Ugrás a tartalomhoz

Benedek István Gábor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Benedek István Gábor újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Benedek István (egyértelműsítő lap).
Benedek István Gábor
Griechisch Tamás felvétele
Griechisch Tamás felvétele
Született1937. október 29.
Gyula
Elhunyt2022. szeptember 26. (84 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKöves Hajnalka
SzüleiBenedek Hugó
Kormos Rozália
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Benedek István Gábor (Gyula, 1937. október 29. – Budapest, 2022. szeptember 26.) magyar újságíró, író.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei Benedek (Braun) Hugó (1905–1977)[5] és Kormos Rozália (1904–1993)[6] voltak. Testvére Benedek Pál (1931–1998) újságíró. 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. Hazatérése után Kecskeméten érettségizett, majd 1956-ban a kecskeméti tanyavilágban lett tanító. 1957–1959 között a Rabbiképző Szemináriumban Scheiber Sándor növendéke volt. 1961-ben újságíró-gyakornokként dolgozott Szolnokon. 1961–1963 között a MÚOSZ Újságíró Iskolájában tanult.

1962–1968 között a Kirakat pályakezdő munkatársa, illetve a Vasas Híradó című szövetkezeti üzemi lap szerkesztője volt. 1963–1965 között az MSZMP Politikai Főiskoláján tanult. 1968–1976 között a Magyar Hírlap munkatársa, 1976–1977 között főmunkatársa, 1977–1983 között az Ország-világ belpolitikai rovatvezetője volt. 1979–1988 között a MÚOSZ Újságíró Iskola oktatója lett. 1983–1989 között a Népszabadság rovatvezető-helyettese, 1989–1990 között a Magyarország főszerkesztő-helyettese volt. 1990–1993 között a Tőzsde Kurír, 1993–1999 között a Bank és Tőzsde főszerkesztőjeként dolgozott.

1997-ben nyugdíjba vonult. 1998 óta volt a Remény főszerkesztője. 1999 óta a Közgazdász szerkesztőbizottsági tagja. 2000 óta a Füst Milán Szellemi Páholy alapító elnöke. Szépirodalmi munkássága is jelentős.

2022 szeptemberében egy zuglói kórház ablakából kiesett. A mentők egy VIII. kerületi kórházba szállították, ahol pár nappal később elhunyt.[7]

Művei

[szerkesztés]
  • Gazdaságosság és kölcsönösség. Amit a KGST-ről tudni kell (tanulmány, Marinovich Endrével, 1980)
  • Földalatti-történet (a budapesti metró építéséről szóló ismeretterjesztő könyv, 1982)
  • „Ez az a munkásság…” (riportok, szerkesztette, Maris Jánossal, Varga Zsuzsával, 1984)
  • A gyilkosok hajnalban kelnek (regény, 1985)
  • „Boldog vesztegzár” (riportregény, 1987)
  • „Holnapra a világ” (játékfilm, 1989, kisregény, 1990)
  • Tépd le a sárga csillagot. Interjúk az 1944-es budapesti zsidó ellenállásról (Vámos Györggyel, 1990)
  • A komlósi Tóra (novellák, 1994)
  • Magyar sófár (elbeszélés, 1994)
  • Brooklyn (novellák, 1996)
  • Az elégetett fénykép (novellák, 1997)
  • Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte… (filmregény, 1998)
  • Vili a Dob utcából (regény, 1998)
  • Öt lövés a történelemre (tárcák, 2001)
  • Egmont – Break (2002)
  • A lovag napjai. Talált és kitalált történetek Bródy Sándorról (2004)
  • Harmadik háború (Berta Pállal, 2005)
  • Dávid. Vidám és tanulságos mese a nagy királyról, a hatalomról és a szerelemről; Ex-Libris, Budapest, 2005
  • Varázs (2007)
  • Artúr. Egy pesti orvos politikai kalandjai. Regény; Háttér, Budapest, 2010
  • Bergeni keringő. Novellák (2011)
  • Miskolc, Zsidó utca ’46 (2012)
  • Ki vigyáz az emberre? (2013)
  • Aranyhomok (regény, Tevan Alapítvány, Budapest, 2014)
  • A Várszegi. Az alagút végén. Életút-interjú a 80 éves Várszegi Gyulával; riporter Benedek István Gábor, Fazekas Lajos, Lovas György; Önarckép Kft., Budapest, 2016
  • Zsidó krémes (regény, Tevan Alapítvány, Budapest, 2016)
  • Európa keringő. Kálmán Imre emlékére (regény, Vince, Budapest, 2019)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benedek_István_Gábor&oldid=27659775”