Caniço
| Caniço | |||
 | |||
| Caniço de Baixo tengerpartja | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Portugália | ||
| Régió | Madeira | ||
| Kerület | Santa Cruz (kerület) | ||
| Irányítószám | 9125-067 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 23 361 fő (2011. jún. 30.) | ||
| Népsűrűség | 965,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,00 km² | ||
| Időzóna | WET, UTC+0 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 32° 38′ 28″, ny. h. 16° 51′ 01″32.641194°N 16.850361°WKoordináták: é. sz. 32° 38′ 28″, ny. h. 16° 51′ 01″32.641194°N 16.850361°W | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caniço témájú médiaállományokat. | |||
Caniço egy mintegy 1200 lakosú kisváros Madeira szigetének Santa Cruz járásában. Nyugat felé jóformán egybeépült Funchallal és São Gonçalóval, délnyugat felé teljesen összeolvad Garajauval.
Története
[szerkesztés]Caniço a középkorban Funchal és Machico hűbérbirtokainak határán feküdt. Jelentőségét az adta, hogy amikor mindkét város temploma a használhatatlanságig lerobbant, a birtokosok összevonták a két egyházközséget, és itt építették fel az új plébániatemplomot.
Gazdasága
[szerkesztés]A város környéke Madeira hagyományos hagymatermesztő területe. A turizmus a 20. század végén vált húzó ágazattá.
Látnivalói
[szerkesztés]A város jóformán egyetlen nevezetessége a főtéren álló, a Szentléleknek és Páduai Szent Antalnak szentelt, 18. századi templom. Belseje ma dísztelen: a barokk oltárokat fehérre festették; csak egy kevés aranyozás ékíti őket. A templom előtt, a városka főterén áll a sziget legnagyobb tarajos korallfája (Erythrina crista-galli).
Tengerparti üdülőnegyede Caniço de Baixo; itt van a keleti vége a Garajaunál kialakított Garajau Nemzeti Parknak (Reserva Natural Parcial do Garajau).
Források
[szerkesztés]- Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
- Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7
