Caspar Neumann
| Caspar Neumann | |
 | |
| Született | 1648. szeptember 14.[1][2][3] Wrocław[4] |
| Elhunyt |
Wrocław[5] |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | káplán |
| Iskolái | Jénai Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caspar Neumann témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Caspar (vagy Kaspar) Neumann (Breslau, 1648. szeptember 14. – Breslau, 1715. január 27.) breslaui német professzor és lelkész, akinek tudományos érdeklődése a halálozási mutatókra irányult.
Életpályája
[szerkesztés]Caspar Neuman Breslauban született 1648. szeptember 14-én, Martin Neumann városi adószedő gyermekeként. 1648-ban a későbbi lelkész először gyógyszerészi tanonckodást végzett. Felsőfokú iskolai tanulmányait a breslaui Maria-Magdalen gimnáziumban végezte. 1667-ben a Jénai Egyetem teológiai hallgatója lett, majd 1673. november 30-án pappá szentelték, miután I. Ernő szász–gothai herceg fiának, Christian hercegnek (1653–1707) utazó káplánjául kérték fel. 1673-ban hazatérve, egy kétéves nyugat-németországi, svájci, észak-itáliai és dél-franciaországi utazást követően Altenburgban udvari káplán lett és feleségül vette J. J. Rabe szász-friedstein-i herceg rendi orvosának lányát. 1678-ban a breslaui Szent Mária-Magdaléna diakónusa lett, majd 1689-ben lelkipásztor. Második házasságában Breslauban vette feleségül Christiana Greiffent, Christian Greiffen breslaui kereskedő és Sophia Regina Lindsay Annaberg im Erzgebirge-ből származó lányát, David Lindsay skót nemes, szász királyi titkos tanácsos és malomigazgató lányát Annabergben.
Későbbi karrierje
[szerkesztés]1680-ban Jénában "Kern aller Gebete" címmel adta ki imakönyvét. 1689-ben a breslaui Szent Mária Magdolna plébánosa lett. A város halálozási arányaira vonatkozó megfigyeléseiből született a "Reflexionen über Leben und Tod bey denen in Breslau Geborenen und Gestorbenen" című értekezése, amelyet végül Leibniznek küldött - a kísérőlevél dokumentált, maga a szöveg elveszett. Úgy tűnik, Leibniz tájékoztatta a Royal Society-t Neumann munkájáról. A Társaság titkára, Henri Justel (1619–1693) 1691-ben felkérte Neumannt, hogy az általa gyűjtött adatokat bocsássa a Társaság rendelkezésére. Neumann 1692 januárjában és decemberében két levelet küldött a Társaságnak az adatairól. Justell érdeklődéssel válaszolt, de 1693 szeptemberében meghalt. Neumann második levelét novemberben olvasták fel a Társaságnak. Edmond Halley számításait, amelyekben feldolgozta Neumann adatait, 1994-ben publikálták a "Philosophical Transactions of the Royal Society" 1693-as kötetében. Neumann elveszettnek hitt leveleit a 19. század végén fedezték fel újra a Royal Society archívumában; később angolra is lefordították őket. Neumannt tudományos kutatásainak eredményeként 1706-ban a Berlini Tudományos Akadémia tagjává választották.
1697-ben Neumannt a breslaui protestáns iskolák és templomok felügyelőjévé nevezték ki. Végül a Szent Erzsébet plébánosává és a város mindkét gimnáziumának teológiaprofesszorává vált. Neumann hatással volt Johann Christian Kundmannra (1684-1751), aki később a Sammlung von Natur- Medizin- sowie auch dazu gehörigen Kunst- und Litteraturgeschichten (1718) ff. című művében publikálta az első német összehasonlító tanulmányt a halálozási arányokról.
Neumann több mint 30 éneket hagyott hátra, amelyek közül sok bekerült Burg Gesang Buchjába (Breslau: 1746) és a Breslau Vollständige Kirchen-und Haus-Music kilencedik kiadásába (1700 körül).
