Bodófalva
Bodófalva (szlovákul Bodovice) Turócbalázsfalva településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Stubnyafürdői járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Turócszentmártontól 22 km-re délre található. Turócbalázsfalva déli részét képezi.
Története
[szerkesztés]1266-ban „Sernouicha” alakban még birtokként említik először. Nevét Bodó nevű birtokosáról kapta, aki 1299-ben vásárolta meg a területet. 1350-ben „Sarnouicha”, „Zarnocha”, „Sarouicha”, „Zarowycha”, 1361-ben „Sernouchameleki”, 1372-ben „Sarnoucha” néven szerepel az írott forrásokban. A 15. században helyi nemesek birtoka. 1420-ban említik először „Bodofalua” néven. 1504-ben „Bodovicz”, 1534-ben „Bodowicze” néven bukkan fel. 1715-ben 10 háztartása volt. 1785-ben 17 házában 111 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BODÓFALVA. Régi tót falu Túrótz Vármegyében, birtokosa Bodó Uraság, tótúl Bodovitze, hajdan Othmárnak is neveztetett, mivel IV. BÉLA 1258ban Othmár Pálnak ajándékozta, fekszik Mosócztól mintegy fél mértföldnyire. Határja középszerű.”[1]
1828-ban 16 háza és 87 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bodófalva, (Bodovicze), kis tót falu, Thurócz vármegyében, a Csernakov patakja mellett: 35 kath. 55 evangelikus lak. F. u. többen. Ut. p. Rudnó.”[2]
1910-ben 74, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott.
1952-ben csatolták Turócbalázsfalvához.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
[szerkesztés]- Régi magyar családnevek szótára, XIV-XVII. század, Kázmér Miklós. Budapest, 1993, Magyar Nyelvtudományi Társaság. [1]
- Fehértói Katalin: Névtani értesítő 6.sz. OSZK HA_1.557 (6 sz.) /1979-től indul évente/
- Csánki Dezső–Fekete Nagy Antal (1913): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában