Bukaresti botanikus kert
| Bukaresti botanikus kert | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
| Ország | Románia |
| Település | Bukarest |
 Bukaresti botanikus kert
Pozíció Bukarest térképén
| |
 é. sz. 44° 26′ 16″, k. h. 26° 03′ 49″44.437900°N 26.063647°EKoordináták: é. sz. 44° 26′ 16″, k. h. 26° 03′ 49″44.437900°N 26.063647°E | |
| Általános adatok | |
| Alapítás ideje | 1860 |
| Fenntartó | Bukaresti Egyetem |
| Terület | 0,175 km² |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bukaresti botanikus kert témájú médiaállományokat. | |
A bukaresti Dimitrie Brândză botanikus kert a román főváros 1860-ban alapított füvészkertje. 1884-től működik jelenlegi helyén, a Cotroceni-palotával átellenben elhelyezkedő 17,5 hektáros telken. 1994 óta viseli korábbi igazgatója, Dimitrie Brândză nevét.
A kert tízezer növényfajt állít ki.[1] Az ágyásokon és ültetvényeken kívül adminisztratív épületek, múzeum, könyvtár és látogatható melegházak is helyet kaptak területén. Helyi jelentőségű műemlékként tartják nyilván B-II-a-B-18508 azonosító alatt.[2]
Története
[szerkesztés]1860-ban alapították Ulrich Hoffmann professzor vezetésével a bukaresti Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (jelenleg Carol Davila egyetem) mellett, a Cotroceni sugárúton. 1865–1866 között építették az első melegházakat, így egzotikus növények termesztésére és kiállítására is lehetőség nyílt. 1866-ban, Hoffmann halála után Dimitrie Grecescu akadémikus vette át a kert vezetését.[3]
1874-ben ezt a területet a Cotroceni-palota parkjához csatolták,[4] a botanikus kertnek új helyet jelöltek ki a városközpontban, a Suțu-palota telkén, a Piața Universității téren, igazgatójául pedig Dimitrie Brândză botanikust nevezték ki. A tér rendszerezése és két új sugárút terve miatt a kert hamarosan ismét költözésre kényszerült; 1884-ben a Cotroceni-negyedben jelöltek ki számára telket, ahol máig is működik. Tájépítésze a brüsszeli Louis Fuchs volt. Brândză ellenőrzése alatt (1874–1895) a kert látványos fejlődésen ment keresztül: létrehozták a fő faültetvényeket, megnyitották az első melegházakat (1891), cserekapcsolatokat létesítettek több külföldi füvészkerttel, megépítették a Botanikai Intézetet. A 20. században folytatódott az előrehaladás, a gyűjteményeket bővítették, új szektorokat hoztak létre. 1930-ban egy éttermet is nyitottak (ezt ma adminisztratív épületként használják).[3][5]
A botanikus kertet csak 1935-ben nyitották meg a nagyközönség számára; ebből az alkalomból át is rendezték Octav Doicescu építész tervei alapján, szobrokat állítottak, kőfalait fémkerítésre cserélték. 1944-ben, a második világháború alatt angol–amerikai bombázás pusztította; ekkor semmisült meg a Botanikai Intézet régi épülete. 1952-ben átrendezték a kertet, 1960-ban felépítették az Intézet új épületét, 1976-ban új melegházakat nyitottak, 1978-ban pedig megnyílt a Botanikai Múzeum a park területén álló Saint-Georges házban. 1980–1981-ben elkészítették a központi, 0,9 hektáros nagy tavat. 1994-től viseli Dimitrie Brândză nevét.[3][6]
Leírása
[szerkesztés]A botanikus kert területe 17,5 (más forrás szerint 18,2) hektár, tengerszint feletti magassága 73–87 méter.[1][7] Több részre (ún. szektorra) osztották:
- Dísznövények (a főbejárat közelében): 1,8 hektáros területen több, mint 600 taxont vonultat fel, ahol az év bármelyik hónapjában láthatók virágzó növények.[8]
- Ritka romániai növények, egyes példányai természeti emlékek (monumente ale naturii).[9]
- Mediterrán flóra és Dobrudzsa flórája; Románia déli részeire jellemző növények.[9]
- Olasz kert, pihenőhely medencével, padokkal.[9]
- Rózsakert, az új melegházak előtt.[10]
- A Kárpátok növényvilága, dombos hely a Kárpátokra jellemző fákkal és virágokkal.[10]
- Fenyves magaslat vízeséssel és kis tóval; az egyik legkorábban elkészült rész (1886).[10]
- Szisztematikus szektor.[10]
- Haszonnövények, főként gyógynövények.[10]
A melegházak
[szerkesztés]Az első melegházakat 1889–1891 között építették 760 m² alapterületen, a Liège-i botanikus kert létesítményeinek mintájára, és egészen 1976-ig kiállítóhelyként szolgáltak (ekkor kultúrnövényeket kezdtek termeszteni bennük). 1958–1963 és 1973–1976 között új melegházak épültek 650, illetve 2500 m² alapterületen. Ezekben főként egzotikus, trópusi növények láthatóak (pálmák, pozsgások, orchideák, húsevő növények, páfrányok, citrusfák, vízinövények stb).[11] 2011-ben ismét megnyitották a régi, „Liège-i” épületeket is a látogatók számára.[12]
A múzeum
[szerkesztés]A Botanikai Múzeum eredetileg az Intézet épületében működött, annak 1944-es megsemmisüléséig. 1978-ban a főbejárat közelében álló neobizánci épületbe költöztették, a gyűjteményeknek 20 szobát rendeztek be. Az épület korábban Alexandru Saint-Georges (1886–1954) gyűjtő háza volt; a két világháború között művészeti múzeum működött benne. A botanikai múzeum 15 000 növényt mutat be, ezeken kívül botanikai festményeket (Angiolina Santocono) és preparált állatokat. Herbáriuma 500 000 növényfajt tartalmaz.[6]
Képek
[szerkesztés]-
Sövények és ágyások -
Olasz kert -
Rózsák és az új melegház -
Kaktuszok -
A múzeumban
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Grădina Botanică din Cotroceni. cotroceni.ro. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: București. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c Diaconescu 7–8. o.
- ↑ Colfescu, Silvia. București – ghid turistic, istoric, artistic. Bukarest: Vremea, 164. o. (2001). ISBN 9789739423264
- ↑ Celac et al.. Bucharest Architecture. Bukarest: OAR, 168. o. (2016). ISBN 9789730238846
- ↑ a b Bilcea et al.. Dicționarul monumentelor și locurilor celebre din București. Bukarest: Meronia, 220–221. o. (2009). ISBN 9789737839565
- ↑ Istoric. unibuc.ro. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
- ↑ Diaconescu 9–11. o.
- ↑ a b c Diaconescu 12–13. o.
- ↑ a b c d e Diaconescu 16–19. o.
- ↑ Diaconescu 14–15. o.
- ↑ Sera Veche a Grădinii Botanice din Capitală, redeschisă după 35 de ani. Evenimentul Zilei, 2011. november 15. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Diaconescu: Diaconescu et al. Grădina Botanică din București. Bukarest: Editura Sport-Turism (1982)