Bonnaz Sándor
| Bonnaz Sándor | |||||
 | |||||
| Született | 1812. augusztus 11.[1] Challex[1] | ||||
| Elhunyt | 1889. augusztus 9. (76 évesen)[1] Temesvár[1] | ||||
| Állampolgársága | |||||
| Foglalkozása |
| ||||
| Tisztsége | csanádi püspök (1860. június 7. – ) | ||||
| Iskolái | Pázmáneum | ||||
| csanádi püspök | |||||
| Vallása | római katolikus egyház | ||||
| Pappá szentelés | 1837. augusztus 17. | ||||
| Püspökké szentelés | 1860. november 4. | ||||
| Szentelők |
| ||||
| Hivatali idő | 1860–1889 | ||||
| Elődje | Csajághy Sándor | ||||
| Utódja | Dessewffy Sándor | ||||
| Társszentelt püspökök | |||||
| |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bonnaz Sándor témájú médiaállományokat. | |||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Bonnaz Sándor (Challex, 1812. augusztus 11. – Temesvár, 1889. augusztus 9.) katolikus pap, csanádi püspök.[2]
Pályafutása
[szerkesztés]Édesapja, Bonnaz János Antal, I. Napóleon francia császár seregében hadnagyként szolgált, édesanyja Hugueniot Franciska volt. Bonnaz János 1813-ban elesett a lipcsei csatában, ezt követően az édesanya 7 éves fiával Magyarországra költözött, ahol sógora, Bonnaz Antal Nagy-Őszön (Torontál vm.) plébános volt. Sándor, miután líceumi tanulmányait Szegeden elvégezte, a papi pályára lépett. 1834-től Bécsben, a Pázmáneumban töltötte előkészítő éveit, majd 1837-ben Lonovics József pappá szentelte.[2]
Kápláni és teológiai tanári rövid működése után 1844-ben nagy-őszi lelkésszé, 1850-ben pedig a „temesi bánság és szerb vajdaság” összes magyar és német népiskoláinak ideiglenes felügyelőjévé tették.[2] 1859-től apát.
Püspöki pályafutása
[szerkesztés]1860. június 10-én a Csajághy Sándor halálával megüresedett csanádi püspökségre nevezték ki, pápai megerősítést szeptember 28-án kapott.[2] November 4-én szentelte püspökké Kunszt József kalocsai érsek, Peitler Antal József váci püspök és Nehiba János tinnini püspök segédletével.
1870-ben részt vett az első vatikáni zsinaton. Püspökként komolyan dolgozott, gazdaként ritka szakértelemmel mintagazdasággá tette a püspöki birtokot,[2] kegyes cselekedeteivel pedig általános tiszteletet szerzett magának. 100 000 forinttal két kanonoki széket alapított, illetve a rosszul javadalmazott lelkészek részére, és a papi nyugdíjalapra ugyancsak 100 000 forintot adott. Számtalan templomot és iskolát emelt, 19 plébániát alapított. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreket behívta egyházmegyéjébe,[2] százezer forintokat költött a letelepítésükre (egykori temesvári kolostorukhoz tartozik az 1894-ben épült Notre Dame-zárdatemplom[3]), a közjóra közel 2 millió forintot áldozott.
Betegsége miatt 1874-ben Németh József kanonokot püspökké szenteltette, és helyettesének nevezte ki.[2] Haláláig – még 16 éven át – közösen kormányozták az egyházmegyét.
Díjak
[szerkesztés]1871-ben a Vaskorona-rend I. osztályát kapta.
Emléke
[szerkesztés]Temesváron róla kapta nevét a Béga-csatorna és a Hunyadi út (ma 1989. december 16. sugárút) között húzódó Bonnaz utca, mai nevén Ion Dragalina tábornok sugárút.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
- ↑ a b c d e f g Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
- ↑ Szebeni Lajos: A hét plébániája: Temesvár-Józsefváros (magyar nyelven). Mária Rádió Erdély, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Bonnaz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. június 3.
További információk
[szerkesztés]- Bishop Sándor Bonnaz, Catholic-Hierarchy (angol)
| Előde: Csajághy Sándor |
Csanádi püspök
1860–1889 |
Utóda: Dessewffy Sándor |
