Boér Antal (politikus)

Boér Antal
Született	1802. január 4. Marosvásárhely
Elhunyt	1892. november 6. (90 évesen) Magyarújfalu
Párt	Ellenzéki Párt (1848–1849) Balközép Párt (1872–1875) Szabadelvű Párt (1875–1892)
Választókerület	Fogaras (1848–1849) Gyergyószentmiklós (1872–1875) Fogaras (1875–1892)
Foglalkozás	ügyvéd, politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Boér Antal témájú médiaállományokat.

Nagy- és Kisberivói Boér Antal (románul: Anton Boer), (Marosvásárhely, 1802. január 4. – Magyarújfalu, 1892. november 6.) erdélyi politikus, magyar országgyűlési képviselő.

Életrajza

A kolozsvári katolikus líceumban végezte tanulmányait, majd a közigazgatásban helyezkedett el. 1821-ben már a marosvásárhelyi királyi táblán volt cenzor, majd 1822-től 1830-ig a kolozsvári guberniumnál, majd 1834-ig a nagyszebeni komisszáriusi hivatalnál szolgált. Ügyvédi vizsgái letétele után a családi birtokon, Mikefalván telepedett le.

Fogaras vármegye követeként részt vett azon az 1834–1835-ös erdélyi országgyűlésen, ami - mivel iránya erősen a regnáló Habsburg hatalom ellen fordult – csakhamar heves indulatok és viták tüzébe került. Az esetleges lázongás, felkelés elkerülése érdekében Habsburg–Estei Ferdinánd Károly József főherceg 1835-ben karhatalommal feloszlatta, másnap pedig magához ragadta Erdély gubernátori címét, valamint felfüggesztette Erdély alkotmányát. A főherceg feladata volt a „vaskezű kormányzás” érvényre juttatása, így Kossuthtal, Wesselényivel és sok más vezető ellenzéki politikussal egyetemben Boért is perbe fogták, ami miatt menekülni kényszerült. Csak 1836-ban tért haza és gogánfalvai birtokára vonult vissza.

A politikai légkör enyhülésével a főherceget 1837-ben leváltották, az ekkor összehívott erdélyi országgyűlésen így ismét részt vehetett, ahol ismét Fogaras küldötte volt. Itt jelentős szerepe volt abban, hogy Ferdinánd főherceg megbukott a gubernátori választáson. 1848-ban előbb az erdélyi, majd az unió kimondása után az 1848-as választásokat követően a pesti országgyűlésben volt Fogaras országgyűlési képviselője. A kormányt követte Debrecenbe is.

A szabadságharc leverése után előbb Baranyában, majd Pesten bujdosott. Haynau felhívására, miszerint minden önként jelentkező egykori képviselő szabad eltávozást nyer, feladta magát a hatóságoknál. A hasonlóképp cselekedő társaival együtt őt is kötél általi halálra ítélték, ám Haynau hallván a tevékenysége nyomán bekövetkezett kegyvesztettségét a bécsi udvarban, pozícióját menteni próbálva megkegyelmezett neki és a többieknek is, de leváltották.

Boért 1851-ben ismét letartóztatták és 18 évi várbörtönre ítélték. Bécsben, Josephstadtban ült, ahonnét 1857-ben szabadult.

Legközelebb csak 1872-ben kapcsolódott be a nagypolitikába, amikor is, mint Balközép Párti jelöltet, az 1872-es választásokon a gyergyószentmiklósi kerületben országgyűlési képviselőnek választották. Az 1875-ös választásokon már újra a fogarasi kerületben indult, amit 1878-ban, 1881-ben, 1884-ben és 1887-ben is elnyert. Az országgyűlésben a maga hetven évével már 1872-ben korelnök volt és az is maradt 1892-es visszavonulásáig. 90 éves volt ekkor.

Az 1892-es választásokon a Szabadelvű Párt Mikszáth Kálmánt indította a helyén. Még ebben az évben, november 9-én érte a halál a Kolozs vármegyei Magyarújfaluban.

Források

• Életrajza az 1884-1887-es országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1887-1892-es országgyűlés almanachjában
• Halálozások, Vasárnapi Ujság, 39. évf. 46. szám, 1892. november 13.