Biedermann János
| Biedermann János | |
| Született | 1887. július 28. Zólyom |
| Elhunyt | 1967. október 27. (80 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1906–1911, orvostudomány) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
Biedermann János (Zólyom, 1887. július 28.[1] – Budapest, 1967. október 29.) belgyógyász, egyetemi docens.
Életpályája
[szerkesztés]Biedermann Adolf (1848–1910) járási orvos és Deutsch Fanny (1857–1920) fiaként született zsidó családban.[2] Középiskolai tanulmányait a Zólyomi Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskolában kezdte, majd a Besztercebányai Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett (1906). 1906 és 1911 között a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója volt. Oklevelének megszerzése után tanulmányútra ment, amit többek között Kölnben, illetve a berlini Moritz Klinikán töltött. Pályáját a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházának Belgyógyászati Osztályán kezdte gyakornokként Stiller Bertalan mellett. 1913–1914-ben segédorvossá lépett elő. Az első világháború idején a 60. gyalogezrednél szolgált beosztott népfölkelő segédorvosként, utóbb főorvosként.[3] 1918-tól Benedict Henrik mellé került alorvosnak. 1923. márciusban kinevezték a Pesti Izraelita Hitközség Kórházának rendelő főorvosává és megbízták a belgyógyászati rendelés vezetésével.[4] 1926 decemberében – Benedict professzor halála után – ideiglenesen átvette a Belgyógyászati Osztály irányítását, amit hamarosan Fodor Imrével megosztva vezetett.[5] 1928 júniusában kinevezték a már három részre osztott osztály új főorvosává Lévy Lajos és Fodor Imre mellé.[6][7] A vészkorszak idején a Bethlen téri szükségkórház igazgató-főorvosa volt. A második világháború után visszatért a Szabolcs Utcai Kórház Belgyógyászati Osztályára. 1956-ban megalakult az egykori Zsidókórházban az Orvostovábbképző Intézet, ahol nyugalomba vonulásáig dolgozott.
Fő kutatásai a szív és a keringés betegségeire, valamint a belgyógyászat egyes kérdéseire terjedtek ki.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Temetésén Stern László főkántor gyászéneke után Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója mondott búcsúbeszédet.[8]
Művei
[szerkesztés]- A Novasurol, mint diuretikum. (Gyógyászat, 1921, 6.)
- Adat az extrapyramidalis mozgászavarok klinikájához és kórbonctanához. (Gyógyászat, 1922, 42.)
- A heveny vérkeringési elégtelenség gyógykezeléséről. (Budapest, 1925)
- Új ébresztési eljárás narkolepsiában. (Orvosi Hetilap, 1959, 39.)
- Adatok a hypothalamus-sérülés után létrejövő syndromák kérdéséhez. Bársony Jenővel. (Orvosi Hetilap, 1960, 8.)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Születési bejegyzése a zólyomi izraelita hitközség születési akv. 61/1887. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 139/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ Budapesti Közlöny, 1915. szeptember 14. (49. évfolyam, 212. szám)
- ↑ Orvosi Hetilap, 1923. április 1. (67. évfolyam, 12. szám)
- ↑ „Dr. Biedermann főorvos átvette Benedict professzor osztályának vezetését”, Egyenlőség, 1926. december 25. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ „Dr. Biedermann János, dr. Fodor Imre és dr. Lévy Lajos a Zsidókórház belgyógyászati osztályának új főorvosai”, Pesti Hírlap, 1928. június 29., 8. oldal (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ „Megválasztották a zsidókórház belgyógyász-főorvosait”, Az Újság, 1928. június 29., 6. oldal (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ (1967. november 15.) „Két kiváló orvos halála – Dr. Biedermann János”. Uj Élet (Magyarország) 22 (22). (Hozzáférés: 2022. február 22.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1960. június 18. (53. szám)
Források
[szerkesztés]- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Prof. Dr. Préda István: „A” zsidókórház. Remény (remeny.org)
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
