Bottlik István

	Bottlik István
Született	1879. május 10.; Tibolddaróc
Elhunyt	1952 (72-73 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1906–1914); magyarországi parlamenti képviselő (1922–1930); a magyar felsőház tagja (1930–1944);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bottlik István témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Apátikéri Bottlik István (Tibolddaróc, 1879. május 10. – ?, 1952),^[1] politikus, országgyűlési képviselő, a felsőház tagja. Politikai pályája alatt többször kísérletet tett a társadalmi különbségek enyhítésére, többek között a magasabb jövedelmek magasabb adóztatását szorgalmazta. Az 1930-as években a gazdálkodók megsegítésére ún. borbank létrehozásával is próbálkozott, melynek feladata a borexport növelése^[2] és a gazdák fejlesztési hitelekhez juttatása lett volna.^[3] Mezőkeresztes díszpolgára,^[4] a Magyar Vöröskereszt Egylet örökös tagja.^[5] Borsod vármegye törvényhatóságának tagjaként, a Borsod megyei Gazdasági Egyesület valamint az alsóborsodi református egyházmegye tanácsbírájaként (1926-tól gondnokaként)^[6] és a sályi református egyház főgondnokaként jelentős szerepet vállalt a megye társadalmi-, és közéletében.

Élete

Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, középiskoláit a budapesti mintagimnáziumban és Iglón (1896-ig)^[7] folytatta, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. A 7. huszárezredben tartalékos huszártisztként szolgált.

1906-tól a mezőkeresztesi kerület országgyűlési képviselője, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt színeiben, később az Alkotmánypárthoz csatlakozott. Első ciklusában pártjának jegyzője is volt. A háború alatt tartalékos huszárkapitányi rangban parancsőrtisztként teljesített szolgálatot. 1917 júliusában földművelésügyi államtitkárnak nevezték ki, miután a közélelmezési miniszteri kinevezést visszautasította és mely tisztségében a forradalom idejéig megmaradt. Ennek következtében lemondott képviselői mandátumáról,^[8] azonban alig egy hónappal később augusztus 2-án újra megválasztották a kerület képviselőjévé.^[9]

1917 szeptemberében bárói rangra emelték, címeres levele 1918. március 26-án kelt, Bécsben.^[10]

A tanácsköztársaság idején birtokaira visszavonulva gazdálkodott. 1922-ben pártonkívüliként választották a mezőkövesdi kerület képviselőjévé, melyet az 1926-os választások alkalmával is megtartott, akkor már Egységes Párti programmal, mely pártba szolidaritásból lépett be, hogy Bethlent támogassa, aki iránti a bizalom a frankbotrány miatt ingott meg. Parlamenti munkáját inkább a bizottságokban folytatta; 6 bizottságnak is tagja volt (úgymint közigazgatási, a közjogi és törvénykezési,a véderőbizottságnak). Képviselőségéről 1930-ban lemondott,^[11]^[12] mikor Borsod-Gömör-Kishont vármegye törvényhatósága felsőházi tagnak választotta.

Családja

Bottlik István 1917. december 19-én nősült meg.^[13] Felesége, Jovanovits Stefánia (1888-1967) szerb gyökerekkel rendelkező családból származott.^[1] Édesapja Jovanovits István országgyűlési képviselő és udvari tanácsos, édesanyja, Dunygerszky Olga^[14] (a budapesti Dungyerszky-bérpalotát építtető Dungyerszky Lázár leánya) volt.^[15]

Házasságukból a következő gyermekek születtek:

Bottlik István (Budapest 1919. október 30.^[16] - Tibolddaróc 1922. augusztus. 10.)^[17]
Bottlik - Török György (Budapest, 1924. június 1.^[18] - Kanada, 1972)
Bottlik József (Budapest, 1925. június 25. - Torontó, 2000. november 1.)^[19] Közgazdász, vadászati szakember, a johannita rend lovagja.^[20]

Bottlik István 1952-es halála után családját vagyonvesztésre ítélték, özvegye és két fia Kanadába emigrált.^[1] Mindannyian ott is haltak meg, a torontói Mount Pleasant temetőben helyezték őket örök nyugalomra,^[21] Stefánia testvérével, Török Sándorné Jovanovits Zsófiával.^[22]

