Buziásfürdői park

Buziásfürdői park
Elhelyezkedése
Ország	Románia
Település	Temes megye
Buziásfürdői park Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 38′ 56″, k. h. 21° 36′ 25″45.649, 21.607
Általános adatok
Alapítás ideje	1815
Típusa	gyógypark
Terület	0,27 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz Buziásfürdői park témájú médiaállományokat.

A buziásfürdői parkot 1815-ben létesítették a város északi részén, hogy a gyógykezelésre érkező látogatóknak kellemes, pihentető környezetet nyújtsanak. Nagyméretű kiépítése a 19. század második felében történt. A parkban helyezkedtek el a fürdők, kutak, és egyéb létesítmények; a park körül pedig a villák, ahol a fürdővendégek megszálltak. A 20. század végén elhanyagolták, a legtöbb épület lepusztult. A 21. század elején megkezdték egyes létesítmények felújítását.

A parkot és környékét országos jelentőségű műemlékként tartják nyilván; a romániai műemlékek jegyzékében TM-II-a-A-06191 szám alatt szerepel.

Története

A buziási ásványvizek gyógyító hatását 1811-ben tudományosan is igazolták, és már a következő évben megjelentek az első fürdővendégek. A parkot 1815-ben kezdték kiépíteni; 1816-ban felépítették a park első létesítményeit, kiépítették a forrásokat. Az 1850-es években emelték az első szállókat, villákat, és a gyógytermet; rendezték és kibővítették a parkot. A következő évtizedekben felépültek a fürdőházak, medencék, és a park látványosságának tartott bizánci stílusú fedett sétány (kolonnád), amely esős időben is lehetővé tette a sétát a parkban. A 20. század elején egy nagy hozamú forrás vizével egy mesterséges tavat töltöttek fel, melyen csónakázni is lehetett, azonban később lecsapolták. Az egzotikus növények termesztéséhez melegházakat is létesítettek.

A 20. század végén a hiánygazdaság, majd a rendezetlen tulajdonviszonyok eredményeként a park és környéke lepusztult, a legtöbb régi létesítmény az enyészeté lett, az ivókutak eldugultak, a romos épületekkel és kóbor kutyákkal teli hely visszatetsző kinézetet öltött. A 21. század elején lassú fejlődés kezdődött: a kezelőbázist és néhány szállodát korszerűsítettek, újra megnyitották az ásványvizes medencét, a fedett sétányt kijavították és felújították.

Leírása

27 hektáros park a város központjában (a 19. században még az északi részén). Délen a Főutca (Strada Principală), északon a Trefort utca (Strada Avram Iancu) határolja. Észak-déli irányban a Király utca (Strada Florilor) szeli ketté. A parkban megtalálhatóak a tűlevelű (fenyő, jegenyefenyő, tuja) és lombhullató (platán, hárs, juhar, nyír, fűz) fák, a virágok közül pedig jellemző a tulipán, kardvirág, kankalin, bazsarózsa, szegfű, jácint. A József-forrás közelében látható platánt 1821-ben ültették.

A parknak nincs meghonosodott és/vagy hivatalos neve.

Fő létesítmények

Borvíztöltő lányok a Kollonád előtt

• A park legismertebb létesítménye az 512 méter hosszú, bizánci stílusú fedett sétány (kolonnád), melyet 1856 és 1875 között építettek Stammer Vilmos tervei alapján. A sétány összekötötte a hidegfürdőt, a gyógytermet, a Bazár-szállót és a József-, Mihály- és a későbbi Szent Antal-forrásokat, esős időben is lehetővé téve a sétát. 2016–2017-ben régi pompájában felújították. Egyes források szerint Ferenc József építtette a fedett sétányt felesége, Sisi számára, azonban ez városi legenda.
• A hideg- vagy tükörfürdő 1853-ban létesült a park nyugati részén. 1867-ben átépítették és korszerű berendezésekkel látták el. Jelenleg romokban áll.
• A meleg- vagy acélfürdő 1856-ban nyílt meg a park keleti részén; az ásványvizet Czernicki-kalorizátorokkal melegítették. Itt iszapkezelés is folyt; a meleg vízzel franzensbadi iszapot oldottak fel, majd pakolásokat végeztek. Jelenleg romokban áll.
• A gyógyterem (Kursalon) vagy kaszinó 1856-ban nyílt meg, vendéglő és kávéház is tartozott hozzá.
• 1874-ben itt nyílt meg Európa legelső ásványvizes medencéje.

Források, kutak

1816-ban öt forrást építettek ki, az 1870-es években számuk már nyolc volt. A 20. század második felében számos új szondát fúrtak, de ezzel lecsökkent a víz szén-dioxid-tartalma, így néhányat később lezártak. A 21. század elején 17 forrás és szonda üzemelt.

• Legismertebbek a Mihály-forrás és a József-forrás (a kommunizmus alatt Köztársaság és Szabadság). Vizük erősen vasas, de tiszta volt, nagy hasonlóságot mutatva a Bad Schwalbach-i és a Spa-i ásványvizekkel. Feléjük nagyméretű, mór stílusú, a fedett sétánnyal összekötött kupolákat emeltek. Vizük a 20. század második felében elapadt, hivatalos állítás szerint konzerválva vannak.
• Az Anton-forrás (a kommunizmus alatt Augusztus 23) felett szintén kupola állt; ezt később elbontották, a kút helyét ma csak egy öntöttvas csonk jelzi.
• A Szent Antal-forrást 1903-ban fúrták, vizével mesterséges tavat töltöttek fel, melyen csónakázni, télen korcsolyázni lehetett. 1917-ben lecsapolták.
• Az Acélfürdő előtti ivókutat 1984-ben létesítették; a talapzatán megörökített hazafias legenda szerint a buziási csodatévő forrásokat egy román juhász fedezte fel, és a települést is ő alapította.

Szállodák és villák

A szállodák, villák a park körül, de annak területén kívül helyezkednek el.

• A park északi határán (Trefort utca) 12 villa és szálló áll:
  • A Bazár-szálló (később Vila 3 „Bazar”) az egyik legelsőként felépített szálló; Stammer Vilmos tervei alapján épült. A kommunizmus alatt üzlet, söröző, cukrászda, turisztikai iroda, fényképész is működött itt. Jelenleg elhagyatottan áll.
  • A Gyógyforrás-szállóban (később Vila 10 „Doina Banatului”) szállásolta el a vallásalapítványi főtiszti hivatal Ferenc József császárt az 1898-as hadgyakorlatok alkalmával. A császár a szomszédos Antonio-szállóba (később Vila 11 „Timișul”) járt ebédelni. Jelenleg mindkettő elhagyatottan áll.
  • 1924-ben nyílt meg az impozáns Muschong-szálló (később Vila 2 „Phönix”). A második világháború végén lágerként rendezték be, ahova a buziási németeket zsúfolták, mielőtt a Szovjetunióba szállították volna őket. Jelenleg elhagyatottan áll.
  • A Gorjup-villában az 1980-as években múzeumot rendeztek be.
• A park déli határán (Főutca) 9 villa és szálló épült:
  • A Nagyszálló (később Vila 4 „Banatul”) a város elsőként felépült szállója; 1853-ban nyílt meg a park déli részén, a Főutca és a Király utca sarkán.
  • A Hollósy-villában (később Vila 20 „Reșița”) lakott Deák Ferenc buziási tartózkodása idején.

Szobrok

• A park központjában állt Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter szobra, akinek nagy érdeme volt Buziásfürdő felvirágoztatásában. A Huszár Adolf által készített szobrot még Trefort életében, 1883-ban avatták fel. A román hatalomátvétel után, 1919-ben ledöntötték, helyén ma Mihai Eminescu román költő szobra áll.
• Az Eminescu-szobor által uralt sétányon áll Nicolae Bălcescu és Ion Luca Caragiale szobra is.
• A Trefort-szobor közelében állt az 1869-ben, Deák Ferenc számára és tiszteletére állított kőpad. Deák többször is kezeltette magát Buziáson, a hagyomány szerint egyik kedvenc tartózkodási helye volt. Az 1980-as években a pad eltűnt.

Képek

• 
  A fedett sétány
• 
  A József-forrás és kupolája
• 
  A Bazár-szálló
• 
  A pusztuló Muschong-szálló
• 
  Az acélfürdő romjai
• 
  Sétány

Források

• ↑ Iovescu: Iovescu et al.: Strategia de dezvoltare locală a orașului Buziaș (román nyelven). Primăria Buziaș, 2016. [2019. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
• ↑ Jancsó: Jancsó Árpád: Egy híres temesközi fürdőváros, Buziásfürdő története. Korunk, III/20. évf. 8. sz. (2009. augusztus) ISSN 1222-8338
• ↑ Simuț: Simuț, Doru; Simuț, Lenuța. Buziaș – mic îndreptar turistic (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism (1979)