Ugrás a tartalomhoz

Bodnár János Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodnár János Antal
Született1904. január 11.
Mezőzombor
Elhunyt1996. január 27. (92 évesen)
Szerencs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949)
IskoláiÁllami Tanítóképző Intézet (–1925)
SablonWikidataSegítség

Bodnár János Antal (Mezőzombor, 1904. január 11.Szerencs, 1996. január 27.) tanító, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora és közszereplővé válása

[szerkesztés]

Bodnár János és Jaczenkó Mária módos gazdálkodók gyermeke. Tizenketten voltak testvérek. római katolikus vallásban nevelkedett. Már elemi iskolai tanulmányai mellett gazdálkodott családja földjén. Később, 1925-ben a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szerzett oklevelet. Első szolgálati helyén, a Nógrád vármegyei Ordaspusztán két évig, aztán 1927-től 1947-ig a Zemplén vármegyei Bekecs községben tanított és élt. Tanítói hivatása mellett aktívan szervezte a falu közéletét. Vezette a helyi Hangya Szövetkezet könyvelését, oktatott tűzoltókat és leventéket, méhészkedéssel és házinyúl-tenyésztéssel is foglalkozott. Részt vett a zempléni Magyar Parasztszövetség megszervezésében. A második világháború alatt zsidó munkaszolgálatosakat bújtatott.

Politikai pályája

[szerkesztés]

1945 januárjában belépett a Független Kisgazdapártba. A párt megyei szervezőjeként számos helyi pártalakulatot hozott létre. Az 1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választásokon országgyűlési képviselővé választották. A kisgazdapárt azonban a szovjetizálódó Magyarországon 1947-ben már megváltozott politikai irányvonalat képviselt, így átlépett a Demokrata Néppártba. Megyéjében most a DNP megszervezéséhez fogott, és az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választáson a párt megyei listáján mandátumot szerzett. 1947 októberétől a párt parlamenti frakciójának alelnökeként végezte munkáját. 1949 februárjában, Barankovics István, a párt elnöke emigrálása és a DNP munkájának felfüggesztése után pártonkívüliként megőrizte képviselői tisztségét.

A kommunista diktatúra idején

[szerkesztés]

Mandátumának lejárta után bár azonnal visszavonult a politikától, mégis fegyelmi eljárást indítottak ellene, és eltávolították tanítói állásából. 1957-ig a mezőzombori egyházközség kántoraként dolgozott, mellékállásokban pedig egyéb fizikai munkákat is vállalt. 1957 tavaszán rehabilitálták, ekkor újra tanítói tisztséget kapott az abaújkéri gyógypedagógiai intézetben. 1967-es nyugdíjazását követően újra mellékállásokat vállalt, hogy szerény jövedelmét kiegészítse. Az 1960-as évektől kezdve pedig újra bekapcsolódott a helyi közéletbe, egyéb tisztségek mellett községi tanácstag lett. Tizenkét község részvételével megszervezte az Abaúj és Környéke Nyúltenyésztő Szakcsoportot.

A rendszerváltás után

[szerkesztés]

Még megérte a rendszerváltást. Az újjászerveződő Demokrata Néppárt, azaz Kereszténydemokrata Néppárt mint a párt volt országgyűlési képviselőjét az országos pártvezetés tiszteletbeli tagjává választotta,[1] valamint megkapta a Barankovics-emlékérmet. 1996 januárjában hunyt el.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a KDNP III. rész. Barankovics István Alapítvány. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 11.)