Parlamenti működése

Az 1907-es cselédtörvény tárgyalásakor^{[m 1]} a gazdákra mért nagy terhek miatt emelt szót. Nem tartotta elfogadhatónak azokat az intézkedéseket, melyek a munkaadót arra kötelezte, hogy az általa alkalmazottak egészségügyi gondozásáról és gyermekeinek oktatása felől (tandíj) kezeskedjék (28. §, 32. §). Ugyanakkor helyeselte azokat a szabályokat, melyek egyrészt a szolgálati idő alatt kivándorlást tiltották, másrészt a sztrájkot akadályozták, komoly büntetés mellett (5§ 57§).^{[m 2]}^[23]

1911-ben az új véderő törvény vitája során^{[m 3]} a hadsereg fejlesztése mellett foglalt állást, de azt nem a létszám növelésével, hanem a kiképzési rendszer megreformálásával képzelte el. A huszárok kiképzésének idejét például a folyamatos átvezénylések megszüntetésével tartotta egy évvel megrövidíthetőnek (háromról két évre). A magas létszámú (egymillió fövel növelt) hadsereget túlságosan költséges fenntartása és hatékony alkalmazhatóságának hiánya miatt vetette el, történelmi példára hivatkozva (Mukdeni csata). A létszámemelésre szánt költségvetési forrás egy részét inkább egy minőségi altisztikar kinevelésére szánta, mely nem kényszerűségből tölti le a szolgálati idejét, hanem fő megélhetési forrásként tekintene pályájára.^[24]

A Világháború évei alatt élesen kritizálta a kormány hadigazdaságát, különös tekintettel a mezőgazdasági szabályozásokra és a háborús konjunktúrából következő problémákra adott kései válaszai miatt. Kiemelte, hogy hatalmas hiba volt várni az ármaximalizálásokkal és bizonyos szűkös készletek zár alá vonásával valamint hagyni a háborús spekulációk és nyerészkedések kialakulását. Számon kérte a kormányon a termelési rendszer visszásságait is, - felemlegetve a hadi kötelezettségüket töltő férfi munkaerő pótlásának elmaradását - utalva a mezőgazdasági gépgyártás teljesítményének alacsony mennyiségére. Erre a megoldást gazdasági körzetek kialakításában és miniszteri biztosok kinevezésében látta, akik képesek lennének - megfelelő feltételek biztosítása mellett - a háborús mezőgazdaság megfelelő megszervezésére. Támogatta a hadifoglyok intenzívebb bevonását a magyar gazdaságba (Pl. Tisza szabályozása).^[25] Kifogásolta az elosztási rendszert (a gabonát teljesen kivonta volna a szabad kereskedelemből, és a termésből a megállapított felesleget elvonta volna a gazdától közélelmezési célokra) és a városi lakosság tömegélelmezésére a német mintát (hatósági konyhák bevezetése) szorgalmazta, mellyel költséghatékonyabb módon lenne megvalósítható az ellátás, a női munkaerő kímélése és nagyobb produktivitása mellett.^[26]

Az 1922/23-as költségvetési törvény^{[m 4]} tárgyalásakor foglalkozott a közellátással, az állami tisztviselők helyzetének javításával és a földreform végrehajtásával és annak problematikus részeivel. A közélelmezés kapcsán felvetette egy olyan rendszer bevezetésének lehetőségét (ármaximalizálás helyett), melyben a legszegényebb rétegek alapvető fogyasztási cikkekhez való hozzájutását megkönnyíteni, oly módon, hogy számukra ezen cikkeket a piaci ár alatt tenné elérhetővé, és a két ár közötti különbözetet egy, az egész társadalomra (különös tekintettel a nagytőkés és ipari vállalatokra) kivetendő progresszív adóval (pénz, termény, közélelmezési járulék) gondolta rendezni. Mivel a közellátás állami költségvetésből volt finanszírozva, az így felszabaduló összeget az állami tisztviselők életkörülményeimek javítására kívánta felhasználni. Az állami bürokrácia csökkentését is fontos feladatnak tartotta, oly módon, hogy a szükséges létszám feletti tisztviselők magánvállalatoknál kerüljenek alkalmazásra.

