Ugrás a tartalomhoz

Murvafürt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bougainvillea szócikkből átirányítva)
Murvafürt
Virágzó murvafürt sövény
Virágzó murvafürt sövény
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Csodatölcsérfélék (Nyctaginaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Bougainvilleeae
Nemzetség: Bougainvillea
Comm. ex Juss.
Szinonimák
  • Josepha Vell.
  • Tricycla Cav.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Murvafürt témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Murvafürt témájú médiaállományokat és Murvafürt témájú kategóriát.

Virágzó murvafürt

A murvafürt (Bougainvillea) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjében a csodatölcsérfélék (Nyctaginaceae) családjának egyik nemzetsége. Latin nevét Louis Antoine de Bougainville francia tengernagyról kapta.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Dél-Amerikából származik; színpompás virágzatáért több faját már a világ minden részén ültetik. Trópusi és szubtrópusi tájakon ki is vadulhat.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

3–4 m magasra kapaszkodó, fásuló szárú kúszónövény. Törzse csavarodott, hengeres; több fajé tüskés. Tövises, fás hajtásai 1–2 méteresre nőhetnek úgy, hogy töviseikkel más növényekbe kapaszkodnak. Ennek hiányában a termesztett, kertben nevelt példányok hosszabb ágait célszerű alátámasztani.

Keresztben átellenesen álló, sötétzöld vagy zöld levelei egyszerűek, tojásdadok vagy lándzsa alakúak. A válluk szíves, a csúcsuk hegyes, a szélük ép. A levélnyél rövid. Egy-egy levél 4–13 cm hosszú és 2–6 cm széles.

Fő díszei nem az apró, sárga, tölcséres virágok, hanem a tömegesen virító, élénk színű (lila, piros, rózsaszínű, narancssárga, sárga vagy fehér) fellevelek. A hármas csoportokban álló, jellegtelen virágokat 3-6 kisebb, erős színben pompázó levél veszi körül. „Papírvirágnak” is hívják, mert ezek a levelek vékonyak, pergamenszerűek.

Termése makk.

Életmódja, termesztése

[szerkesztés]

Gyorsan növekvő évelő. Természetes élőhelyén, a dél-amerikai dzsungelekben áprilistól októberig virágzik. Sok faját madarak porozzák be.

Nyáron a legnagyobb forróságot is jól bírja, de fagyérzékeny.

Legjobban a vízáteresztő, laza szerkezetű, tőzeges talajokban nő. A szélre, huzatra érzékeny. 8–10 °C-os helyiségben teleltethetjük át. Nyáron célszerű (mértékkel) locsolni; télen csak annyira, hogy ne száradjon ki; téli túlöntözése tőrothadást okozhat. A vegetációs időszakban két hetente ajánlatos tápoldatozni. Csak tűző napon nyílik. Ha kevés virágot hoz, célszerű a locsolóvíz mennyiségét csökkenteni. A hosszú hajtások végeinek lecsipkedése is besűrűsödésre, bővebb virágzásra serkenti. A lágy vizet kedveli. Célszerű 2–3 évenként átültetni, és ilyenkor kissé visszametszeni.

Szaporítható fejdugványozással, de elég nehezen gyökeresedik.

Fő kártevői a pajzstetvek, amik ellen nikotin vagy csalánlé permetével védekezhetünk. Megtámadhatja még a bíbortetű, valamint a takácsatkák is.

Felhasználása

[szerkesztés]

Több faja kerti dísznövény. A 16 alapfajból több száz kertészeti változatot neveltek ki; köztük vannak olyanok is, amelyek egész évben virágoznak.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 16 faj tartozik:

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]