Ismert volt az elméletéről is, amely szerint az egyes héber betűknek "hieroglifikus" jelentése van. Az aleph betű például a tevékenység gondolatát, a beth a három dimenzió gondolatát stb. jelképezi (lásd Clavis Domus Heber című művét, 3,10. o.) 1712 körül Isaac Newton írt Neumannak, amelyben elismerte Clavis Domus Heber című könyvének kézhezvételét, és gratulált neki a vállalkozáshoz, de úgy nyilatkozott, hogy nem eléggé jártas a héber nyelvben ahhoz, hogy felelősségteljes ítéletet alkothasson a könyv sikerét illetően.
Himnuszok
[szerkesztés]- "Adam hat im Paradies"
- "Auf, mein Herz, des Herren Tag"
- "Gottes und Marien Sohn"
- "Grosser Gott, von alten Zeiten" (Korok nagy Istene!)
- "Herr! auf Erden muss ich leiden" (Uram, a földön lakom szomorú szívvel)
- Mein Gott, nun ist es wieder Morgen"
- "Nun bricht die finstre Nacht herein."
Kiadványok
[szerkesztés]- Kern aller Gebete. Breslau, 1680. (1697-es nürnbergi kiadás:)
- Genesis linguae sancte V[eteris] T[estament]: Perspicue docens Vulgo sic dictas Radices non esse vera Hebraeorum Primativa; Sed Voces, ab alio quodam, Radicibus his priore & Simpliciore Principio deductas. Nürnberg, 1696 .
- Bigam Difficultatum Physico-Sacrarum: De Gemmis Urim & Tummim ... & De Cibo Samariae obsessae ... & De Cibo Samariae obsessae ... Una cum Responsione ad Quaestionem amici, num Potus, Caffe dicti, aliqva in Sacris dentur vestigia? 1709.
- Clavis Domus Heber. 1712.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 24.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
Irodalom
[szerkesztés]- Jonas Graetzer: Edmund Halley und Caspar Neumann. Ein Beitrag zur Geschichte der Bevölkerungs-Statistik. S. Schottlaender, Breslau 1883 (Digitalisat).
- Gotthold Eduard Guhrauer: Leben und Verdienste Caspar Neumanns. Nebst seinem ungedruckten Briefwechsel mit Leibniz. In: Schlesische Provinzialblätter N.F. Nr. 2, 1863.
- Edmond Halley: An Estimate of the Degrees of the Mortality of Mankind. 1693 (Halleys Artikel über Neumanns Zahlenmaterial; E-Text).
- Neumann, Kaspar. In: Werner Hartkopf: Die Berliner Akademie der Wissenschaften. Ihre Mitglieder und Preisträger 1700–1990. Akademie Verlag, Berlin 1992, ISBN 3-05-002153-5, 260. oldal
- P. Konrad: Kaspar Neumann. In: Korrespondenzblatt des Vereins für Geschichte der Evangelischen Kirche Schlesiens. 7. Jg., 1900, 49–78. oldal
- Ralph-Jürgen Lischke: Caspar Neumann (1648–1715). Ein Beitrag zur Geschichte der Sterbetafeln. IFAD, Berlin, 1998 (=Edition IFAD, Historische Reihe, Nr. 3).
- M. Schian: Caspar Neumann als geistlicher Redner. In: Korrespondenzblatt des Vereins für Geschichte der Evangelischen Kirche Schlesiens. 12. Jg., 1912, 29–45. oldal
- Adolf Schimmelpfennig: Neumann, Kaspar. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 23. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1886, 532–535. oldal (németül)
- Heinrich Doering: Die gelehrten Theologen Deutschlands im achtzehnten und neunzehnten Jahrhundert. Verlag Johann Karl Gottfried Wagner, Neustadt an der Orla, 1833, 3. kötet, 46–48. oldal
- Peter Koch: Neumann, Caspar. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 19, Duncker & Humblot, Berlin 1999, ISBN 3-428-00200-8, 156. oldal (Digitalisat).
- Hermann Beck: Neumann, Casper. In: Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche (RE). 3. kiadás. 13. kötet, Hinrichs, Leipzig 1903, 770–771. oldal
- Ulrich Rose: Neumann, Casper. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 6. kötet, Bautz, Herzberg 1993, ISBN 3-88309-044-1, Sp. 647–648.
- Neumann, Caspar, ein Lutherischer Theologus. In: Johann Heinrich Zedler: Grosses vollständiges Universal-Lexicon Aller Wissenschafften und Künste. Band 24, Leipzig 1740, Sp. 243 f.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Caspar Neumann című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Caspar Neumann című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
