Ugrás a tartalomhoz

Naum Veqilharxhi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Naum Veqilharxhi
Született1797. december 6.
Vithkuq
Elhunyt1846 (48-49 évesen)[1]
Konstantinápoly
Állampolgárságaoszmán
Foglalkozásajogász
Tisztségemember of Filiki Etería
A Wikimédia Commons tartalmaz Naum Veqilharxhi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Naum Veqilharxhi vagy Naum Bredhi (Vithkuq(wd), 1797. december 6. – Konstantinápoly, 1846) aromán nemzetiségű[2] romániai albán jogász. A vithkuqi ábécé kidolgozója (1825), politikai programnyilatkozatával (1836) az albán függetlenségi mozgalom, a Rilindja(wd) korai teoretikusa, az egységes albán nemzeti nyelv, kultúra és oktatás ügyének egyik legelső apostola volt.

Életútja

[szerkesztés]

A délkelet-albániai Vithkuqhoz tartozó Bredh faluban született. Fiatalon kivándorolt Romániába, ami vélhetően összefüggésben lehetett a korábban gazdag kultúrájú Vithkuq 1819-es lerombolásával.[3] Csatlakozott az emigráns görögök oszmánellenes csoportjához, a Filikí Eteríához(wd), 1821-ben pedig részt vett az oszmán fennhatóság ellen kitört havasalföldi felkelésben(wd).[4] Hátra lévő életéről annyit lehet tudni, hogy jogi tanulmányai elvégzése után ügyvédi pályára lépett, és Brăilában élt.[5] 1846-ban egy konstantinápolyi útja során megbetegedett, és a helyi görög kórházba került. A fáma szerint a pátriárkához köthető fanatikus ortodoxok kórházi ágyában mérgezték meg.[6]

Néhány forrás megemlíti, hogy Veqilharxhi Bukarestben megalapított egy albán irodalmi társaságot, de miután ezt az 1850-es évekre, azaz Veqilharxhi halála utáni időszakra teszik,[7] ez az információ kétségesnek tűnik.

Munkássága

[szerkesztés]

Veqilharxhi az elsők közé tartozott, aki egy egységes albán ábécé kialakításán fáradozott, és ezzel jelentősen hozzájárult a későbbiekben kibontakozott albán nemzeti mozgalom, a Rilindja(wd) egyik vezéreszméjéhez, a vallási széttöredezettségen felülemelkedő egységes nemzeti kultúra gondolatához. A Frashëri fivérek, az 1870-es években az albán függetlenségi törekvések élére állt Abdyl Frashëri és öccsei Veqilharxhi szellemi örököseinek tartották magukat.[8] Veqilharxhi 1836-ban terjedt kéziratos röpiratában – az albán történetírás Qarkore (’Körlevél’) címen említi – az oszmán igát nyögő albánok nyomorúságos sorsára és fejletlenségére hívta fel a figyelmet, és arra ösztönözte az albánság literátus vezetőit, hogy nemzeti egységük érdekében műveljék anyanyelvüket és fejlesszenek ki egy egységes albán ábécét. Több forrás – Jeronim de Rada ugyancsak 1836-ban megjelent verses beszélye mellett – a Veqilharxhi-körlevelet tartja a Rilindja nyitányának és programadó nyilatkozatának.[9]

A Veqilharxhi-féle vithkuqi ábécé betűi

Veqilharxhi már ezt megelőzően, 1824–1825 folyamán kidolgozta harminchárom betűből álló ábécéjét, a vithkuqi ábécét, de csak 1844-ben nyomtatta ki Bukarestben Evëtori című tanítói segédletében.[10] Az örmény ábécé vonalvezetésére emlékeztető betűkészletének sajátossága, hogy egészen egyedi ábécét igyekezett kialakítani, amely nem az albán földön az akkoriban leginkább használt arab, sem pedig a görög vagy latin ábécéből indult ki. Veqilharxhi ezzel azt akarta elérni, hogy az új ábécé a történelmi albán felekezetek egyikéhez se legyen köthető, ellenkezőleg, a felekezeti kultúrákon felülemelkedő új nemzeti egység szimbóluma legyen.[11] A nyolcoldalas kis füzet egyik korçai barátjának, Thanas Paskalinak köszönhetően gyorsan terjedt Dél-Albániában, és Paskali 1845. április 22-én kelt levelének tanúsága szerint Korçától Përmeten és Gjirokastrán át Beratig lelkesen vették használatba Veqilharxhi betűkészletét. A könyv és az ábécé terjedését segítette, hogy 1845-ben Neofit Gjirokastriti személyében olyan püspököt választottak a korçai ortodox egyházmegye élére, aki az egyház általános hellenizációs politikájától eltérően nem akadályozta a nemzeti művelődési törekvéseket.[12]

