Buran

Buran
A Buran az An–225 tetején (Le Bourget légikiállítás, 1989)
Általános adatok
Orbiter jelzés	11F35 K1
Ország	Szovjetunió
Elnevezés	Hóvihar után
Első repülés	1K1 1988. november 15.
Utolsó repülés	1K1 1988. november 15.
Küldetések száma	1
Űrhajósok	0
Űrben eltöltött idő	3 óra
Keringések	2
Helyzet	a programot befejezték

A Buran (oroszul: Буран =hóvihar) szovjet űrrepülőgép, amelyet Gleb Lozino-Lozinszkij vezetésével az amerikai Space Shuttle mintájára fejlesztettek ki az 1980-as években az NPO Molnyija vállalatnál. Csupán egyetlen teljes példánya készült el, amely személyzet nélküli próbarepülést hajtott végre 1988. november 15-én, azután nem repült többet. Mivel a rendszer fenntartása drága volt, 1992-ben leállították a programot, ekkorra már egy másik űrrepülőgép építését is elkezdték. Az űrrepülőgépeket Enyergija hordozórakétával indították volna Bajkonurból.

2002. május 12-én a Buran tárolására használt hatalmas hangár teteje a nem kielégítő karbantartás miatt beszakadt, az űrrepülőgép megsemmisült, a balesetben nyolc munkás meghalt. Az űrrepülőgép légköri próbarepülésekre használt OK–GLI jelű prototípusa négy év pereskedés után a speyeri Auto & Technik Museumba került, ahol 2008 szeptemberétől tekinthető meg.

Története

A Buran fejlesztését a szovjet kormány 1976 februári határozatában rendelte el, az amerikai űrrepülőgép által az űrversenyben jelentett hátrány felszámolására. A program céljait nem konkretizálták eléggé, a lényeg egy „szovjet Space Shuttle” létrehozása volt.

A szovjet mérnökök egy kisebb és könnyebb űrjárművet szerettek volna építeni, de a katonai vezetők egy Space Shuttle-hez hasonló deltaszárnyú gép építését rendelték el. E program keretében kezdődött el az Enyergija hordozórakéta-család fejlesztése, mely az űrrepülőgép szállításán kívül több kisebb úgynevezett „űrcsónak” szállítását tette volna lehetővé. Jelenleg a program egyetlen, máig üzemelő tagja az Enyergija első fokozatából fejlesztett Zenyit hordozórakéta. A Buran űrrepülőgépeket több más szovjet repülőgépgyár közreműködésével a Tusinói Gépgyár építette. Az építés 1980-ban kezdődött el, 1984-re elkészült az első teljes méretű szovjet űrrepülőgép. A kicsinyített modellekkel való első szuborbitális próbarepülést 1983 júliusában végezték, ezt még további öt repülés követte.

A BTSZ–002

A légköri repülési kísérletekre egy teljes méretű gépet építettek, mely a BTSZ–02 jelzést kapta (gyári jelzése: OK-GLI 02). Négy gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel, így képes volt hagyományos repülőtérről saját erőből felszállni. A gép rakterében helyezték el a sugárhajtóművek számára szükséges üzemanyagtartályokat. A pilótafülkébe a két pilóta számára K–36L típusú katapultülést szereltek be. A géppel elsősorban az automatikus leszálláshoz szükséges berendezések kipróbálását végezték, valamint a légköri repülési jellemzőket vizsgálták. A BTSZ–02 első felszállását 1985. november 10-én hajtotta végre a zsukovszkij nemzetközi repülőtérről Igor Volk (parancsnok) és Rimantas Stankevičius (másodpilóta) berepülőpilótával a fedélzetén. A géppel összesen 24 próbarepülést hajtottak végre, az utolsót 1988. április 15-én.

Példányok

A Buran program befejezéséig öt gép építését kezdték el. Egy példányt fejeztek be, amely egy alkalommal repült. A többi gép befejezetlen maradt.

• 1.01-es gyártmány – Az egyetlen befejezett példány, amely automatikus üzemmódban sikeres űrrepülést hajtott végre. A kazah tulajdonba került gépet a bajkonuri űrrepülőtér 112-es indítóállása melletti szerelőcsarnokban tárolták. A hangár tetejének 2002. május 12-én történt beomlása következtében a gép megsemmisült.
• 1.02-es gyártmány – A gép építése 95–97%-os készültségi szintig jutott. Ez a gép hajtotta volna végre a típus második repülését. A Szovjetunió felbomlása után kazah tulajdonba került. A 112-es indítóállás melletti hangárban tárolták. A hangár 2002-es beomlásakor ez a példány nem szenvedett károkat. 2007 áprilisától kiállítási tárgy a bajkonuri űrrepülőtér 2-es indítóállásánál létrehozott múzeumban.
• 2.01-es gyártmány – Építését 30–50%-os készültségi szintnél hagyták abba. 2004-ig a Tusinói Gépgyár udvarán tárolták. 2004 októberében átszállították a Zsukovszkij repülőtérre, ott felújították és bemutatható állapotba hozták.
• 2.02-es gyártmány – Építését 10–20% körüli készültségi szintnél félbehagyták. Az elkészült részeket a Tusinói Gépgyárban szétbontották.
• 2.03-as gyártmány – Az építés kezdeti fázisában a Tusinói Gépgyárban az elkészült részeket szétbontották.

A repülés

A Buran 1.01-es példánya első és egyetlen orbitális repülése 1988. november 15-én volt. Egy átalakított Enyergija hordozórakéta indította el. Az űrhajósok nélküli gépen nem volt életfenntartó rendszer és a CRT kijelzőkhöz nem telepítettek szoftvert. Visszatérése előtt a Buran kétszer kerülte meg a Földet, majd automatikus leszállást hajtott végre a bajkonuri űrrepülőtéren. Erre az amerikai űrrepülőgépek nem képesek. Az erről az indításról készült videófelvételek csak évekkel később kerültek nyilvánosságra (sokan személyesen látták az automatikus leszállás közvetítését a szovjet televízióban a megadott dátum idején).

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Buran témájú médiaállományokat.

• Az indításról készült video
• Encyclopedia Astronautica:Buran
• A Buránt építő NPO Molniya hivatalos oldala
• Képek és információk Archiválva 2006. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Hóvihar – a szovjet űrsikló (I. rész) – Knights of Cydonia Region
• Hóvihar – az orosz űrsikló (II. rész) – Knights of Cydonia Region
• Buran, az orosz űrsikló – Prokee blog
• oroszvilag.hu Archiválva 2021. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Dancsó, Béla: A halva született űrhajó: 20 éve repült a Burán (1. rész). Űrvilág.hu, 2008. november 15. (Hozzáférés: 2008. november 15.)
• Dancsó, Béla: A halva született űrhajó: 20 éve repült a Burán (2. rész). Űrvilág.hu, 2008. november 16. (Hozzáférés: 2008. november 16.)