Ugrás a tartalomhoz

Céke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cejkov szócikkből átirányítva)
Céke (Cejkov)
Céke címere
Céke címere		 Céke zászlaja
Céke zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
PolgármesterLadislav Slovjak
Irányítószám076 05
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség1171 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság172 m
Terület20,84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 28′ 05″, k. h. 21° 45′ 44″48.468056°N 21.762222°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 05″, k. h. 21° 45′ 44″48.468056°N 21.762222°E
Céke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Céke témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Céke (szlovákul Cejkov) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Tőketerebestől 19 km-re, délre található.

Története

[szerkesztés]

A község területén már a paleolitikumban éltek emberek.

A falu Céke várának szolgálófalujaként keletkezett, 1381-ben „Cheke” alakban említi először oklevél, majd 1396-ban „Ceyke” néven találjuk. Első, 13. századi várát 1404-ben Zsigmond király leromboltatta. 1438-ban „Czeke” néven tűnik fel a település az írott forrásokban. A 15. századtól több nemesi család birtoka. 1439-ben Cékei Márton visszaszerezte és helyreállította várát. 1473-ban az országgyűlés a lerombolását rendelte el. 1670-ben a falut Kereskényi Gáspár serege élén felégette és negyven embert végeztetett ki. A várat valószínűleg 1673-ban, a kuruc harcokban rombolták le végleg. 1715-ben 7 ház nélküli és 3 lakott jobbágytelekkel rendelkezett a falu. 1787-ben 17 házában 94 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CZEKE. Cekov. Elegyes tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Klobusiczky Uraság, vagy a’ Posoni Sz. Erzsébet’ Szerzetebéli Apátzák, lakosai katolikusok, fekszik 1/4. órányira Magyar Jesztrebhez, a’ Zempléni hegyek tövében, ’s a’ Minorita Szerzeteseknek is lakó helye vala, termékeny határja hasonló Barantshoz, ’s nevezetes javaihoz képest, első Osztálybéli.”[2]

A 19. század elején várának még egy bástyája állott és sáncai is jól kivehetők voltak. A falu határa a Szirmayak kedvelt vadászterülete volt, akik 1808-tól voltak birtokosai a községnek. 1828-ban 22 háza volt 179 lakossal, akik erdei munkákkal, szénégetéssel, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1831-ben részt vettek a koleralázadásban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Czéke, tót-orosz falu, Zemplén vgyében, Zemplénhez északra 1 órányira: 614 r., 148 g. kath., 31 ref., 86 zsidó lak. Kath. paroch. templom. 849 hold szántóföld. Nagy erdő. Hajdan itt állott Czekevára, most pedig Pósa fő birtokos urnak kastélyja ékesiti. – Többi birtokosok: Boronkay, Balogh, Egry s m. Ut. p. Velejte.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Czéke, kisközség, körjegyzőségi székhely, 194 házzal és 1020 lakossal, kiknek nagyobb része magyar és vallásuk róm. katholikus. Posta van a faluban, ellenben legközelebbi távírója és vasúti állomása Sátoraljaujhely. A Kaplony nembeli Czékey család fészke és névadó községe. Mint egyházas helységet, Cheyce alakban említi az egyháztörténet a XIV. század 30-as éveiben. Hajdan vára is volt, melyet már 1407-ben leromboltak, de Zsigmond király a birtokot Czékey fia Márton fiainak, Mártonnak és Györgynek, továbbá Sóvári Soós Gergely fiának, Péternek hűtlensége következtében Kerecsényi Miklós fiának, Miklósnak adományozza azzal a kikötéssel, hogy a várat újra felépítse. 1423-ban Czékey Márton ismét visszakapja a várat és a várbirtokot, de ugyanakkor a Farkas család is birtokos itt. 1436-ban a vár és tartozékai az Imreghi család kezében vannak. 1438-ban a Sóvári Soósok az urai egész 1461-ig, de közben 1456-ban a Pálócziak is. Ekkor azonban a Pálócziak a maguk részét a Dobi és a Monaki családnak zálogosítják el, míg a másik rész a Czékeyek birtokában marad. 1503-ban ez a rész Czékey Zsófia férjéé, Dobó Domonkosé lett. 1538-ban Perényi Péter a vár ura, míg a Tárczai-féle részt szintén a Dobó család kapja. 1568-ban Ráskay Ferencz, egy évvel később pedig Melyth Péter és Pál vannak említve birtokosokként; az 1598-iki összeírás Melyth Pált, Jobbos Andrást, Czobor Mihályt, Soós Istvánt és Andrást sorolja fel. 1609-ben Sándor Jánost iktatják egyes részeibe. 1619-ben Beliske János kap itt némely részbirtokot és egy kúriát. 1629-ben 'Sennyey Sándor, 1650-ben Láczay András, 1658-ban Lapispataky Mihály, 1660-ban Pethő János, 1669-ben Pap István és Zuthy Dorottya szerepelnek birtokosokként. 1722-ben a Kapy család is felbukkan, 1774-ben pedig a Klobusitzky család, Schuller Lipót, Rozgonyi Sándor, Csáky Imre, Almásy Mihály, Horváth Imre és Szikszay József kezén van, továbbá a Possa, Boronkay, Egry, Siró és Ilosvay családok birják. 1808-ban Szirmay Antal kap a birtokra kir. adományt, azonban az itteni kastély Klobusitzky Istváné marad. A mult század elején a gróf Klobusitzky, gróf Csáky, a Schuller, Boronkay, Rozgonyi, Almásy, Horváth, Szikszay és Batha családoknak volt itt birtokuk. Hajdani várának emlékét ma már csak a »Várhegy« tartja fenn, a községben álló várkastély pedig ma idegen kézen van. E község lakosai is sokat szenvedtek 1663-ban a pestistől és 1831-ben a kolerától. A faluban két templom áll fenn. A római kath. templom építési ideje ismeretlen, a gör. kath. pedig 1857-ben épült. Ide tartozik Kisfalud-puszta,mely 1406-ban Kisfaludi Kiss Márké volt. Hajdan község, melyet a Bodrog áradása pusztított el. Czéke sorsában osztozott és nagyobbára a czékei urak voltak itt is birtokosok. Czéke várával említik Bikkest is, mely az idők folyamán Bykes és Bykus alakban szerepel. Ez is a czékei vár sorsában osztozott és utolsó nyomát 1569-ben találjuk, a mikor praedium s Melyth Péter és Pál az urai. A »czéki erdő«, mint vadas terület, még ma is híres.”[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. A háború után a nemzetiségek számaránya teljesen megfordult. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1018 lakosából 153 magyar és 816 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 994 lakosából 115 magyar és 826 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1020 lakosából 859 magyar és 155 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1029 lakosából 905 magyar, 112 szlovák és 12 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 698 római katolikus, 238 görög katolikus, 88 izraelita és 5 református vallású volt.

1921-ben 1081 lakosából 92 magyar és 853 csehszlovák volt.

1930-ban 1184 lakosából 10 ruszin, 25 magyar, 55 zsidó, 1072 csehszlovák és 22 állampolgárság nélküli volt.[5]

1941-ben 1309 lakosából 842 magyar és 463 szlovák volt.

1970-ben 1490 lakosából 8 magyar és 1471 szlovák volt.

1980-ban 1360 lakosából 22 magyar és 1329 szlovák volt.

1991-ben 1217 lakosából 25 magyar és 1189 szlovák volt.

2001-ben 1239 lakosából 15 magyar és 1200 szlovák volt.[5]

2011-ben 1200 lakosából 9 magyar és 1115 szlovák volt.

2021-ben 1171 lakosából 7 (+4) magyar, (+5) cigány, 4 (+5) ruszin, 1131 (+2) szlovák, 7 egyéb és 22 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falu feletti Várhegyen találhatók az egykori vár csekély maradványai.
  • Görögkatolikus temploma 1805-ben épült.
  • A falu területén ásványvíz források találhatók.
  • A falu területén találták a vandálokhoz kötött híres Cékei leletet.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Céke&oldid=25860635”