Boczor József
| Boczor József (Wolf Ferenc) | |
 | |
| Született | Wolf Ferenc 1905. augusztus 3. Batiz[1] |
| Elhunyt | 1944. február 21. (38 évesen) Suresnes |
| Álneve | Boczor József |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Médaille de la Résistance |
| Halál oka | lőtt seb |
| Sírhelye | Ivry-sur-Seine |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boczor József (született: Wolf Ferenc, németül: Joseph Boczov Batiz, 1906. január 31.[2] – Suresnes (Mont-Valérien-erőd) 1944. február 21.) romániai magyar vegyészmérnök, kommunista aktivista, a második világháborúban a francia ellenállás mártírja.
Élete
[szerkesztés]
Batizban, Szatmár vármegyében született 1906-ban Wolf Ferenc (vagy Wolff Ferenc) néven. Édesapja kistisztviselőként dolgozott a helybeli fakitermelések egyikében, iskoláit a környéken végezte: Felsőbányán az elemit, majd Nagybányán és Besztercén a gimnáziumot. A prágai Károly Egyetemen kezdte meg vegyészmérnöki tanulmányait 1923-ban,[3] s ekkoriban lépett be a Csehszlovákia Kommunista Pártjába. 1927-ben[4] már Temesváron szervezte a kommunista fiatalokat. Hogy szerzett-e vegyészmérnöki diplomát, nem tudni, mindenesetre a szakmájában soha nem dolgozott, "főállású" pártszervezőként tevékenykedett tovább. A temesvári ifjúkommunisták szervezését követően Felsőbányán szervezte meg az első kommunista sejtet, emellett az Egységes Országos Szakszervezet tevékenységében is részt vállalt. A hatóságok üldözték tevékenységéért, mint katonaszökevényt el is ítélték, és másfél évet töltött a kolozsvári börtönben. Szabadulását követően illegalitásban élt Kolozsváron. A spanyol polgárháború 1936-os kirobbanásakor az elsők között jelentkezett a Nemzetközi Brigádokba, azon belül a román egység pártszervezői tisztségét töltötte be.[2] Mozgalmi álnevét ebben az időben vette fel: a Boczor nevet egy régi, felsőbányai bányászcsalád viselte, Boczor József pedig egy osztálytársának neve volt. Spanyolországba 1937-ben érkezett, részt vett az aragóniai offenzívában – ahol kitűnt a bátorságával -, és ezen belül az ebrói csatában is, majd 1939-ben a katalóniai offenzíva során lépte át a spanyol-francia határt. A francia hatóságok iternálótáborba zárták számos köztársasági katonával együtt, ahol tovább folytatta kommunista szervező és agitátortevékenységét. 1941-ben a hatóságok Afrikába akarták áttelepíteni a tábort, mire Boczor néhány társával együtt megszökött. Ezt követően belépett a Francia Kommunista Pártba, és úgynevezett franktirőrként csatlakozott a francia ellenálláshoz.[3] (A franktirőrök a megszálló sereg ellen fegyverrel harcoló nem francia állampolgárságú ellenállók – kb.: szabadlövészek, a franc-tireurs-ból.)
.jpg)
A külföldön – így francia nyelvterületen is – elterjedt Joseph Boczov név egyes források szerint egy közönséges névelírás következtében alakult ki még a francia ellenálláson belül,[5] míg más forrás szerint a Gestapo tudatosan ferdítette el a nevét az oroszos hangzású Boczovra, hogy a közvélemény oroszoktól való félelmét a maga oldalára állítva próbálja elérni Boczor mihamarabbi kézrekerítését.[3] Boczor 1941-től vett részt a megszálló németek elleni szabotázscselekmények szervezésében és végrehajtásában. 1942-ben ellentmondásba került az ellenállás szervezetének átstrukturálását tervező vezetőkkel, emiatt végül nem kapott vezető szerepet az újonnan létrejött egységben (FTP-MOI Francs-tireurs et partisans – Main-d'œuvre immigrée – a francia ellenállás külföldi tagjainak szervezeti egysége). Ugyanakkor nagy szerepe vont abban, hogy a vonatkisiklatásokkal foglalkozó ellenállók önálló egységbe szerveződhettek, sőt irányítójuk is lett. Figyelemre méltó technikus volt, hasznát vette a vegyészmérnöki tanulmányainak is, és végül az SS illetve a Wehrmacht katonáit szállító vonatok elleni szabotázscselekmények specialistája lett. Párizsban lakott, több alkalommal költözött, az ellenállás fedett lakásait igénybevéve. Többször elkerülte a letartóztatást, ám végül 1943. november 17-én elfogták.[5]
A kihallgatásai során többször megverték, de nem adta fel társait – igaz, a nála lefoglalt bizonyítékok, köztük hamis iratok alapján így is többeket elfogtak. 1944 február 18-án 23 vádlott-társával – köztük két magyarral: Elek Tamással és Békés Glasz Imrével – együtt halálra ítélték, és egy kivételével valamennyiüket kivégezték február 21-én.
Neve szerepel a "23-ak" emléktábláján Párizsban és a Drôme megyei Valence-ben (I. Bogzor formában), valamint Marseille-ben is. Alakja felbukkan Robert Guédiguian A bűn serege (L'Armée du crime) című, 20098-ben készült filmjében, ahol Ivan Franek játszotta Boczor szerepét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2021. augusztus 24., PIM83973
- ↑ a b Botos József: "Testvér a harc jogán": Nyolcvan éve született Boczor József. Népszabadság, XLIV. évf. 26. sz. (1986. január 31.) 6. o.
- ↑ a b c Kohn Hillel: A "Manuhian-Boczor-csoport" hősei. Korunk, XXIII. évf. 4. sz. (1964) 500–502. o.
- ↑ Vida Sándor: Boczor József. Pártélet, XXVI. évf. 1. sz. (1981) 85–86. o.
- ↑ a b Daniel Grason – Alexis Spire: BOCZOR Joseph, dit Pierre écrit parfois BOSCOV [WOLF Fransisc ou Ferenz, dit]. Le Maitron (franciául) (2017. május 25.) (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)