Calheta (Madeira)
| Calheta | |||
 | |||
| A parti sétány pálmafákkal | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Portugália | ||
| Régió | Madeira | ||
| Kerület | Calheta (kerület) | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 521 fő (2011)[1][2] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 0–500 m m | ||
| Időzóna | WET, UTC+0 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 32° 44′, ny. h. 17° 10′32.733333°N 17.166667°WKoordináták: é. sz. 32° 44′, ny. h. 17° 10′32.733333°N 17.166667°W | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Calheta témájú médiaállományokat. | |||
Calheta egy mintegy 5500 lakosú kisváros Madeira szigetén, az azonos nevű járás székhelye.
Földrajzi helyzete, közlekedése
[szerkesztés]A sziget délnyugati részének központjaként a déli parton, a Ribeira de São Bartolomeu torkolatától kapaszkodik fel a hegyek lábaira. A völgyben a Funchaltól idáig csaknem egyvégtében a tengerpart közelében kanyargó ER 101 gyorsforgalmi út mintegy fél kilométernyit felkanyarodik a sziget belseje felé, és innen egészen Porto Monizig 400–700 m magasan halad. A tengerparton elődje, az ER 223 jelű régi út fut tovább Fajã da Ovelháig (Jardim do Mar és Paúl do Mar között alagútban).
Kikötője csak kisebb hajók fogadására alkalmas.
A városból indul a Paúl da Serra fennsíkjára, Rabaçal majorság felé vezető ER 211 út.
A város fölött, a Ribeira Calheta völgyében működik a sziget egyik vízierőműve.
Története, gazdasága
[szerkesztés]A sziget egyik legrégibb települése: alapítását 1502. június 1-jén rendelte el I. (Szerencsés) Mánuel portugál király. A felfedező João Gonçalves Zarco gyermekei kezdtek a környéken cukornádat termeszteni, és hosszú időre Calheta lett Madeirán a cukortermelés központja; több régi cukormalom falazott kéménye még ma is látható a tengerparti sávban.
1502-ben minősítették várossá; ettől kezdve exportvámot szedhetett a kivitt cukorért. Jelentősége a cukortermeléssel esett vissza; ma a hegyoldalakon többnyire szőlő és zöldség terem.
A város életében egyre nagyobb szerephez jut az idegenforgalom: Funchalból kirándulóhajók járnak ide, hogy a turisták a part menti sáv részleges feltöltésével kialakított strandlagúnában fürdőzhessenek.
Látnivalók, nevezetességek
[szerkesztés]- A szentléleknek szentelt plébániatemplom (Igreja do Espirito Sancto) alapkövét 1430-ban rakták le. A többszöri átépítés eredményeként az eredeti épületből már csak a kőkapu maradt meg. Érdekességei:
- a kapu Mánuel stílusú faragott kődíszei,
- a szentély mudéjar stílusú faragott famennyezete,
- a kereszthajóból nyíló kápolna ezüsttel díszített ébenfa szentségtartója.
- A Háromkirályok kápolnája (Capela dos Reis Magos): a felvég Lombo dos Reis városrészének kápolnája a sziget alig néhány, szinte épen megmaradt Mánuel stílusú épületének egyike. Kívül mindössze három díszítő elem látható rajta:
- egy kis harangtorony
- a Krisztus-rend keresztje és
- az építtető családi címere.
Belsejét a napkeleti bölcsek faragványai díszítik (de csak tekinthető meg).
- A templom mellett áll a szigeten még működő néhány cukormalom egyike (Sociedade dos Engenhos da Calheta). Az 1901-ben alapított malomban rumot, cukornádpálinkát (aguardente de cana) és cukorszirupot állítanak elő. A gyártás valamennyi művelete megtekinthető.
- Nyitva: hétfő–péntek 8:00–12:30 és 13:30–17:00; szombat 9:00–17:00; a belépés ingyenes.
- A Művészeti és Kongresszusi Központot (Casa de Cultura, más néven Casa das Mudas) a városka fölső és alsó része között, a főút mellett álló, 1759-ben épült quintában rendezték be. Iparművészeti műhelyeken és műtermeken kívül van itt egy panoráma étterem is; a kiállítótermekben időszakos tárlatokat helyeznek el.
- Híres a halpiac, mivel a város partjai előtt különösen sokféle halat lehet fogni.
- A cukornád aratása után (március végén vagy áprilisban) minden évben aratóünnepet tartanak kóstolóval és folklór rendezvényekkel.
- A város alapításának évfordulóját minden év június 24-én ünneplik meg.
- A városka nyugati szélén az egyházközség minden karácsony előtt gazdagon díszített betlehemet állít életnagyságú figurákkal.
Források
[szerkesztés]- ↑ http://mapas.ine.pt/download/index2011.phtml, 2018. szeptember 19.
- ↑ http://mapas.ine.pt/download/index2011.phtml, National Institute of Statistics, 2018. szeptember 19.
- Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
- Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7
- Madeira. Mapa de Estradas. Trilhos. 1: 40 000.
- Raimundo Quintal, 2002: Levadas and Footpaths of Madeira. Francisco Ribeiro & Filhos, Lda. 3rd English Edition. ISBN 972-9177-34-1
- Touring the island of Madeira: Calheta