Ugrás a tartalomhoz

Brassia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spider orchid
Brassia arcuigera
Rendszertani besorolás
Típusfaj
''Brassia maculata''
R.Br. in W.T.Aiton (1813)
Szinonimák
  • Brachtia Rchb.f.
  • Mesospinidium Rchb.f.
  • Ada Lindl.
  • Oncodia Lindl.
  • Brassiopsis Szlach. & Górniak
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Spider orchid témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Spider orchid témájú médiaállományokat és Spider orchid témájú kategóriát.

Pókorchidea
Brassia arcuigera
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Clade: Tracheophytes
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Alcsalád: Epidendroideae
Nemzetségcsoport: Cymbidieae
Alnemzetségcsoport: Oncidiinae
Nemzetség: Brassia

R.Br., 1813
Típusfaj
Brassia maculata
R.Br. in W.T.Aiton (1813)
Szinonímák[1]
  • Brachtia Rchb.f.
  • Mesospinidium Rchb.f.
  • Ada Lindl.
  • Oncodia Lindl.
  • Brassiopsis Szlach. & Górniak

A Brassia nemzetség az Oncidiinae alnemzetségcsoportba sorolt orchidea taxon. Mexikóban, Közép-Amerikában, Nyugat-Indiában és Dél-Amerika északi részén honos, de egy faj a (B. caudata) Floridába is él.[1][2]

A nemzetség a nevét William Brass brit botanikusról és illusztrátorról kapta, aki Sir Joseph Banks szakmai felügyelete alatt és irányításával gyűjtött növényeket Afrikában. A kertészeti kereskedelemben a nemzetség rövidítése: Brs.[3]

Leírás

[szerkesztés]

A Brassia fajok és hibridjei népszerűek a kertészetekben, mert jellegzetes hosszú és terpeszkedő lepeljei (egyes fajtákban 50 cm-nél is hosszabb) igen látványosak, pókra emlékeztetnek, erről kapta magyar nevét is: pókorchidea. Az Eternal Wind nevű grex megkapta a Királyi Kertészeti Társaság Garden Merit díját is.[4]

Ez az epifita nemzetség nedves erdőkben fordul elő a tengerszinttől az 1500 méteres magasságig. A perui Andokban van a diverzitás központja a Brassia-knak. Az egyes fajok élőhelye általában csak egy szűkebb területre korlátozódik, de például a Brassia caudata nagyobb földrajzi területen elterjedt.

A Brassia-knak nagy, elliptikus-hosszúkás álhagymáik vannak, melyeknek a csúcsán egy vagy két levél található. A virágzatok az álhagymák oldaláról ered. A virágszár el nem ágazó, a virágzatuk sokvirágú,a fellevelekkel (murvalevelek) rövidek. Az ajak nincs az ivaroszlophoz nőve. A pollinárium keskeny, vékony szállal kapcsolódik.

Brassia-knak nagyon specifikus módon történik a beporzása; entomophil, azaz rovarok általi beporzás történik, és a Brassia nemzetség esetében kifejezetten a Pepsis és Campsomeris nemzetségbe tartozó nőstény pókvadász darazsak végzik a beporzást. A pók mimikrit használva a darázs összetéveszti a virágot a zsákmánnyal és próbálja megcsípni a virág ajkát, miközben sikertelenül próbálja megragadni zsákmányát, a darázs kapcsolatba kerül a pollináriummal, amely azután a fejéhez tapad. Ha egy másik Brassia virághoz repül, ez beporzás megtörténik.

Brassia fajok listája

[szerkesztés]

2014 májusától elfogadott fajok:[1]

Intergenerikus hibridek

[szerkesztés]

Ez a lista nem tartalmaz olyan nemzetségeket, amelyek az Oncidium nemzetség szinonimái, mint például a Cochlioda.

Képtár

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brassia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Külső linkek

[szerkesztés]
  • Pupulin, F. and Bogarin, D.: The genus Brassia in Costa Rica : A survey of four species and a new species ; Lindleyana, March 2005 - - Online [1] 2013 április - Online [2] Archiválva 2018. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Dressler, R.L., and N.H. Williams. 2003. New combinations in Mesoamerican Oncidiinae (Orchidaceae). Selbyana 24(1):44–45.
  • van der Pijl, L., and C.H. Dodson. 1966. Orchid Flowers: Their Pollination and Evolution. University of Miami Press, Coral Gables.