A Nagyatádi-féle földreform kapcsán felvetette, hogy azon rétegek, akik eddig a földszerzéstől elestek, rossz anyagi helyzetük miatt,^{[m 5]} egy a nagybirtokokra kivetendő birtokpolitikai adó bevezetésével mégis területekhez juthattak volna. Az adót progresszívan vetették volna ki az 500 katasztrális holdnál nagyobb birtokokra, mely adó 500 holdanként emelkedne. Ezzel megteremthetővé vált volna a kedvezményes ár (mellyel a kedvezményezni kívánt rétegek megvásárolhatnák a földet) és a piaci ár közötti kompenzációt biztosító forrás. Így a vásárlás pillanatában pénzéhez jutott volna a kisajátított föld tulajdonosa, aki a pénzt birtoka fejlesztésére fordíthatta volna, ezzel növelve a termelékenységet.^[27]

Az 1923/24 évi költségvetési vitájában szónoki megszólalásával vett részt. Újra felemelte szavát az elesettek mellett, és a magas jövedelmek megadóztatását szorgalmazta (tőzsdei nyereség és forgalom megadóztatása, vigalmi adó (színház, mulatók, étel-ital), kártyaadó (kártyajátékok után) bevezetése illetve emelése, valamint luxusingatlanokra és luxus járművekre kivetendő adó -közjótékonysági adó). Az így befolyó összegeket diákotthonok, diákmenzák, szegényházakat, napközi otthonok létesítésére kívánta volna fordítani.^[28] A különadókkal kapcsolatban határozati javaslatot nyújtott be, amelyben kérte a Nemzetgyűlést a kormány utasítására, hogy egy vonatkozó törvényjavaslat kidolgozására kerüljön. Az 1923. július 31-i ülésen a határozati javaslat elbukott, Kállay Tibor a szavazás előtt felhívta a figyelmet, hogy már léteznek olyan adók, melyek a nyomor enyhítésére hivatottak.^[29]

Hagyatéka

Elsőszülött fia halála után a tibolddaróci temetőben pompás mauzóleumot emeltetett fia emlékére, mely később a család temetkezési helyéül is szolgált. A fehér mészkőből és márványból emelt mauzóleum 1923-24-ben készült el, mór stílusban. A sírbolt közepén található Róna József alkotása, ami az elhunyt kisgyermeket ábrázolja egy óvó angyal karjai között.^[30] Később itt helyezték el az építtető testvérének hamvait is. Valamint itt nyugszik Jovanovits Stefánia édesanyja, Dungyerszky Olga (‡1943).^[31]

Szintén Bottlik István nevéhez fűződik a miskolci Erzsébet Kórház gyermekosztályának felépítése. Az építkezési munkálatoknak 1925 tavaszán láttak neki és 1926 áprilisában került átadásra^[32] a Stimm és Block tervező cég által kivitelezett, magas földszintes, kétemeletes, tetőtér-beépítéses "beteg gyermekek gyógyulására szolgáló hajlékot", mely 72 ágyával 1957-ig működött azon a helyen. Az épületben két emléktábla is megemlékezett az alapítókról, "apatikéri Bottlik Istvánról és fennkölt gondolkodású hitveséről". Ez az emléktábla ma (2016) a Semmelweis kórházban, a Térségi Diagnosztikai Szűrőcentrumban található, melyben egykor a gyermekosztály is működött.^[33]^{[m 6]} Egykor ezzel szemben volt elhelyezve egy másik tábla, melyen a szülők elveszett gyermekük felett érzett fájdalmát egy kisgyermekfej jelképezte.^[34]^[35]

Források

Megjegyzések

↑ 1907. évi XLV. törvénycikk, a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról"
↑ ...az elszegődött cselédeket arra ösztönzi, csábitja, hogy elvállalt kötelességeik teljesitésének megtagadásával a gazdát engedmények megadására kényszeritsék. Az a cseléd pedig, a ki összebeszélés folytán ilyen okból szerződésének teljesitését megtagadja, kihágását követ el..."
↑ 1912. évi XXXI. törvénycikk, a honvédségről"
↑ 1922. évi XVII. törvénycikk az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról Archiválva 2016. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben"
↑ Bottlik elvetette a felvetést, hogy a birtok árát, vagy földbérleti díját az új tulajdonosok a termelés értékesítésből utólag fizessék meg. A Nemzetgyűlés 21. ülésén felszólaló Kiss Menyhért saját kerületéből származó példával bizonyította, hogy ez is járható út Lásd"
↑ Az épületet 2 milliárd forintból újították fel, átadására 2007 júliusában került sor, melyen az akkori miniszterelnök és egészségügyi miniszter is részt vett

