Ugrás a tartalomhoz

Burt Bacharach

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burt Bacharach
Életrajzi adatok
Született1928. május 12.[1][2][3][4][5]
Kansas City[6][7][8][9][10]
Elhunyt2023. február 8. (94 évesen)[11][12]
Los Angeles
SírhelyHillside Memorial Park
Házastársa
GyermekeiNikki Bacharach
SzüleiIrma M. Freeman
Bert Bacharach
Iskolái
  • Mannes College The New School for Music
  • McGill Egyetem
  • Music Academy of the West
  • Forest Hills High School
Pályafutás
Műfajok
  • popzene
  • lounge music
  • orchestral pop
  • vokális zene
  • easy listening
Hangszer
Díjak
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító00001751821
Burt Bacharach weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Burt Bacharach témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Burt Freeman Bacharach (Kansas City, 1928. május 12. – Los Angeles, 2023. február 8.) háromszoros Oscar- és hatszoros Grammy-díjas amerikai zeneszerző, dalszerző, lemezproducer és zongorista.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

A Missouri állambeli Kansas Cityben született, és a queens-i Kew Gardens-ben nőtt fel.[13][14] 1946-ban érettségizett. Irma M. és Mark Bertram Bacharach gyermeke.[15][16] Anyja amatőr festő és dalszerző volt, az ő hatására tanult zongorázni gyerekkorában.[17] Családja zsidó volt, de Bacharach azt mondta, hogy nem gyakorolták a vallást. "A gyerekek, akiket ismertem, katolikusok voltak," mondta. "Én zsidó voltam, de nem szerettem volna, hogy bárki is megtudja."[18]

Zenei pályája

[szerkesztés]

Tinédzser korában elkezdte érdekelni a dzsessz, ezért gyakran hamis személyi igazolványt használt, hogy bejusson a manhattani éjszakai bárokba.[17] Ott hallott olyan zenészeket, mint Dizzy Gillespie és Count Basie, akik később hatással voltak rá.[19]

A zeneiskolában Darius Milhaud, Henry Cowell[20] és Bohuslav Martinů voltak a tanárai. Bacharach Milhaud-ot tette meg legnagyobb hatásának.[19]

A következő három évet Vic Damone zongoristájaként töltötte. Damone pozitívan nyilatkozott róla.[21] Később több énekesnél is hasonló pozíciót töltött be. Mikor nem talált jobb munkát, a Catskill-hegyek között dolgozott, olyan énekesek kísérőjeként, mint Joel Grey.[22]

1956-ban, amikor 28 éves volt, Peter Matz zeneszerző bemutatta őt Marlene Dietrich-nek, akinek kellett egy szervező az éjszakai műsoraihoz.[23] Ezt követőeb részmunkaidős rendező lett Dietrich-nél.[24] A hatvanas években együtt koncerteztek, amikor nem koncerteztek, dalokat szerzett.[25] Dietrich-hel való közreműködése miatt ismert lett, mint szervező és zeneszerző.[26]

1957-ben találkozott Hal Daviddel, ekkor kezdődött a partnerségük.[27]

Magánélete

[szerkesztés]

Négy alkalommal volt házas. Első házasságát Paula Stewarttal kötötte, akivel öt évig élt együtt, 1953-tól 1958-ig. Ezután Angie Dickinson színésznő volt a felesége 15 évig (1965-től 1980-ig).[15] Egy lányuk született, Nikki Bacharach, aki aspergeres volt, és 2007. január 4-én, 40 éves korában öngyilkos lett.[28]

Bacharach harmadik házasságát Carole Bayer Sagerrel kötötte, akivel kilenc évig élt együtt (1982-től 1991-ig). 1993-ban vette el negyedik feleségét, Jane Hensent. Két gyermekük született: Oliver és Raleigh.[25]

Munkássága

[szerkesztés]

Több száz popdalt szerzett, többségét Hal David szövegíróval közreműködve. Dalait több mint 1000 előadó feldolgozta.[17] Dalai közül 73 bekerült az amerikai Top 40-es listára, 52 pedig a brit Top 40-es listára.[29] Egyike a huszadik század legfontosabb zeneszerzőinek.[30]

Az easy listening műfaj fontos alakja.[31] Olyan stílusokra volt hatással, mint a chamber pop[32] és a Shibuya-kei.[33][34] A Rolling Stone magazin 2015-ben a 32. helyre sorolta Bacharach-ot és David-et a "Rolling Stone's 100 Greatest Songwriters of All Time" listáján.[35] A duó 2012-ben elnyerte a Gershwin-díjat is.[36]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2023. február 15.)
  8. ↑ Geni.com (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 15.)
  9. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 15.)
  10. ↑ http://www.bacharachonline.com/bacharach_bio.html
  11. ↑ Burt Bacharach, prolific composer of pop hits, dies at 94 (angol nyelven). Fred Ryan, 2023. február 9.
  12. ↑ Burt Bacharach, Composer Who Added a High Gloss to the ’60s, Dies at 94 (angol nyelven). The New York Times Company – A. G. Sulzberger, 2023. február 9.
  13. ↑ Cossar, Neil. "This Day in Music, May 12: Burt Bacharach, Neil Young; Burt Bacharach celebrates his 83rd birthday, Neil Young gets an eight-legged claim to fame." Archiválva 2021. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Morton Report, May 11, 2011. Accessed November 28, 2017. "The son of nationally syndicated columnist Bert Bacharach, Burt moved with his family in 1932 to Kew Gardens in Queens, New York. At his mother's insistence, he studied cello, drums, and then piano beginning at the age of 12."
  14. ↑ Burt Bacharach. Masterworks Broadway . (Hozzáférés: 2019. február 24.)
  15. ↑ a b Burt Bacharach Biography (1928?-). Filmreference.com. (Hozzáférés: 2011. május 19.)
  16. ↑ Pennsylvania Biographical Dictionary - Google Books (1999. január 1.). ISBN 9780403099504 
  17. ↑ a b c "Burt Bacharach interview: what was it all about?", The Telegraph U.K., June 1, 2013.
  18. ↑ Bacharach, Burt. Anyone Who Had a Heart: My Life and Music, HarperCollins (2013), ebook Chapter 1, "The Story of My Life".
  19. ↑ a b Burt Bacharach: Blue Bacharach. Jazz Times, 2004. december 1. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
  20. ↑ Show 24: The Music Man Part II. UNT Digital Library
  21. ↑ Damone, Vic. Singing Was the Easy Part, Macmillan (2009) ebook.
  22. ↑ "Burt Bacharach: A Composer Steps Onstage with Shower of Swinging, Successful Melodies", Chicago Tribune, June 14, 1970.
  23. ↑ "Bachrach recalls Dietrich", Independent Press-Telegram (Long Beach, California), March 14, 1971, p. 90.
  24. ↑ Mossman, Kate (July 18, 2013), "Burt Bacharach is a direct line to a lost musical world", New Statesman.
  25. ↑ a b Barber, Richard (June 10, 2016), "Burt Bacharach at 88: 'Why would I ever want to stop?'", The Telegraph U.K.
  26. ↑ "Press Raps With Marlene While She Raps the Press,", The Star Press (Muncie, IN), January 12, 1973, p. 22.
  27. ↑ Burt Bacharach remembers Hal David, 2012. szeptember 3.
  28. ↑ Anon., "Bacharach, Lea 'Nikki'", Los Angeles Times (January 8, 2007): B9.
  29. ↑ Burt Bacharach: A House Is Not A Homepage. Bacharachonline.com. (Hozzáférés: 2011. május 19.)
  30. ↑ Burt Bacharach. AllMusic
  31. ↑ Jackson 2015, 176. o.
  32. ↑ Chamber pop. AllMusic
  33. ↑ Return to the Planet of Cornelius. Vice , 2016. augusztus 4.
  34. ↑ Shibuya-Kei. AllMusic , 2024. november 12.
  35. ↑ (2015. augusztus 1.) „100 Greatest Songwriters of All Time”. Rolling Stone. 
  36. ↑ Hal David, Burt Bacharach Honored in Washington DC. Los Angeles Times

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Burt_Bacharach&oldid=27053419”