Ugrás a tartalomhoz

Cauchy-féle integráltétel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Cauchy-féle integráltétel (vagy másként a komplex analízis főtétele) a komplex függvénytan alapvető jelentőségű tétele. Azt mondja ki, hogy egy egyszeresen összefüggő tartományon értelmezett komplex deriválható függvény zárt görbe mentén vett integrálja 0.

A tétel állítása

[szerkesztés]

Legyen f: U C nyílt halmazon értelmezett komplex differenciálható függvény, TU egyszeresen összefüggő zárt és korlátos halmaz és legyen γ olyan rektifikálható zárt görbe, mely T határát paraméterezi. Ekkor

A tételt először Cauchy bizonyította abban a formában, hogy feltette, f parciális deriváltjai folytonosak. Később Goursat igazolta, hogy ez a feltétel elhagyható. Goursat eredménye azért volt áttörés a komplex analízis történetében, mert kiderült, hogy a fenti tétel segítségével igazolható, hogy minden nyílt halmazon komplex differenciálható függvény deriváltja folytonos, sőt minden ilyen függvény analitikus, azaz végtelenszer differenciálható és Taylor-sora előállítja magát a függvényt. A nyílt halmazon komplex differenciálható függvények elméletében tehát elegendő a végtelen helyett egyetlen differenciálhatósági osztállyal foglalkozni.

Példa és ellenpélda

[szerkesztés]

Ha egy komplex függvénynek van primitívfüggvénye, akkor a Newton–Leibniz-tétel miatt ennek minden zárt görbére vett integrálja nulla. Például

Primitív függvénye

tehát minden a 0-t fel nem vevő γ:[a,b] C görbére:

hiszen γ(a)=γ(b).

A Cauchy-tétel azt mondja, hogy a körintegrál nulla volta akkor is bekövetkezhet, ha nincs feltétlenül a komplex függvénynek primitív függvénye, de reguláris és egyszeresen összefüggő tartományt hurkol körül a zárt görbe. Az

függvénynek nincs globális primitívfüggvénye (hisz a logaritmus lenne az, ami a komplexeken nem egyértékű), ám reguláris és ha a nullát körül nem hurkoló görbére vesszük az integrálját, akkor az Cauchy tétele szerint nulla lesz. Például

mert itt a görbe a 2i középponttú, egységsugarú körív, míg

ahol e0 és e2πi ugyanannak a pontnak a logaritmus egymást követő két Riemann-levelén paraméterezett alakja.

Hivatkozások

[szerkesztés]