L3/35
Fiat L3/35 | |
egy múzeumi példány | |
Típus | kisharckocsi |
Fejlesztő ország | Olasz Királyság |
Harctéri alkalmazás | |
Alkalmazó országok | Olasz Királyság Első Osztrák Köztársaság Brazília Bolgár Cárság Kínai Köztársaság Független Horvát Állam Magyar Királyság Francoista Spanyolország és mások |
Szolgálatban | 1935-1944 |
Gyártó | Fiat-Ansaldo |
Gyártási időszak | 1935-1938 |
Gyártási darabszám | 2000-2500 |
Háborús részvétel | osztrák polgárháború, második kínai–japán háború, abesszíniai háború, spanyol polgárháború, magyar–szlovák kis háború, Albánia olasz megszállása, brit–iraki háború, második világháború |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 2 fő |
Hosszúság | 3,2 m |
Szélesség | 1,4 m |
Magasság | 1,3 m |
Tömeg | 3300 kg |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 6-8,5-13,5 mm |
Elsődleges fegyverzet | Breda géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | Fiat CV-3-005 4 hengeres, soros benzinmotor, 2746 cm³ |
Teljesítmény | 33 kW (45 LE) |
Felfüggesztés | rugós és himbás |
Sebesség | 15-42 km/h |
Hatótávolság | 120-160 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiat L3/35 témájú médiaállományokat. |
A Fiat-Ansaldo L3/35 vagy Carro Veloce CV–35 kisharckocsi az olasz hadsereg könnyűharckocsija volt a második világháborúban és az azt közvetlenül megelőző konfliktusokban. Alapja a CV33 Ansaldo volt, melyet 1933-ban terveztek. A CV35 ehhez képest kissé megnövelt hatótávolsággal, javított páncélzattal ellátott változat. A tervezési cél mozgékony, élőerő ellen hatékony és gyalogsági fegyverekkel nem leküzdhető páncélos harcjármű kialakítása volt. A tervezést az Ansaldo cég végezte, amelyik gyakorlatilag minden műszaki cikk előállításával foglalkozott: repülőgép, mozdony, autó és tüzérségi fegyverek gyártásával is.
Felépítése
[szerkesztés]Az Ansaldo egy forgótorony nélküli, alacsony felépítésű kisharckocsi volt. Mindkét oldalán hat-hat bonyolult, kis méretű futógörgő volt, ezek látták el az igencsak sérülékeny lánctalp felfüggesztését. A harckocsit két fő kezelte. Egyikük vezette a harckocsit, a másik pedig a géppuskát kezelte. Az elülső páncélzat 13,5 mm-es volt, oldalt 8,5, hátul pedig 6 mm-es páncélzatot kapott. A meghajtásról egy 45 LE-s motor gondoskodott. Fegyverzete gyárilag is ikergéppuska volt, és mivel Magyarország fegyvertelenül vásárolta meg az Ansaldókat, a magyar mérnökök 8 mm-es Gebauer ikergéppuskával helyettesítették az eredeti fegyverzetet. 1936 májusában született meg az az ötlet miszerint az Ansaldókat bukótoronnyal kéne ellátni, ami sokat bővítette a harckocsi igencsak szűkös felhasználhatósági területét. Szükséges volt a személyzet megfigyelési lehetőségein javítani, mivel a kisharckocsiból szinte alig lehetett kilátni. Így megszületett az az ötlet hogy kisharckocsit ellátják egy parancsnoki kupolával amiben 7 darab figyelőprizmát helyeztek el. Összesen 45 darab Ansaldót szereltek fel ezzel a kupolával. Kormányműve botkormányos, a motort a test hátsó részében, keresztben helyezték el, így a motort üzemzavar esetén a küzdőtérből is lehetett javítani.
Magyar vonatkozása
[szerkesztés]Még 1933-ban az Olasz–Magyar Fegyverzeti Bizottság megállapodott a kisharckocsi bemutatójában. A HTI a bemutató után rendszeresítését javasolta és 1935-ben 35M kisharckocsi néven rendszerbe állították. Fegyverzetét magyar gyártmányú 34/37M 8 mm-es Gebauer ikergéppuskára cserélték, 1936-ban a V–3 harckocsihoz fejlesztett bukótoronnyal látták el. Több kisebb kiegészítés után 1938-ra állt össze a harckocsi, ám ekkorra elavulttá vált: gyenge páncélzat, kis sebesség, a parancsnok és vezető rossz kilátása, páncéltörő fegyverek és rádió hiánya jellemezte. 1938-ban megállapították, hogy alapvető feladatainak ellátására, a menetbiztosításra és felderítésre is alkalmatlan, ennek ellenére még 1941-ben is hadrendben volt. 1941 szeptemberétől csak kiképzési célokra használták.
Egyéb adatok
[szerkesztés]- Mászóképesség: 45°
- Gázlóképesség: 0,7 m
- Árokáthidaló képesség: 1,45 m
- Lőszerjavadalmazás: 120 db ágyú- vagy 4000 db géppuskalőszer
- Üzemanyagtartály: 65 l
Források
[szerkesztés]- Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3
Galéria
[szerkesztés]-
CV33-as Ansaldók a Compass hadműveletben, 1940-ben
-
Ansaldo Észak-Afrikában, 1941. áprilisában
-
CV35-ös a dél-afrikai hadtörténeti múzeumban
-
CV33-as lángszórós változata a bovingtoni harckocsimúzeumban