Bíbortetű

Bíbortetű
	Bíbortetű nősténye (balra) és hímje (jobbra)
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Félfedelesszárnyúak (Hemiptera);
Alrend:	Növénytetvek (Sternorrchyncha);
Öregcsalád:	Pajzstetvek (Coccoidea);
Család:	Dactylopiidae;
Nem:	Dactylopius;
Faj:	D. coccus;
Tudományos név
	Dactylopius coccus; Costa, 1835
Szinonimák
	Coccus cacti (Linnaeus, 1758); Pseudococcus cacti (Burmeister, 1839);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bíbortetű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bíbortetű témájú médiaállományokat és Bíbortetű témájú kategóriát.

A bíbortetű, illetve népies nevein bíborbogár vagy pirék (Dactylopius coccus), a pajzstetvek (Coccoidea) közé, a Dactylopiidae családjába tartozó rovarfaj. Cochinelle-tetűnek is nevezik.

Előfordulása

Eredeti hazája Mexikó, ahol a fügekaktuszok (Opuntia-fajok) nedvét szívja.

Megjelenése

Kárminvörös, szárnyas hímje 1,6 mm hosszú; nősténye majdnem félgömb alakú, szárnyatlan, 2 mm hosszú. Mexikóban a bíbortermő kaktusz (Opuntia cochenillifera) parazitája. Itt, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Nyugat-és Kelet-Indiában, Spanyolországban, Algériában, Jáván és a Kanári-szigeteken a bíbortermő kaktuszon és más fügekaktuszfajokon (Opuntia sp.) mesterségesen tenyésztik.

A nőstények sárga tojásokat raknak, amikből 8 nap múlva bújnak ki a lárvák, hogy többszörös vedlés után 14 nap alatt fejlődjenek ki teljesen. A hím lárvák viaszfonalakból összeillesztett, hátul nyílt csőben bebábozzák magukat; a bábokból 8 nap múlva kelnek ki a szárnyas hímek; a nőstények nem bábozzák be magukat. Párosodás után a hímek elpusztulnak, a nőstények még két hétig élnek, és ez alatt lerakják petéiket. Mivel a bíbortetvek élete rövid, egy esztendőben négy-öt, olykor hat nemzedékük is kifejlődik.

Felhasználása

A bíbortetű teste vörös festéket tartalmaz. A bíbortetű nőnemű példányainak szárított testéből áll a kosnil, és ebből nyerik vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos extrakcióval a kármint és a kárminsavat. Engedélyezett élelmiszerfestékként használják E-120 jelöléssel.^[1]

Tenyésztése a 19. század első felében, a Kanári-szigeteken öltött óriási méreteket. A szigeteken ma mindenhol látható Opuntina gosseliana fügekaktuszfajt a tetvek táplálékául telepítették be. Miután 1856-ban feltalálták a kátrányból előállítható anilinvörös festéket, a Kanári-szigeteken a bíbortetű-tenyésztők tömegesen tönkrementek, csak a kaktuszok nyertek az ügyön. Napjainkra már csak Lanzarote szigetén tenyésztenek bíbortetűt. Amikor kiderült az anilinfestékek genetikai kockázata és mutagenicitása, ártalmatlanabb volta miatt újra divatba jött, és napjainkban tenyésztése újra felfutóban van.

Képek

A faj nőstényeiből készült alkoholos kivonat
Bíbortetű telep fügekaktuszon
Bíbortetű telep közelről

Jegyzetek

↑ Magyar Élelmiszerkönyv (PDF). [2013. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)

Források

Mexikói mole, salsa, fűszerek. Terebess fűszerkalauz. (Hozzáférés: 2015. november 28.)
Fügekaktusz. Terebess fűszerkalauz. (Hozzáférés: 2015. november 28.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Magyar Élelmiszerkönyv (PDF). [2013. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)

[1]