Bonin-szigeteki meggyvágó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bonin-szigeteki meggyvágó pár
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 1830'-as évek       
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Chaunoproctus ferreorostris (Vigors, 1829) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Coccothraustes ferreorostris Vigors, 1829 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bonin-szigeteki meggyvágó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bonin-szigeteki meggyvágó témájú kategóriát. |
A bonin-szigeteki meggyvágó (Chaunoproctus ferreirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a pintyfélék (Fringillidae) családjába és a Chaunoproctus nembe tartozó egyetlen, mára kihalt faj.
Koábban sokáig a Chaunoproctus nembe tartozó egyetlen fajként tartották számon, melynek nem voltak ismertek a rokonsági viszonyai a pintyfélék családján belül. Az egész családot érintő molekuláris biológiai vizsgálatok során mintákat vettek több múzeumi preparált példányból és ezek a vizsgálatok bebizonyították, hogy a Carpodacus nembe tartozó pirókok a legközelebbi rokonai. Ez a faj egy alapi (bazális) tagja a pirókoknak és a ma élő Carpodacus fajok közül egyik sem nagyon közeli rokona. A faj fejlődési vonala 12,5 millió éve ágazott el a többi pirók vonalától.[1]
Ma egyes rendszerek továbbra is a monotipikus Chaunoproctus nembe sorolják, más rendszerezők szerint távoli rokonsága ellenére a faj a Carpodacus nembe sorolandó.
Előfordulása
[szerkesztés]A madár kizárólag a Japántól délre található Ogaszavara-szigetek egyik apró szigetén élt.
Megjelenése
[szerkesztés]Nagyjából 20 centiméter hosszú madár volt. A hímek feje és torka narancsvörös színű, testük olajbarna, hasuk fehér volt. Csőrük és lábuk feketés színű volt.
Életmód
[szerkesztés]Elsősorban talajlakó faj volt. A talajon vagy az alacsonyabb bokrokon gyűjtötte be magvakból álló táplálékát. Ritkán magasan, fák tetején is látták, de feltehetően gyatrán tudott csak repülni.
Felfedezése és kihalása
[szerkesztés]A német természettudós, Friedrich von Kittlitz számos csendes-óceáni szigetet felkeresett. Sok olyan szigeti endemikus faj is bekerült gyűjteményébe, mely később azután kipusztult. Emiatt meglehetősen gyakran említik nevét a kipusztult madarakéval együtt, így a bonini meggyvágóéval (Chaunoproctus ferreirostris) is. Ő volt az egyetlen természettudós, aki ezt a meggyvágót még a természetben is láthatta.
Von Kittlitz 1828-ban ellátogatott a Peel-szigetre. Ez a sziget a Japántól délre található Ogaszavara-szigetekhez tartozik. Ezek korábban Bonin-szigetek néven voltak ismertek. A bonini meggyvágó legelső példányait a Blossom hadihajó brit tengerészei gyűjtötték, mindössze egy évvel von Kittlitz Peel-szigetén tett látogatása előtt. Von Kittlitz azonban még ezután is jó néhány példányt be tudott gyűjteni.
Von Kittlitz a szigetről közölt leírásában már megemlíti a félvadon élő házi sertések jelenlétét, sőt 1830-ban már állandó települése is volt a szigetnek, így ezzel újabb háziállatok érkeztek a disznók mellé. Kecskék, juhok, kutyák és macskák is lakóivá váltak a szigeteknek.
Valószínűleg ez vezetett a bonini meggyvágó kihalásához. A bonini földirigóhoz (Zoothera terrestris) hasonlóan, ez is talajlakó madár volt, így populációja rendkívül súlyos károkat szenvedett a betelepített emlősök kártétele következtében. William Simpson, amerikai természettudós 1854-ben látogatta meg a Peel-szigetet, de a bonini meggyvágóknak már a nyomára sem bukkant.
További információk
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
- Greenway, James (1967): Extinct and Vanishing Birds of the World, Dover Publications Inc. New York, ISBN 0-486-21869-4
- Errol Fuller (2000). "Extinct Birds", ISBN 0-8160-1833-2
- Flannery, Tim & Schouten, Peter (2001). A Gap in Nature: Discovering the World's Extinct Animals, Atlantic Monthly Press, New York. ISBN 0871137976.
- David Day (1981). "The Doomsday Book of Animals" , Ebury Press, London, ISBN 0670279870
- Vigors, Nicholas Aylward (1828): [Description of Chaunoproctus ferreorostris]. Zool. J. 4: 354.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tietze, Dieter Thomas (2013. augusztus 29.). „Complete phylogeny and historical biogeography of true rosefinches (Aves:Carpodacus)”. Zoological Journal of the Linnean Society 169 (1), 215–234. o. DOI:10.1111/zoj.12057. ISSN 0024-4082.
