Ugrás a tartalomhoz

Budai Gázgyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budai Gázgyár
TelepülésBudapest II. kerülete
Cím1024 Budapest, Margit körút 77.
Építési adatok
Építés éve1865 vagy 1866
Bezárás1913. december 20.
Lebontás éve1914 után
Lebontás okaaz üzem beszüntette a működését
Hasznosítása
Felhasználási területgyár
Elhelyezkedése
Budai Gázgyár (Budapest)
Budai Gázgyár
Budai Gázgyár
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 37″, k. h. 19° 01′ 41″47.510230°N 19.028000°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 37″, k. h. 19° 01′ 41″47.510230°N 19.028000°E
Térkép
SablonWikidataSegítség

A Budai Gázgyár egy ma már nem létező régi budapesti gázipari létesítmény.

Története

[szerkesztés]

A gázgyárat a Trieszti Általános Légszesztársulat építtette Budapest második gázgyáraként – az 1856-os Józsefvárosi Gázgyár után, annál jóval kisebb méretben[1] – 1865-ben[2] vagy 1866-ban.[1]

A gázgyár a Margit körút – Kis Rókus utca – Fény utca – (ma már nem létező) Vince utca által határolt telken (mai kb. Margit körút 77.) épült fel[3][4] Az 1572 négyszögöl nagyságú telket a főváros biztosította ingyen. 1878-ban újabb 867, 1902-ben még 174 négyszögöl területtel bővült az üzem[5] A gyár hátsó oldala mögött helyezkedett el a Ganz Villamossági Művek.

A gyár a következő épületeket foglalta magában: egyemeletes iroda- és lakóépület, kemenceház, tisztítóház, műhely, raktár, fészer, kátránygödrök, szénraktárak, gáztárolók.[5] A gyárnak műszaki szempontból az 1890-es években 8 kemence, 64 retorta, 1 léghűtő, 3 kátrányszedő, 5 kisebb tisztítószekrénye, 3 gáztartója, 2 gőzzel hajtott exhausztora és 1 főgázórája volt.[1] Az üzem vasúti iparvágánnyal nem rendelkezett, a szenet szekerek szállították a területre.[5] 1888-ban új, 5000 köbméteres légszesztartó épült a telken Pucher István tervei szerint.[6] 1900-ban vízgázgyárat is akartak építeni, de ezt végül minisztériumi szintről elutasították,[7] majd 1911-ben mégis engedélyezték.[3]

A Budai Gázgyár a környék világítását szolgálta, 1885-ben 492 egész éjjel-, és 406 fél-éjjel világító lámpát, 1895-ben 910 egész éjjel-, és 963 fél éjjel világító lámpát működtettek vele.[6] 1903-ban a gyár naponként körülbelül 13.000 köbméter gázt tudott előállítani,[8] amely a szakvélemények szerint kevésnek bizonyult. A gyár bővítésére nem adtak engedélyt, hanem új gázgyár épült Buda északi részén, ez lett az Óbudai Gázgyár. A Budai Gázgyárat az előbbi átadása után két hónappal, 1913. december 20-án bezárták. A vízgázgyár 1915. március 1-ig működött tartalék üzemként.[3]

A gyár épületeinek elbontási ideje nem ismert. A területre később a Ganz Villamossági Művek épített csarnokot, illetve a Kohó- és Gépipari Minisztérium irodaháza került. Minkét épület később ugyancsak el lett bontva. A területen ma a Millenáris Széllkapu Park van.

A Budai Gázgyár helyén napjainkban a Széllkapu Park található

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Edvi Illés, i. m., 462. o.
  2. Gulyásné, i. m., 11. o.
  3. a b c Gulyásné, i. m., 26. o.
  4. Alaprajzot ld.: Gulyásné, i. m., 27. o.; ill. Edvi Illés, i. m., 460-461. o.
  5. a b c Gulyásné, i. m., 13. o.
  6. a b Gulyásné, i. m., 20. o.
  7. Gulyásné, i. m., 22. o.
  8. Gulyásné, i. m., 24. o.

Források

[szerkesztés]
  • Dr. Gulyásné Gömöri Anikó – Dr. Balogh András – Vadas Ferenc: Fiókgázgyárak Budapesten, Fővárosi Gázművek Rt., Budapest, 2001, helytelen ISBN kód: 963007236
  • (szerk.) Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1896 (→ reprint kiadás: TERC Kft., Budapest, 2005, ISBN 963 9535 27 3)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]