Ugrás a tartalomhoz

Canevalle család

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Váci székesegyházat Isidore Marcellus Amandus Canevale építette
A bécsi Augarten palota főportálja (Isidore Marcellus Amandus Canevale)

A Canevalle építészcsalád származásáról az információk félrevezetőek. A Comói-tó vidékéről származó olasz család (több tagja) a 17. században települt át Ausztriába,[1] és a 17–18. században sok családtag tevékenykedett építészként vagy kőművesként az osztrák birodalomban. Eközben egy másik koncepció szerint prágai Canevallék betelepült vlachok voltak.[2] Az ellentmondás csak látszólagos, ugyanis az adott korban vlachoknak (a szó mai jelentésétől eltérően) kimondottan a Luganói-tó és a Comói-tó vidékéről származó olaszokat nevezték, akikre ezért prágai vlachok formában hivatkozunk. Ők voltak az „artisti dei laghi”, azaz a tóvidék kézművesei, aki számosan telepedtek le a Habsburg Birodalomban — több család (a Canevallék mellett például a Palliardi család és a Fontana család). Gyorsan alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz; átvették az új környezetükben divatos szerkezeti és formai megoldásokat. Ezek a „vlachok” Prágában főleg a várban, illetve a Kisoldal felső, a várral határos részén telepedtek le. Ezért ezt a városrészt akkoriban „Vlašský”-nak hívták.[3] Isidore Canevale francia építésznek számít és Párizs mellett született, aminek alapján valószínűsíthető, hogy édesanyja francia volt.

A családtagok azonosításárt módfelett nehezíti családnevük változatos és ingadozó írásmódja:

  • Canevalle ,
  • Canevale,[4]
  • Canevalli,
  • Cornevale,
  • Canavall, sőt
  • Ganavall,[1]
  • Ganneval[5]

Az olasz wikipédia cseh forrás[6] alapján a család alábbi tagjait sorolja fel:

Egyéb forrásokból[2]> valószínűsíthető, hogy a család tagjai gyakran dolgoztak együtt. Ennek alapján valószínűleg a család tagja lehetett:

Bizonyosnak tűnik, hogy Giovanni Domenico Canevalle, (?1637–1685) a Szent Ferenc-templom felépítője már Prágában született. Éppen ezárt a cseh irodalomban rendszerint Jan Dominik Canevalle néven szerepel. Prága Óvárosában a polgárjogot fiával, Giacomo Antonióval egyszerre, 1673-ban kapta meg.

Művészetük

[szerkesztés]

A család első három generációja egyértelműen barokk stílusban alkotott, a legkiemelkedőbb Isidore Marcellus Amandus Canevale azonban már a francia forradalmi építészet, azaz a korai klasszicizmus jele képviselője[4]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Canevalle című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Révai nagy lexikona IV. kötet (Brutus–Csát). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. 252. o.  
  2. a b c Biografický slovník
  3. Kateřina Pulcová: Paměť a historie rodiny Palliardi – dva koncepty studia rodinné minulosti
  4. a b Magyar Nagylexikon
  5. a b Farbaky Péter: Magyar újkori építészet
  6. Pavel Preiss, Italští umělci v Čechách, in Dizionario biografico degli italiani, Roma, Istituto dell'Enciclopedia Italiana, 1976.
  7. Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 74. o. ISBN 963-85773-0-4  

Források

[szerkesztés]