Ugrás a tartalomhoz

Bertalan Tivadar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bertalan Tivadar
2015-ben (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele)
2015-ben (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele)
Született1930. október 2. (94 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestő, grafikus, író, látványtervező
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Bertalan Tivadar (Budapest, 1930. október 2. –) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, író és látványtervező. Táblaképek és mintegy 200 film látványtervezése alkotja főműveit. Életműdíjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2012).

Életútja

[szerkesztés]

Bertalan István és Tassi Apollónia házasságából született. Az Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakán végzett (1955). Felesége Torowszky Irén, gyermekük Bábosik Ervin.

Diplomájának kézhezvétele után mindjárt bekerült a hazai és a nemzetközi filmszakmába, s a Magyar Filmgyártó Vállalatnál ő volt a látványtervező (1955-1991). Nyomtatásban megjelenő regényeit, elbeszéléseit, novelláit sajátmaga illusztrálja, így válik teljességgel egyszemélyes szerzővé. Mások szépirodalmi munkáit is nagy beleéléssel illusztrálja, köztük Gustave Flaubert: Bovaryné (1964); Györffy László: Őrjárat az éjszakában : meseregény. (1995); vagy Paulus Lajos: Viszontlátásra, Árnika! című regénye (2005). Tanított rajzot Újpesten, s látványtervezést a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Képeit egyéni és csoportos kiállításokon mutatja be, újabban az Újpesti Művészek Társaságával szerepel kiállításokon. Újpesten él és alkot.

,,Díszlet- és látványtervezői tevékenység nélkül nem létezhet filmművészet, s ebben is kiemelkedőt alkotott Bertalan Tivadar. 1956-tól száznál több filmben végezte a rábízott feladatot. Többek között együtt dolgozott Várkonyi Zoltánnal, Jancsó Miklóssal, Woody Allennel.”[2] „Ez a teljesítmény már önmagában is kiemelné Bertalan Tivadart az alkotók közül. De ez számára csupán háttér, bevezetés, hiszen jómaga elsősorban képzőművész, festő, grafikus. Persze az írás sem nevezhető éppen mellékes foglalatosságnak, ezt Bertalan Tivadar eddig megjelent nyolc kötete bizonyítja. Kivívta a maga alkotói függetlenségét. Kacagtat és mélyen szíven üt.”[3]

Látványtervezései (válogatás)

[szerkesztés]
  • Terülj-terülj asztalkám (1956);
  • Bartók-emlékfilm (1956);
  • A város peremén (1958);
  • Kaland az állatkertben (1958);
  • Fölszáll a köd (1959);
  • Csutak és a szürke ló (1960);
  • A Tenkes kapitánya (1963);
  • Nagybácsim, Benjamin (NSZK, 1963);
  • Így jöttem (1964);
  • Vampicula (NSZK, 1964);
  • Szent János fejevétele (1965); Tüskevár (1966);
  • Az Isten fővarázslója (NSZK, 1967);
  • Énekeljünk Bill bácsival (NSZK, 1967);
  • Keresztelő (1967);
  • A férfi (1968);
  • Az utolsó kör (1968);
  • Mix Bumbullis (NSZK, 1968);
  • Napóleon (Franciaország, 1968);
  • 1919 (1969);
  • Kapaszkodj a fellegekbe (1969-70);
  • Én vagyok Jeromos (1970);
  • A sakkjátékos (Franciaország, 1970);
  • Háromkirályok csillaga (1971);
  • Szerelem és halál (USA, 1974);
  • Sztrogoff Mihály (Franciaország, 1974-75);
  • Attila (Franciaország, 1975);
  • Anna Karenina (Anglia, 1977);
  • A Téli Palota fantomjai (Franciaország-Anglia, 1977)
  • Nagy Károly (Franciaország, 1977);
  • Vendég az esküvőn (Lengyelország, 1977);
  • Des Grieux lovag és Manon Lescaut története (Franciaország, Jean Delannoyval, 1978);
  • Nizsinszkij (USA, 1979);
  • Luther Marton (Franciaország, 1980);
  • Troilus és Cressida (színpad 1981);
  • Mozart (Franciaország, 1981);
  • Az Operaház fantomja (USA, 1982, 1989)
  • X kapitány (Franciaország, 1982);
  • Edit és Marcel (Franciaország, 1982);
  • Az enyéim nevében (Franciaország, 1982-83);
  • Gyermekháború (USA, 1983);
  • Mata Hari (USA, 1984);
  • Anna Karenina (USA, 1985);
  • Ekkehard (NSZK, 1981);
  • Hannah háborúja (Anglia-USA, 1987);
  • Dr. Jekyll és Mr. Hyde (Kanada, 1988);
  • Burg Wutzenstein (NSZK, 1988);
  • Koldusopera (USA-Anglia, 1988);
  • Ordítás (Ausztrália, 1989);
  • Egy jenki Artur király udvarában (USA, 1989);
  • Drakula (Kanada, 1989);
  • The Reunion (USA, 1990);

Kiállításai (válogatás)

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]
  • 1964 • Wetteren (B)
  • 1965, 1972, 1976 • Budapest
  • 1967 • Doerlen (B)
  • 1972 • München (NSZK).

Csoportos

[szerkesztés]
  • 2007 • Átjárás – Újpesti Művészek Társaságának kiállítása, Curia Galéria, Vác

Köteteiből

[szerkesztés]
  • Radavit Nalatreb: Szellemtések; Alterra, Bp., 1997 (Szatirikon könyvek)
  • A mindenség púpja. Hármaskönyv, a szerző képeivel; Alterra, Bp., 1997 (Szatirikon könyvek)
  • Emberisten. A kép regénye; Littera Nova, Bp., 1998
  • Kirándulószoba. Szó- és vonalrajzok; Kossuth, Bp., 2000
  • Hangok a papírgalacsinból. A "Szellemtések" anyagával; Agroinform, Bp., 2005
  • Lipi. Élet-rajz-regény a szerző képeivel; Agroinform, Bp., 2006
  • Töpörin az angyal (és a lelkiismeret). Új galacsinok a szerző rajzaival; Agroinform, Bp., 2010
  • Bertalan; Agroinform, Bp., 2011
  • Papírnehezék; Napkút, Bp., 2013
  • Félcédulák; Napkút, Bp., 2016

Díjak, elismerések (válogatás)

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 2016. március 5., https://web.archive.org/web/20160305045025/http://www.agroinformkiado.hu/hirek/20110525/naput_dijat_kapott_bertalan_tivadar
  2. Idézet Széles Klára laudácójából. In: Ádám Tamás: Napút-díjat kapott Bertalan Tivadar.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  3. Ádám Tamás: Napút-díjat kapott Bertalan Tivadar, 2011. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  4. 40. Magyar Filmszemle. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  5. Díszpolgárokat avatott a város, Újpesti Napló, 2010. szeptember 3.

Források

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X Online elérés
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Bertalan Tivadar szócikkét lásd I. köt. 168-169. p.

További információk

[szerkesztés]
  • Gyürky András: Képzőművészeten innen, irodalmon túl : beszélgetés Bertalan Tivadar látványtervezővel a filmdíszlettervezésről is. Magyar Iparművészet, 2012/1. sz. 35-39. p.
  • Bertalan; magánkiadás, Bp., 1997