Ugrás a tartalomhoz

Blumenthal-díj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blumenthal-díj
NévadóFlorence Meyer Blumenthal
Alapítás éve1919
A Wikimédia Commons tartalmaz Blumenthal-díj témájú médiaállományokat.

A Blumenthal-díj (franciául: Prix Blumenthal) egy járadék vagy ösztöndíj, amelyet Florence Meyer Blumenthal (1875–1930) és az általa létrehozott alapítvány, a Franco-américaine Florence Blumenthal (Francia–amerikai Florence Blumenthal Alapítvány) révén ítéltek oda. fiatal francia művészeknek, hogy anyagilag segítsék őket, és eközben a művészetek révén közelebb hozzák egymáshoz az Amerikai Egyesült Államokat és Franciaországot.

Az irodalom, festészet, szobrászat, díszítőművészet, szerkezet, metszet és zene területén hét zsűri választotta ki a nyerteseket két évre adott évi hatezer francia frankos ösztödíjat kaptak, amely 1926-tól egészen Blumenthal 1930-as haláláig két évre tízezer frankra nőtt.

A zsűritagok között volt Henri Bergson filozófus; Roland Dorgelès regényíró ; Jean Giraudoux regényíró, esszéista, diplomata és drámaíró; Anna de Noailles írónő; Paul Valéry költő és esszéista; Paul Signac festőművész, a festő és grafikus Édouard Vuillard, Paul Landowski szobrász, Aristide Maillol festő és szobrász, Auguste Perret építész, Paul Dukas, Maurice Ravel és Guy Ropartz zeneszerzők.

Georges Migot zeneszerző az alapítvány alelnöke, majd elnöke (1931–1935), valamint a nyertesek levéltárosa volt.

1919-től kezdődően az alapítvány közel kétszáz támogatást ítélt oda, majd 1937. április 11-én a Prix Blumenthalt d'utilité publique-nak (közszolgálati) nyilvánították, ezzel külön adóbesorolást kapott. A díjakat 1954-ig adták át. Az alapítvány 1973-as feloszlatásakor Georges Huisman, az école des Beaux-Arts igazgatója, André Maurois író és Roland Dorgelès regényíró irányítása alatt állt.

2010. május 14. – június 5. között a haguenau-i Médiathèque a Florence Blumenthal-archívum kiállításának adott otthont.

Florence Meyer Blumenthal

[szerkesztés]
Florence Blumenthal

Florence Meyer Blumenthal 1898-ban feleségül ment George Blumenthal nemzetközi pénzemberhez, és 1919-ben megszervezte az eredetileg La Fondation américaine Blumenthal pour la pensée et l'art français (Amerikai Alapítvány a Francia Művészetért és Gondolatért) nevű alapítványt barátja, Paul Valéry, a költő és esszéíró javaslatára, amely végül a Fondation franco-américaine Florence Blumenthal nevet kapta.

Florence Blumethal öccse, ifj. Eugene Meyer később a The Washington Post elnöke és kiadója lett, akinek lánya Katharine Graham, a The Washington Post szerkesztője volt a Watergate-botrány idején. Nővérei révén rokonságban állt Levi Strauss-szal is.

1925-ben Blumenthal asszony Párizsba költözött férjével, majd nagy összegeket adományozott a párizsi Gyermekkórháznak, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumnak és a párizsi Sorbonne-nak. 1930-ban, ötvenöt évesen halt meg Párizsban, miután férjével együtt az előző évben elnyerte a Francia Becsületrendet.

A díj hatása

[szerkesztés]

Például Paule Marrot textilművésznő 1928-ban megkapta az ösztöndíjat, ami lehetővé tette számára, hogy megnyithassa műhelyét Batignolles-ban, a rue Truffaut-n, ahol a bútortextiliákról vált széles körben ismertté.[1] Marrot a második világháború után nagy népszerűségnek és kereskedelmi sikernek örvendett az Egyesült Államokban, nagy hatást gyakorolt a Renault-ra azáltal, hogy úttörő szerepet játszott a vállalat textil- és színrészlegében, és újradefiniálta a lakberendezési szöveteket Franciaországban. 1952-ben elnyerte a francia Becsületrend lovagja kitüntetést, és textíliái továbbra is licencvédelem alatt állnak különféle cégek, köztük a Nike, az Anthropologie és a kézitáskagyártó, Hayden-Harnett számára.

Díjazottak

[szerkesztés]

Részleges lista, a kitüntetés éve szerint:

Dátum nélkül:

  • André Chamson (1900–1983), levéltáros, regényíró
  • Claudius Linossier
  • Pierre Legrain

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. About Paule Marrot. Hayden Harnett, Haydenharnett.com

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Prix Blumenthal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]