Canti di Milosao
| Canti di Milosao (Këngët e Milosaos) | |
| Szerző | Jeronim de Rada |
| Első kiadásának időpontja | 1836 |
| Nyelv | albán (arberes) |
| Témakör | 15. századi szerelmi történet |
| Műfaj | balladafüzér |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | nem jelent meg magyarul |
A Canti di Milosao, albánul Këngët e Milosaos (magyarul ’Milosao énekei’) Jeronim de Rada (1814–1903) első ízben 1836-ban megjelent epikus költeménye, balladafolyama. A mű olasz címe ellenére albán nyelven – a szerző calabriai arberes dialektusában – íródott, csupán összekötő, magyarázó szövegei olasz nyelvűek. A mű de Rada munkásságának egyik legmaradandóbb darabja, amelynek megjelenése egyúttal az albán nemzeti mozgalom, a Rilindja és a romantikus albán irodalom nyitányát is jelentette. Magyar nyelven nem jelent meg.
Keletkezése
[szerkesztés]De Rada két éve volt a Nápolyi II. Frigyes Egyetem jogi karának hallgatója, amikor 1836-ban olasz címmel – Poesie albanesi del secolo XV: Canti di Milosao, figlio del despota di Scutari (’Albán versek a 15. századból: Milosao, a szkutari despota fiának énekei’) –, de albán nyelven publikálta első nagyobb lélegzetű költői munkáját, lírai betétekkel tagolt balladafüzérjét.[1] De Rada az első, 1836-os kiadást követően még többször átdolgozta művét, nem csak nyelvezetét csiszolta, de bővítette is a történetet; előbb 1847-ben, majd 1873-ban adta ki a Milosao énekeinek javított változatait. Ennek eredményeként az először húsz énekből álló mű terjedelme 1847-ben már harminchét, 1873-ban pedig harminckilenc énekre rúgott.[2] E korai műve bizonyult szépírói munkássága legmaradandóbb darabjának.
Tartalma
[szerkesztés]De Rada a balladafolyamban egy 15. századi ifjú, a Szkutari városát irányító főnemesi család sarja, Milosao szerelmének történetét énekelte meg. Az ifjú Szalonikiből tér haza, majd a város kútjánál találkozik és szerelembe esik egy Kollogre nevű pásztor gyönyörű leányával, Rinával. A kettejük között tátongó társadalmi szakadék azonban áthatolhatatlannak tűnik. Egy nap azonban Szkutari városát irtózatos földrengés pusztítja el, a város polgárainak minden vagyona odavész, a társadalmi különbségek elenyésznek. Maga Milosao is elszegényedik, így végre összeházasodhat Rinával, és hamarosan fiuk is születik. A családi boldogság azonban nem tart soká, fiúgyermekük meghal, és Milosao felesége is utána megy bánatában. Ekkor azonban az anyaföldet veszély fenyegeti, az ellenség hatalmas serege közeledik Szkutari felé. Bár Milosaót a személyes tragédia szinte lebénítja, a nemzetet fenyegető veszély láttán megrázza magát és a fegyveres ellenállás élére áll, majd a Szkutari határában zajló csatában ő is elesik.[3]
Értékelése
[szerkesztés]Több forrás – Naum Veqilharxhi ugyancsak 1836-ban megjelent politikai röpirata mellett – a Milosao énekeit tartja a Rilindja, a nemzeti romantikus irodalom nyitányának.[4] A mű szakított a korábban döntően egyházi és vallási jellegű költészettel, és világi történetet világi formában adott elő. Emellett a lírai nyelvezet és a témaválasztás személyessége szintén ismeretlen volt addig az albán irodalomban, nem beszélve a negyedik énekben megjelenő – diszkrét utalások formájában ábrázolt – erotikus jelenetről.[5] A művön érezhető George Byron lírájának ihlető ereje,[6] és maga a Milosao énekei is nagy hatást gyakorolt a kortárs lírikusokra és a következő nemzedékek költőire, különösen az arberes Francesco Santori, Gabriele Dara, Giuseppe Schirò és Vorea Ujko egyes munkáira.[7] A provanszál költő, Frédéric Mistral csodálta a Milosao énekeit.[8]
Modernizált albán nyelven 1954-ben Dhimitër Shuteriqi adta ki a Nëntori (’November’) folyóirat decemberi számában, két évvel később, 1956-ban pedig Jup Kastrati szerkesztésében kritikai kiadása is megjelent.[9]
Megjelenései
[szerkesztés]- Poesie albanesi del secolo XV.: Canti di Milosao, figlio del despota di Scutari (’Albán költészet a 15. századból: Milosao, a szkutari despota fiának énekei’). Napoli: Tipografia Guttenberg. 1836. XII, 96 o.
- Canti di Milosao, figlio del despota di Scutari (’Milosao, a szkutari despota fiának énekei’). Napoli: (kiadó nélkül). 1847. 136 o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Schütz 1972 :653.; Elsie 2005 :48.; Elsie 2010 :106.; Elsie 2013 :103.
- ↑ Schütz 1972 :653.; Elsie 2005 :51.
- ↑ Schütz 1972 :653.; Bihiku 1980 :82–83.; Elsie 2005 :51.
- ↑ Schütz 1970 :155.; Maksutovici 1984 :196.
- ↑ Bihiku 1980 :83.; Elsie 2005 :51.
- ↑ Schütz 1972 :653.
- ↑ Elsie 2005 :54., 62.; Jacques 2009 :329–330.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :116.; Elsie 2005 :49.
- ↑ Schütz 1972 :653.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bihiku 1980: Koço Bihiku: Histoire de la littérature albanaise. Tirana: 8 Nëntori. 1980.
- ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Maksutovici 1984: Gelsu Maksutovici: Albánia. In A független és egységes nemzeti államok kialakulása Közép- és Délkelet-Európában (1821–1923). Összeáll. Viorica Moisuc és Ion Calafeteanu; ford. Károlyi Dénes. Bukarest: Kriterion. 1984.
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Schütz 1970: Schütz István: Albán irodalom. In Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 154–156. o.
- ↑ Schütz 1972: Schütz István: De Rada, Jeronim. In Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 653–654. o.