Jegyzetek

[23] 1907. évi XLV. törvénycikk, a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról"

[24] ...az elszegődött cselédeket arra ösztönzi, csábitja, hogy elvállalt kötelességeik teljesitésének megtagadásával a gazdát engedmények megadására kényszeritsék. Az a cseléd pedig, a ki összebeszélés folytán ilyen okból szerződésének teljesitését megtagadja, kihágását követ el..."

[26] 1912. évi XXXI. törvénycikk, a honvédségről"

[30] 1922. évi XVII. törvénycikk az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról Archiválva 2016. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben"

[31] Bottlik elvetette a felvetést, hogy a birtok árát, vagy földbérleti díját az új tulajdonosok a termelés értékesítésből utólag fizessék meg. A Nemzetgyűlés 21. ülésén felszólaló Kiss Menyhért saját kerületéből származó példával bizonyította, hogy ez is járható út Lásd"

[39] Az épületet 2 milliárd forintból újították fel, átadására 2007 júliusában került sor, melyen az akkori miniszterelnök és egészségügyi miniszter is részt vett

[ReferenceB-1] Tibolddaróc története (Botos Péter,1982/ Karuczka Attila,2014), 91. oldal

[2] Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam),1931-05-28 / 118. szám

[3] Eger - napilap, 1931/1 1931-06-31 / 121. szám

[4] Napi Hírek, 1928. szeptember/2 (1928-09-28 [0187)

[5] Napi Hírek, 1928. november/1 (1928-11-03 [0190</)]

[6] Napi Hírek, 1926. május/2 (1926-05-26 [0131])

[7] Evangélikus főgymnasium, Igló, 1896

[8] Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet-1917. junius 21–julius 23, 737. ülés

[9] Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1, 742. ülés

[10] Nyulásziné Straub Éva: Címereslevelek jegyzéke : Második, javított, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 7. Budapest, 2000), 122. oldal

[11] Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet, Az országgyűlés képviselőházának 391, ülése 1930 május 14, 31. oldal

[12] Felsőházi napló, 1927. V. kötet, Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1930. évi május hó 14., 149. oldal

[13] Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

[14] Gyászjelentéseik a 615-616-os képeken

[15] A Dungyerszky-bérház

[16] PIM

[17] Gyászjelentése

[18] PIM

[19] PIM

[20] Nekrológja, The Globe and Mail, Toronto, ON 2000-11-03. [2016. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 25.)

[21] Közös sírhelyük a temetőben

[22] Farkas Gábor: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987), 224. oldal

[25] Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet, 159. országos ülés, 1907 május 24., 238-239. oldal

[27] Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet, 240. országos ülés, 1911 szeptember 7, 96-98. oldal

[28] Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet, 621. országos ülés, 1916 február 4., 46-50. oldal

[29] Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet, 700. országos ülés, 1917 február 20., 249-257. oldal

[32] Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet, A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. évi július hó 11., 454-460

[33] Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet, a nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július 19, 311-316. oldal

[34] Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet, A nemzetgyűlés 164. ülése 1923. évi július hó 31, 251. oldal

[35] Bottlik család síremléke

[36] Gyászjelentése

[37] Napi Hírek, 1926. április/1926-04-06 [0128]

[38] Minap, IV. évfolyam 29. szám, 2007. július 21.

[40] Dobrossy István: Miskolc története 5/2. 1918-tól 1949-ig. Miskolc 2007., 160-161. oldal

[41] Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. Miskolc, 1996., 244. oldal

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[m 1]

[m 2]

[23]

[m 3]

[24]

[25]

[26]

[m 4]

[m 5]

[27]

[28]

[29]

[30]

[31]

[32]

[33]

[m 6]

[34]

[35]

Bottlik István

Született	1879. május 10. Tibolddaróc
Elhunyt	1952 (72-73 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1906–1914) magyarországi parlamenti képviselő (1922–1930) a magyar felsőház tagja (1930–1944)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bottlik István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség