Berillium-acetát
| Berillium-acetát | |
| |
| berilliumion | |
| |
| acetátion | |
| Más nevek | berillium-diacetát |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 543-81-7 |
| PubChem | 10981 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C4H6BeO4 |
| Moláris tömeg | 127,10 g·mol−1 |
| Olvadáspont | 60 °C (bomlik)[1] |
| Oldhatóság (vízben) | gyengén oldódik |
| Oldószerei | oldhatatlan alkoholban és éterben |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes |
| R mondatok | R49 R25 R51/53 R26 R36/37/38 R43 R48/23 |
| S mondatok | S53 S45 S61 |
| LD50 | 22,5 mg·kg−1 patkány, intraperitoneálisan[2] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | bázikus berillium-acetát |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A berillium-acetát olyan kémiai vegyület, amely egy berilliumionból és két acetátionból áll, képlete C4H6BeO4.
Előállítása
[szerkesztés]Elő lehet állítani bázikus berillium-acetát és acetil-klorid jégecetben végrehajtott reakciójával.[3] A bázikus berillium-acetátot vízmentes berillium-klorid és ecetsav-anhidrid reakciójával állítják elő.[4]
Tulajdonságai
[szerkesztés]A berillium-acetát nem gyúlékony, szilárd anyag. Ha lassan melegítjük, 60–100 °C-on, ha gyorsan, 150–180 °C-on bomlik. Állás közben lassan, melegítés hatására gyorsan ecetsav-anhidrid lép ki belőle, és bázikus berillium-acetátra bomlik; az utóbbi aztán szublimál.
Ha gyorsan melegítik, akkor részlegesen ecetsav-anhidridre és berillium-oxidra bomlik:
Hideg vízben alig, forró vízben viszont hidrolizál.[5]
Források
[szerkesztés]- ↑ A 543-81-7 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul).
- ↑ Beryllium (WHO).
- ↑ Georg Brauer: Handbuch Der Präparativen Anorganischen Chemie. Band 2, ISBN 3-432-87813-3, S. 899.
- ↑ Kenneth A. Walsh: Beryllium chemistry and Processing. ASM International, 2009, ISBN 978-0-87170-721-5, S. 123f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ C. L. Parsons: The Chemistry and Literature of Beryllium. Chemical Publishing, Easton 1909, OCLC 4328587, S. 40. (Volltext)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumacetat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.