Caro–Kann-védelem

Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.

Caro–Kann-védelem a leggyakoribb első 2 lépéspár után

A Caro–Kann-védelem félig nyílt megnyitás a sakkjátékban. Bár a szicíliai védelemhez és a francia védelemhez hasonlóan a félig nyílt megnyitások közé sorolják, azoknál általában passzívabbnak és könnyebben döntetlen végeredményt hozónak tartják. A megnyitás Horatio Caro angol és Marcus Kann osztrák sakkozókról kapta a nevét, akik 1886-ban elemezték.

Nyitó lépéspárja:

1. e4 c6.

A leggyakoribb folytatás:

2. d4 d5.

A harmadik lépéspár kezdődhet világos

• 3.Hc3
• 3.Hd2
• 3.exd5
• vagy 3.e5 (az előretörő változat)

lépéseivel.

A klasszikus változat

A Caro–Kann klasszikus változata.

A Caro–Kann leggyakrabban játszott fajtája a „klasszikus változat”. Ebben a 3. Hc3 (vagy Hd2) folytatása:

3…dxe4

4.Hxe4 Ff5

5.Hg3 Fg6

Régóta sokan tartják, hogy mind sötét, mind világos számára ezek a lépések kínálják a legjobb lehetőségeket. Világos ezután gyakran így szeretné folytatni:

6.h4 h6

7.Hf3 Hd7

8.h5 Fh7

9.Fd3 Fxd3

10.Vxd3

A h-vonalon történt gyalogblokkolás jól jöhet világosnak a végjátékban.

A Caro–Kann, mint szilárd védelmi rendszer megbecsültsége abból ered, hogy ezt az állást megtörni nehéz.

Sötét nagyon keveset gyengít gyalogszerkezetén és idővel c5-öt léphet, ellenőrzése alá vonva a d5 mezőt. Sötétnek ebben az állásban megmarad a választási lehetősége a rövid vagy a hosszú oldali sáncolás között, sőt a királyt akár középen is hagyhatja. Ha a játszma a végjátékba lép, sötét szilárd gyalogszerkezetének és királyszárnyi gyalogtöbbségének köszönhetően gyakran jó állást folytathat.

Egy érdekes parti, amely jól példázza a sötét ellentámadásban rejlő lehetséges átütőerőt a klasszikus változatban Bobby Fischer (világos) és L. Loayza 1965-ben New Yorkban zajlott játszmája: 1. e4 c6, 2. d4 d5, 3. Hc3 dxe4, 4. Hxe4 Ff5, 5. Hg3 Fg6, 6. Hf3 Hf6, 7 h4 h6, 8. Fd3 Fxd3, 9. Vxd3 e6, 10. Ff4 Hd7, 11. O-O-O Fe7, 12. Kb1 O-O, 13. Fc1 Va5, 14. He4 Hxe4, 15. Vxe4, Hf6, 16. Ve2 Bd8, 17. He5 c5, 18. g4 cxd4, 19. g5 Hd5, 20. gxh6 Hc3!, 21. bxc3 Bd5, 22. Ve4 Bb5, 23. Ka1 (és ebben az állásban sötét nyer). [1]

A Szmiszlov-változat

A Szmiszlov-változat.

Szilárd pozíciókat épít ki a Szmiszlov-változat is, a következő lépésekkel:

3.Hc3 dxe4

4.Hxe4 Hd7

A változat nevét a hetedik sakkvilágbajnok Vaszilij Szmiszlovról kapta, a modern sakkban pedig Anatolij Karpov nevével forrt össze, aki több tucatszor játszotta világversenyeken.

A játék hasonló a klasszikus változathoz, azzal az eltéréssel, hogy sötétnek több módja van a futó fejlesztését halogatni és nem kell g6-ra játszania. Ennek a szabadságnak azonban ára van, mert világosnak több manőverezési tere nyílik a centrumban és gyakran játssza az agresszív 5. Hg5-öt, ami azonnali kihívásokkal szembesíti sötétet.

Ebben a változatban játszották a Deep Blue számítógép és Garri Kaszparov visszavágó mérkőzésének híres utolsó játszmáját, amelyben Kaszparov sötéttel veszített.

Az előretörő változat

Caro–Kann, az előretörő változat.

Ebben a változatban a harmadik lépéspár a következő:

3.e5 Ff5

Ez a változat ma népszerű, holott korábban sokáig világos számára gyengének gondolták, mert a francia védelemhez hasonló állást eredményez, anélkül, hogy sötét világos mezős futója beszorulna.

Később azonban olyan agresszív változatokkal frissítették fel, mint a Bajonett-támadás (4.Hc3 e6 5.g4), vagy a Nigel Short angol és Gata Kamsky amerikai nagymesterek elterjesztette kevésbé támadó változat (4.Hf3 e6 5.Fe2 c5 6.Fe3).

Sötét számára fontos alternatíva a 3…c5!?; a francia védelemmel összehasonlítva, sötétnek nincs meg a tempóelőnye, amit általában e6 meghúzására használnak, de világos ezt csak úgy tudja kihasználni, hogy saját centrumállását gyengítve 4. dxc5-öt húz és ekkor sötétnek jó esélyei nyílnak, hogy visszanyerje a gyalogot.

Ezt a változatot játszotta Lékó Péter sötéttel a Vlagyimir Kramnyik ellen 2004-ben vívott világbajnoki páros mérkőzés utolsó, 14. fordulójában, amikor már döntetlen is elég lett volna neki, hogy elhódítsa a világbajnoki címet. A játszma: 1. e4 c6 2.d4 d5 3.e5 Ff5 4.h4 h6 5.g4 Fd7 6.Hd2 c5 7.dxc5 e6 8.Hb3 Fxc5 9.Hxc5 Va5+ 10.c3 Vxc5 11.Hf3 He7 12.Fd3 Hbc6 13.Fe3 Va5 14.Vd2 Hg6 15.Fd4 Hxd4 16.cxd4 Vxd2+ 17.Kxd2 Hf4 18.Bac1 h5 19.Bhg1 Fc6 20.gxh5 Hxh5 21.b4 a6 22.a4! Kd8 23.Hg5 Fe8 24.b5 Hf4 25.b6 Hxd3 26.Kxd3 Bc8 27.Bxc8+ Kxc8 28.Bc1+ Fc6 29.Hxf7 Bxh4 30.Hd6+ Kd8 31.Bg1 Bh3+ 32.Ke2 Ba3 33.Bxg7 Bxa4 34.f4 Ba2+ 35.Kf3 Ba3+ 36.Kg4 Bd3 37.f5 Bxd4+ 38.Kg5 exf5 39.Kf6 Bg4 40.Bc7 Bh4 41.Hf7+ és sötét feladta. [2]

A csereváltozat

A Caro–Kann csereváltozata.

A csereváltozatban a harmadik lépéspár:

3.exd5 cxd5.

A Panov–Botvinnik-támadás 4.c4-gyel kezdődik. Ez a rendszer gyakran vezet izolált vezérgyalog pozíciókhoz. Világos itt gyorsan fejlődhet, kezében tartja az e5-öt és jó esélye van a királyoldali támadásra, ami kompenzálhatja az izolált d4 gyalogért.

Az „igazi” csereváltozat a következő lépéssel folytatódik a harmadik lépéspártól: 4. Fd3. Ezután 4…Hc6 5.c3 Hf6 6.Ff4 Fg4 7.Vb3 jöhet. Ebben a folytatásban a legmagasabb szintű sakkban a legtöbb vélemény szerint világosnak nincs sok előnye. Klubszinten mégis játsszák, mert világos helyzete kielégítő és játéka könnyen folytatható.

Bobby Fischer az igazi csereváltozatban aratott világossal emlékezetes győzelmet 1970-ben Tigran Petroszján ellen Belgrádban: 1.e4 c6, 2.d4 d5, 3.exd5, cxd5 4.Fd3 Hc6 5.c3 Hf6 6.Ff4 Fg4 7.Vb3 Ha5 8.Va4+ Fd7 9.Vc2 e6 10.Hf3 Vb6 11.a4! Fc8 12.Hbd2 Hc6 13.Vb1 Hh5 14.Fe3 h6 15.He5! Hf6 16.h3 Fd6 17.0-0 Kf8?! 18.f4 Fe8 19.Ff2 Vc7 20.Fh4 Hg8 21.f5! Hxe5 22.dxe5 Fxe5 23.fxe6 Ff6 24.exf7 Fxf7 25.Hf3 Fxh4 26.Hxh4 Hf6 27.Hg6+ Fxg6 28.Fxg6 Ke7 29.Vf5 Kd8 30.Bae1 Vc5+ 31.Kh1 Bf8 32.Ve5 Bc7 33.b4 Vc6 34.c4 dxc4 35.Ff5 Bff7 36.Bd1+ Bfd7 37.Fxd7 Bxd7 38.Vb8+ Ke7 39.Bde1+ és világos nyer.