Bom Jesus (Rio Grande do Sul)
| Bom Jesus | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Nordeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Vacaria | ||
| Alapítás éve | 1914 | ||
| Polgármester | Lucila Maggi Morais Cunha | ||
| Körzethívószám | 54 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 11 202 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 1046 m | ||
| Terület | 2625,681 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 28° 40′ 04″, ny. h. 50° 25′ 01″28.667778°S 50.416944°WKoordináták: d. sz. 28° 40′ 04″, ny. h. 50° 25′ 01″28.667778°S 50.416944°W | |||
 | |||
| Bom Jesus weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bom Jesus témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bom Jesus egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul állam északi határán, a Gaúcho-hegység (Serra Gaúcha) Campos de Cima da Serra vidékén. 2021-ben becsült népessége 11 270 fő volt.[2]
Története
[szerkesztés]A térség őslakói kaingangok voltak, jelenlétük nyomai máig láthatóak a barlangokban. A 18. század elején spanyol jezsuita misszionárusok szarvasmarha tenyésztésére használták a területet, hogy ellássák az ún. Sete Povos das Missões redukcióit. 1730-ban São Pauloi portugál bandeirantek és hajcsárok utat nyitottak a vidéken, 1732-ben pedig Cristóvão Pereira ezredes megerősítette a portugál fennhatóságot, és kiűzte a spanyolokat és az indiánokat. Röviddel ezután megnyitották a Viamão felé vezető utat, amelyen keresztül a 18. századi spanyol–portugál összecsapásokban zsákmányolt marhákat és lovakat szállították São Pauloba. A csapatok kiszolgálására, a csordák ellátására létesítmények jöttek létre az út mentén, és így kezdődött meg Bom Jesus területének tényleges benépesítése. A lakosoknak az 1750-es évektől a kormány engedélyezte a földterületek birtokba vételét, a 18. század végére már számos farm létesült, és a Santa Vitória hágóban nyílt meg az állam fő vámja, ahol az észak felé tartó csapatokat megadóztatták. Az 1820-as évekre a hajcsárkodás lehanyatlott, a vám megszűnt, a telepesek pedig pásztorkodásra és önfenntartó gazdákodásra tértek át. A Farroupilha-felkelés alatt több csapatmozgás is volt a területen; 1839. december 14-én a lázadók a régi vámhivatal romjai mellett megsemmisítő vereséget mértek egy császári csapatra.[3][4]
A terület Santo Antônio da Patrulha fennhatósága alá tartozott, majd az abból kiváló Vacaria község kerülete lett Costa néven. Mivel igen messze volt Vacaria székhelyétől, a telepesek engedélyt kaptak egy saját templom építésére, és 1879-ben felépítették a Senhor Bom Jesus do Bom Fim katolikus kápolnát; a „bom fim” jelentése jó végződés, és Manoel Silveira de Azevedo birtokos javasolta a nevet annak örömére, hogy épen hazatért a paraguayi háborúból. Ugyanez a Manoel Silveira volt a felelős az új település területének kijelöléséért. 1913-ban függetlenedett Vacariától és 1914-ben önálló községgé alakult Bom Jesus néven. 1918-ban egyházközségét is leválasztották Vacariától és saját plébániája jött létre. A lakosok fő foglalkozása az állattenyésztés volt. Az 1923-as felkelés során (mikor a kormányzóválasztás után az Assis Brasilt támogató szövetség tagjai fellázadtak Borges de Medeiros kormányzó ellen) a várost kifosztották, több gazdaságot elpusztítottak. 1940-ben székhelyét nagyvárossá (cidade) nyilvánították.[3][5]
1944-ben átnevezték Aparados da Serra névre, mivel Piauí államban már létezett egy Bom Jesus község, de 1948-ban visszakapta eredeti nevét.[3][5]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye Bom Jesus, további kerületei Capão do Tigre, Capela São Francisco, Casa Branca, Itaimbezinho, Santo Inácio.[5] A Gaúcho-hegység fennsíkján, az Aparados da Serra Nemzeti Park közelében fekszik; a községközpont tengerszint fölötti magassága meghaladja az 1000 métert, éghajlata a brazil viszonyokhoz képest hideg és száraz.[3] Agrárközség, gazdaságának nagy részét a növénytermesztés (alma, szója, kukorica) és állattenyésztés (szarvasmarha) teszi ki.[6] A „hajcsárok nemzeti fővárosaként” (Capital Nacional do Tropeirismo) is ismerik, és ma is szerveznek az egykori szarvasmarha-hajcsár hagyományokhoz kapcsolódó ünnepélyeket.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Bom Jesus. IBGE. (Hozzáférés: 2022. december 9.)
- ↑ a b c d Ferreira, Jurandyr. Enciclopedía dos municípios brasileiros, 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia, 63–67. o. (1959)
- ↑ a b História Municipal. bomjesus.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ a b c História. IBGE. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Perfil das Cidades Gaúchas: Bom Jesus. Sebrae/RS, 2019. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
További információk
[szerkesztés]- Oliveira, Sebastião Fonseca de. Aurorescer das sesmarias serranas – história e genealogia. Porto Alegre: EST (1996)
- Santos, Lucila Maria Sgarbi. Bom Jesus na rota do tropeirismo no Cone Sul. Porto Alegre: EST (2000)
- Santos, Lucila Maria Sgarbi. Raízes de Bom Jesus e São José dos Ausentes. Porto Alegre: Corag (2016)