Veqilharxhi később az ábécét továbbfejlesztette, és 1845-ben már egy második, 48 oldalas olvasókönyvet adott ki Faré i ri abétor shqip per djélm nismetore (’A legújabb albán ábécéskönyv elemi fiúiskolák számára’).[13] Ebben a kiadásban egy újabb politikai nyilatkozatot is közreadott, amelyben újólag az albán nyelvű nemzeti oktatás fejlesztésére buzdította honfitársait.[14] A könyv csak kevés példányszámban jelent meg, sokáig eltűntnek hitték, mígnem egy példányát felfedezték az athéni Genádiosz Könyvtárban(wd) és 1983-ban reprintkiadásban is megjelenhetett.[15]

Emlékezete

[szerkesztés]

Az 1850-es évekből ismertek szórványos adatok arról, hogy Dél-Albánia több iskolájában a vithkuqi ábécé segítségével tanították betűvetésre az albán gyerekeket, így például Spiro Dine folklorista, költő is Veqilharxhi betűivel tanult meg anyanyelvén írni-olvasni. Bár Veqilharxhi vithkuqi ábécéjét Kostandin Kristoforidhi is továbbfejlesztette, mégsem terjedt el igazán. Ennek fő oka az volt, hogy az egyedi írásképű betűk kinyomtatására egészen egyszerűen nem volt felkészülve egyetlen nyomda sem.[16]

Szülőfalujában, Vithkuqban a 20. század második felében Veqilharxhi munkásságát bemutató kis emlékmúzeumot rendeztek be.[17]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ↑ Csaplár 2010 :158. (498. sz. jegyzet).
  3. ↑ Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.
  4. ↑ Pollo & Puto 1981 :109.; Maksutovici 1984 :197.; Métais 2006 :28.; Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.; Vickers 2014 :26.
  5. ↑ Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.; Vickers 2014 :26.
  6. ↑ Pollo & Puto 1981 :111. (tévesen az 1854-es évhez köti Veqilharxhi halálát); Métais 2006 :28.; Jacques 2009 :284.; Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.
  7. ↑ Pollo & Puto 1981 :111.; Vickers 2014 :26.
  8. ↑ Jacques 2009 :284.; Elsie 2010 :470.; Elsie 2013 :462.
  9. ↑ Schütz 1970 :155.; Maksutovici 1984 :196.; Jacques 2009 :283. (tévesen 1846-ra teszi a röpirat megjelenését); Elsie 2013 :462.
  10. ↑ Niederhauser 1977 :158.; Pollo & Puto 1981 :110.; Maksutovici 1984 :198.; Métais 2006 :28.; Jacques 2009 :283.; Csaplár 2010 :158.; Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.
  11. ↑ Métais 2006 :28.; Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.
  12. ↑ Jacques 2009 :283.; Elsie 2013 :462.
  13. ↑ Pollo & Puto 1981 :110.; Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.
  14. ↑ Maksutovici 1984 :198.
  15. ↑ Elsie 2010 :469.; Elsie 2013 :462.
  16. ↑ Schütz 1999 :47.; Métais 2006 :28.; Jacques 2009 :283–284. • Csaplár 2010 :158. szerint az eddigieknek ellentmondva Veqilharxhin kívül senki nem használta a vithkuqi ábécét.
  17. ↑ Nagel 1989 :82.; Réti 1991 :168.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Maksutovici 1984: Gelsu Maksutovici: Albánia. In A független és egységes nemzeti államok kialakulása Közép- és Délkelet-Európában (1821–1923). Összeáll. Viorica Moisuc és Ion Calafeteanu; ford. Károlyi Dénes. Bukarest: Kriterion. 1984.  
  • ↑ Métais 2006: Serge Métais: Histoire des albanais: Des illyriens à l’indépendance du Kosovo. Paris: Fayard. 2006. ISBN 2213628947  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Niederhauser 1977: Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Budapest: Akadémiai. 1977. ISBN 963-05-1239-4  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • ↑ Schütz 1970: Schütz István: Albán irodalom. In Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 154–156. o.  
  • ↑ Schütz 1999: Schütz István: Albán. In A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest: Akadémiai. 1999. 44–48. o. ISBN 9630575973  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Naum_Veqilharxhi&oldid=26889705”