Challenger űrrepülőgép

Challenger
A Challenger első landolása az STS–6 küldetésen
Általános adatok
Orbiter jelzés	OV-099
Ország	USA
Pályázat elnyerése	1972. július 26.
Elnevezés	HMS Challenger után
Első repülés	STS–6 1983. április 4. – 1983. április 9.
Utolsó repülés	STS–51–L 1986. január 28. – 1986. január 28.
Küldetések száma	10
Űrhajósok	60
Űrben eltöltött idő	62,41 nap
Keringések	995
Megtett távolság	41 527 416 km
Indított űreszközök	10
Helyzet	megsemmisült

A Wikimédia Commons tartalmaz Challenger űrrepülőgép témájú médiaállományokat.

A Challenger (NASA Orbiter jelzése: OV-099) a második amerikai űrrepülőgép volt a Columbia után. Az űrrepülőgépet a Rockwell International gyárban építették a kaliforniai Downeyben. Első repülésére 1983 április 4-én került sor, összesen kilenc küldetést teljesített. 1986. január 28-án, az STS–51–L küldetésen fedélzetén hét űrhajóssal, az indítás után 73 másodperccel megsemmisült. A balesetet követően két és fél évig szüneteltették az űrsiklóflotta használatát, az újraindulás 1988-ban folytatódott az STS–26 küldetéssel, amit a Discovery hajtott végre. A Challengert az Endeavour helyettesítette, amit először 1992-ben indítottak útjára. Az Endeavourt tartalék alkatrészekből építették meg.

Elnevezés

A Challenger űrrepülőgépet két hajóról nevezték el, az egyik, a HMS Challenger, egy brit naszád volt, a másik egy parancsnoki hajó, a Challenger Expedition, ami úttörő globális expedíciókat végzett 1872 és 1876 között. Az Apollo–17 holdkompját szintén Challengernek neveztek el, amely leszállt a Holdon 1972-ben

Repülések

1983 áprilisában hajtotta végre az első repülését. A Challenger hamar igáslovává vált a NASA űrrepülőgép-flottájának: 1983 és 1985 között több küldetést hajtott végre, mint a Columbia. A Challenger 85%-át repülte a Space Shuttle küldetéseknek. Eközben csatlakozott az űrrepülőgép-flottához a Discovery és az Atlantis. A Challenger maradt a túlzott használatra, amellyel három küldetést repültek évenként 1983 és 1985 között.

A Challenger űrrepülése alatt repült az első amerikai nő, az első afro-amerikai nő és az első kanadai űrhajós. Három Spacelab-küldetést végzett el, az első éjszakai indítást valamint az első éjszakai landolást. A Challenger volt az első űrsikló, amely küldetés közben egy baleset során megsemmisült. Az összegyűjtött roncsokat a Cape Canaveral-i légierő-állomáson tárolják, később további törmelékdarabokat a floridai tengerparton is találtak.

Repülések: STS–6, STS–7, STS–8, STS–41–B, STS–41–C, STS–41–G, STS–51–B, STS–51–F, STS–61–A, STS–51–L

Galéria

• 
  A Challenger űrrepülőgép első indítása 1983-ban (STS–6)
• 
  A Challenger űrrepülőgép első repülése a világűrben
• 
  A Challenger űrrepülőgép második indítása (STS–7)
• 
  A Challenger űrrepülőgép második repülése a világűrben

További információk

Magyar oldalak

• Nem tudni, hogyan haltak meg (Index)

Külföldi oldalak

• Az STS–51–L jelű utolsó küldetés hivatalos lapja a Kennedy Űrközpont honlapján