spirotaeniával és a Mesostigmatophyceaevel együtt a legkorábban kialakult Streptophyta-csoportot alkotják.[1][15]




Mesostigmatophyceae




Spirotaenia



Chlorokybophyceae






Klebsormidiophyceae




Charophyceae




Coleochaetophyceae




Zygnematophyceae



Embryophyta







A Streptophyta „KCM” parafiletikus csoportjába sorolják.[16] melyek közös jellemzője, hogy nincs fragmoplasztjuk.[16]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Irisarri I, Darienko T, Pröschold T, Fürst-Jansen JMR, Jamy M, de Vries J (2021). „Unexpected cryptic species among streptophyte algae most distant to land plants”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 288 (1963), 20212168. o. DOI:10.1098/rspb.2021.2168. PMID 34814752. PMC 8611356. 
  2. Guiry, M. D.. „Chlorokybophyceae”, Kiadó: World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. 
  3. a b Leliaert F, Verbruggen H, Zechman FW (2011. július 11.). „Into the deep: new discoveries at the base of the green plant phylogeny”. Bioessays 33 (9), 683–692. o. DOI:10.1002/bies.201100035. ISSN 0265-9247. PMID 21744372. 
  4. Guiry, M. D.. „Chlorokybales”, Kiadó: World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. 
  5. Guiry, M. D.. „Chlorokybaceae”, Kiadó: World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. 
  6. Timme RE, Bachvaroff TR, Delwiche CF (2012. január 13.). „Broad phylogenomic sampling and the sister lineage of land plants”. PLoS ONE 7 (1), e29696. o. DOI:10.1371/journal.pone.0029696. 
  7. Jiang CK, Rao GY (2020. április 14.). „Insights into the diversification and evolution of R2R3-MYB transcription factors in plants”. Plant Physiol 183 (2), 637–655. o. DOI:10.1104/pp.19.01082. PMID 32291329. PMC 7271803. 
  8. a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  9. Sánchez-Baracaldo P, Raven JA, Pisani D, Knoll AH (2017. szeptember 12.). „Early photosynthetic eukaryotes inhabited low-salinity habitats”. Proc Natl Acad Sci U S A 114 (37), E7737-E7745. o. DOI:10.1073/pnas.1620089114. PMID 28808007. PMC 5603991. 
  10. Mikhailyuk T, Lukešová A, Glaser K, Holzinger A, Obwegeser S, Nyporko S, Friedl T, Karsten U (2018. március 20.). „New Taxa of Streptophyte Algae (Streptophyta) from Terrestrial Habitats Revealed Using an Integrative Approach”. Protist 169 (3), 406–431. o. DOI:10.1016/j.protis.2018.03.002. PMID 29860113. PMC 6071840. 
  11. a b Rogers, Catherine E. (1980). „The Zoospore of Chlorokybus Atmophyticus, a Charophyte with Sarcinoid Growth Habit”. Am J Bot 67 (5), 774–783. o. DOI:10.1002/j.1537-2197.1980.tb07706.x. JSTOR 2442669. 
  12. Bierenbroodspot MJ, Darienko T, de Vries S, Fürst-Jansen JMR, Buschmann H, Pröschold T, Irisarri I, de Vries J (2024. február 5.). „Phylogenomic insights into the first multicellular streptophyte”. Curr Biol 34 (3), 670–681.e7. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.070. PMID 38244543. PMC 10849092. 
  13. a b Martin-Arevalillo R, Thévenon E, Jégu F, Vinos-Poyo T, Vernoux T, Parcy F, Dumas R (2019. szeptember 25.). „Evolution of the Auxin Response Factors from charophyte ancestors”. PLoS Genet 15 (9), e1008400. o. DOI:10.1371/journal.pgen.1008400. PMID 31553720. PMC 6797205. (Hozzáférés: 2024. augusztus 31.) 
  14. Mulvey H, Dolan L (2023. december 18.). „RHO of plant signaling was established early in streptophyte evolution”. Curr Biol 33 (24), 5515–5525.e4. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.11.007. PMID 38039969. 
  15. Lemieux C, Otis C, Turmel M (2007). „A clade uniting the green algae Mesostigma viride and Chlorokybus atmophyticus represents the deepest branch of the Streptophyta in chloroplast genome-based phylogenies”. BMC Biol 5, 2. o. DOI:10.1186/1741-7007-5-2. PMID 17222354. PMC 1781420. 
  16. a b Arzac MI, Miranda-Apodaca J, Gasulla F, Arce-Guerrero M, Fernández-Marín B, García-Plazaola JI (2023. november). „Acquisition of Desiccation Tolerance Unveiled: Polar Lipid Profiles of Streptophyte Algae Offer Insights”. Physiol Plant. DOI:10.1111/ppl.14073. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorokybus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]